Az étel ötödét fölöslegesen vesszük meg

tudatos vásárlás kidobott élelmiszer szemét étel

A fogyasztókhoz eljutó élelmiszer csaknem 20 százaléka megy pocsékba az Edinburgh-i Egyetem egy friss tanulmánya szerint. Az élelmiszer 9 százaléka szemétbe kerül, míg a világ lakossága 10 százalékkal több élelmiszert fogyaszt, mint amennyire szüksége lenne. Ráadásul egyre nő a húsok és a tejtermékek iránti kereslet, pedig ezeket lehet a legrosszabb hatásfokkal előállítani, vagyis romlik a globális élelmezési rendszer teljesítménye. Röviden: egyre kevesebb élelmiszert állít elő a globális mezőgazdaság, mint amire képes lenne, miközben a fejlett országok a fejlődő országok kárára híznak el – szó szerint.

Az már évtizedek óta közhely, hogy elég nagy az élelmiszer-pocsékolás, amiért a fejlett országokban leginkább a háztartások felelősek, miközben a világ úgynevezett „fejlődő” régióiban a lakosság jelentős része alultáplált vagy éhezik. A skót egyetem tanulmánya most arra a megállapításra jutott, hogy az eddig becsültnél is rosszabb hatékonyságú a globális élelmiszerrendszer, továbbá hogy a fejlett országokban a túlevés vagy túlfogyasztás legalább akkora pazarlást jelent, mint az élelmiszer kidobása.

Az élelmiszer közel fele pocsékba megy?

Az ENSZ 2011-es becslése szerint

az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer egyharmada – nagyjából 1,3 milliárd tonna – vész el évente

a betakarítástól a lakosságig tartó úton különböző okokból: a betakarítás vagy a feldolgozás során, illetve az ezek során keletkező üvegházhatású gázok visszahatása miatt, továbbá a kis- és nagykereskedelemben, és főleg a háztartásokban kidobott mennyiség még jelentősebb.

Egy új kutatás szerint a fejlett világban a túlfogyasztás legalább akkora probléma mára, mint az élelmiszer kidobása Forrás: PhotoAlto/Laurence Mouton / Altopress/Laurence Mouton

Eközben, szintén az ENSZ becslése szerint, összesen mintegy 800 millió ember krónikusan alultáplált, vagyis a világ lakosságának 11-12 százaléka nem jut elegendő tápanyaghoz. Nagyjából annyi (230 millió tonna) élelmiszert képesek előállítani az úgynevezett „szubszaharai térség”, vagyis Közép- és Dél-Afrika országai – ahol a legnagyobb az éhezés –, amennyit kidobnak az iparilag fejlett országokban a fogyasztók (222 millió tonna) – írja az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezetének 2011-es tanulmánya.

A statisztikai adatokat persze lehet sorolni, de az az igazság, hogy pontos számok nem nagyon állnak rendelkezésre, csak nagyon közelítő becslések. Az Európai Unióban négy éve indult az úgynevezett Fusions projekt, éppen azért, hogy egységes statisztikai módszert dolgozzon ki az EU tagállamaira.

Az EU 28 tagállamában összesen 88 millió tonna (+/– 14 millió) élelmiszert dobtak ki,

beleértve az ehető és a nem ehető részeket is – állapította meg tavaly a Fusions jelentése szintén 2011-es adatgyűjtésre támaszkodva.

Maga a jelentés is hangsúlyozza azonban, hogy ez csak ötszázalékos hibahatárral készült, „generált” becslés, amit érdemes óvatosan kezelni, ugyanis például Magyarországról egyáltalán nincs adatuk, de olyan nagy agrárországokról sem, mint Lengyelország és Spanyolország, továbbá Bulgária, Ciprus, Lettország és Románia adatai sem szerepelnek benne.

Az Edinburgh-i Egyetem nagy nyilvánosságot kapott tanulmánya most azt állítja, hogy az eddigi statisztikai adatoknál még nagyobb a pazarlás. A világon betakarított termények csaknem fele, 2,1 milliárd tonna vész el a túlfogyasztás, a szemétbe dobás és a termelési folyamatok rossz hatékonysága miatt.

A skót tudósok szerint az egy főre jutó átlagos élelmiszer-pazarlás körülbelül 20 százalék, a fogyasztókhoz eljuttatott élelmiszer egyötöde vész kárba.

