A többi vádlott hasonlóképp felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Összesen 131 millió forintot és ennek a 2004 óta járó kamatait is meg kell fizetniük a VI. kerületi önkormányzatnak.
Az ügyészség az akkori terézvárosi önkormányzati képviselő-testület tagjait különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel vádolta meg.
Az ítélethirdetésre többen el sem mentek, köztük az elsőrendű vádlott, Fürst György sem.
Több vádlott pedig ügyvédjelölttel érkezett, tőlük Dr. Tóth Erzsébet bírónő azt kérte, hogy az ítélethirdetésre kerítsék elő az ügyvédeiket.
Az utolsó szó jogán az egyik vádlott azt mondta, hogy szerinte nagyon rossz üzenete van annak, ha a bíróság politikai ügyben hoz döntést. Egy másik vádlott is felszólalhatott volna még az utolsó szó jogán, de ő nem kívánt ezzel élni.
A vádlottak mindvégig tagadták bűnösségüket, álláspontjuk szerint politikai indíttatású koncepciós eljárás folyik ellenük. Az elsőfokú ítélet indoklása a bírónő szavai szerint akár délután 3 óráig is elhúzódhat.
A per 2011 decemberében kezdődött, és a törvényszék korábbi ismertetése szerint a bírói tanács csaknem ötven tárgyalási nap alatt folytatta le a bizonyítási eljárást, az ítélet alapját képező iratanyag mintegy 12 ezer oldal. A bíróság a bizonyítás során mintegy ötven tanút hallgatott meg és közel 5 ezer oldalnyi iratanyagot ismertetett.
Az eredeti vád szerint az VI. kerület önkormányzatának MSZP-s többségű képviselő-testülete 2004. június 17-én „áron alul” értékesített két önkormányzati tulajdonú ingatlant, ezzel több mint 500 millió forintos kárt okozva az önkormányzatnak, azonban
tavaly szeptemberi perbeszédében Rab Ferenc ügyész ezt a kárt 500 millió forint alá enyhítette.
Ez azért fontos módosítás, mert 50 és 500 millió forint közötti károkozásért
jóval enyhébb, 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki büntetésként,
míg a félmilliárd forint feletti büntetési tétel már 5–10 év közötti szabadságvesztés.
Perbeszédében az ügyész azt mondta, hogy a vádlottak 2004-ben versenyeztetés nélkül adták el összesen 580 millió forintért az Andrássy út 47., illetve az Andrássy út 3. szám alatti ingatlant, és ezzel
378 millió forintos kárt okoztak az önkormányzatnak.
Az ügyész a kiszabható szabadságvesztés középértékét alapul véve,
valamint a vádlottak közügyektől való eltiltását kérte a bíróságtól. A védők bűncselekmény hiányában
indítványozták. Terézváros önkormányzata pedig, mint sértett, a büntetőeljárás keretében kérte
A törvényszék múlt pénteki közleménye szerint az értékesítés vagyonkezelői jogkörben, a valós érték alatt, az államháztartási törvény kötelező versenyeztetésre vonatkozó szabályainak, valamint az önkormányzat vagyon- és lakásrendeleteinek megszegésével történt.
A Fővárosi Főügyészség a két ingatlan eladása miatt először külön-külön nyújtott be vádat 14 emberrel szemben, majd 2014 májusában egyesítette a két ügyet.
Az ügyészségi közlemény szerint az értékesítések idején a vádlottak közül Verók István Terézváros polgármestere, Fürst György vagyongazdálkodásért is felelős alpolgármester, R. László alpolgármester, V. T. László aljegyző volt, a többi vádlott pedig akkori MSZP-s vagy SZDSZ-s önkormányzati képviselő. A bírósági eljárás közben Verók István, R. László és V. T. László meghalt, velük szemben a törvényszék a büntetőeljárást megszüntette.
Öt éve, a büntetőeljárás elején az elsőrendű vádlott, az azóta már elhunyt egykori polgármester, V. István nem tartotta megalapozottnak a vádat, Fürst György pedig
azt állította, hogy „lelkiismeretesen és gondosan járt el”
az Andrássy út 47. szám alatt található palota értékesítésének ügyében. A volt szocialista alpolgármester egyébként a tárgyalás folyamán többször is
azt hangoztatta, hogy neki, mint a Közép-afrikai Köztársaság utazó diplomatájának jár a mentesség.
Fürst a tárgyalásokra nem egyszer luxusautói valamelyikével érkezett, amellyel a bíróság főbejárata előtt parkolt le.
Fürst a több mint ötéves eljárás során olyat is állított, hogy
jogi felelősséggel nem, legfeljebb politikaival tartozik korábbi döntéseiért”.
A versenytárgyalás mellőzését például azzal indokolta, hogy
„az önkormányzatnak gyorsan kellett a pénz”, ezért hoztak ilyen gyors döntést.
A perről szóló tudósításokból az is kiderült, hogy arra a bírói kérdésre, hogyan lehetett egy június 7-én, illetve 17-én még be sem jegyzett cég vételi ajánlata alapján döntést hozni, már nem is válaszolt.
Egy későbbi tárgyalási napon – miután ismételten diplomáciai mentességére hivatkozott – Fürst arról beszélt, hogy Terézvárost csőd fenyegeti, ezért sürgős volt a palotákat eladni.
A tárgyalás során több értékbecslőt is megkérdeztek. Volt olyan tárgyalási nap 2013-ban, amikor három szakértőt is meghallgatott a bíróság, és mindhárman teljesen mást állítottak. Arra az egyszerűnek tűnő kérdésre, hogy
reális áron, olcsón vagy drágán adták-e el”
az egyik érintett palotát, a három szakértő három különböző választ adott:
A bíróság meghallgatta a volt jegyzőt is, aki 2003 januárjától 2004 áprilisáig dolgozott a hivatalban. Elmondása szerint a terézvárosi ingatlanértékesítések metódusát úgy látta, hogy a vételi ajánlatok a vagyonkezelő szervezethez vagy a polgármesteri titkárságra érkeztek. Szavai szerint
a vevő kiválasztása az utóbbi helyen történt: ezt a polgármester vagy Fürst alpolgármester végezte el, lényegében előszűrve a jelentkezőket.
Az egykori terézvárosi jegyzőtől azt is megkérdezték, hogy ki hozta meg a valódi döntést az ingatlanok eladásáról, amire azt válaszolta, hogy
a képviselő-testület.
Ez valóban így van, hiszen az eladásokról jogilag a képviselő-testület döntött, többségi szavazással. Akik akkor igent nyomtak, ők kerültek a vádlottak padjára.