(És ez egy főre vetített globális átlag, vagyis egy európaira, pláne egy amerikaira jóval több jut.) Ezzel szemben a Fusions jelentése szerint is nagyjából 20 százalék a veszteség, beleszámítva ebbe az Európában betakarított élelmiszer nem fogyasztható részét is (pl. állati csont, növényi héj stb.).

Mennyit pazarol egy átlagos európai?

Ha igaz az, hogy 88 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezett az EU-ban 2011-ben, akkor az 173 (+/-27) kg-ot jelent egy főre vetítve. Mivel a statisztika szerint abban az évben 865 kg előállított élelmiszer jutott egy főre az EU-ban, a pazarlás 20 százalékra jön ki. A baj csak az, hogy az ENSZ statisztikája szerint ennél majdnem 100 kg-mal magasabb az egy főre jutó teljes élelmiszer-veszteség Európában és az USA-ban. Ha viszont csak a kidobott élelmiszer mennyiségét vesszük, akkor 95–115 kg jut egy főre évente. Még ez is rengeteg, tekintve, hogy Afrikában és Délkelet-Ázsiában átlagosan mindössze 6–11 kg ételt dob ki egy ember.

Rossz a termelési rendszer hatásfoka

A skót tanulmány másik fontos megállapítása, hogy

a haszonállattartás a legkevésbé hatékony élelmiszer-előállítási ágazat,

legalábbis mennyiség/tápérték szempontjából. Ugyanis 1,08 milliárd tonna megtermelt takarmány felhasználásával csupán 240 millió tonna ehető állati termék – hús, tejtermék, tojás – állítható elő. Vagyis az állati eredetű élelmiszerek előállítása miatt keletkezik az élelmiszer-veszteség közel 40 százaléka, ráadásul az iparosodott országokban nő is a kereslet az állati termékek iránt.

Pár korábbi adat a hústermékek előállításáról:

• 10 dkg sertéshús előállítása átlagosan 600 liter víz felhasználásával és 1,2 kg szén-dioxid kibocsátásával jár.
• Globális szinten az állattartás és az állati eredetű termékek feldolgozása vetekszik azzal a környezetterheléssel, amit az autózás jelent.

Ezen a ponton azonban érdemes utánanézni, kicsoda a kutatás egyik vezetője és ismertetője, Peter Alexander. Elismert tudósról van szó, aki az élő környezet és a társadalom egymásra való gazdasági hatásaival és ezek nagy adatfeldolgozást igénylő modellezésével foglalkozik. A sajtóban alapvetően a vegetáriánus étkezéssel kapcsolatban merült fel eddig a neve. Nem nevezhető a vegetarianizmus fanatikus hívének: kutatási eredményei szerint a globális földhasználat sokkal hatékonyabb lenne, ha több vegetáriánus élne a földön, de azt is elismeri, hogy ha mindenki felhagyna a húsfogyasztással, az globális gazdasági katasztrófához vezethetne.

Az állattartás és az állati eredetű termékek előállítása a legkevésbé hatékony, de nő irántuk a kereslet a világban Forrás: robertharding/Walter Rawlings/Walter Rawlings

A skót tanulmány, amellett, hogy az állattenyésztés és -feldolgozás folyamata során keletkező veszteséget 78 százalékra becsli a fentiek alapján, azt is megállapítja, hogy

a betakarított növényi élelmiszer is átlagosan 44 százalékot veszít tápértékéből (energia és fehérje),

még mielőtt a fogyasztóhoz kerül. Ha mindezt elfogadjuk, az is gyanítható, hogy a háztartásoknál keletkező veszteség azért kevesebb, mint az eddig feltételezett, olyan 40 százalék körüli lehet globálisan. (Ám ez nem zárja ki, hogy Európában a háztartások a pazarlás több mint felééért felelősek, ahogy ez az alábbi grafikonból látszik.)

Mennyit pazarol átlagosan egy magyar?

Persze a legtöbbeket nyilván az érdekli, hogy Magyarországon mennyi előállított élelmiszer megy pocsékba. Erről szinte egyáltalán nincs hazai adat. Elsőre tehát azt lehet mondani, hogy a statisztikai átlag ránk is igaz, vagyis a megvásárolt élelmiszer egyötödét kidobjuk vagy megesszük úgy, hogy nem lenne rá feltétlenül szüksége a szervezetünknek.

Ha ezt elfogadjuk, akkor a 2011-es évben – vagyis amelyik évből az említett nemzetközi tanulmányok alapadatai származnak – átlagosan majdnem 170 ezer forintnyi élelmiszer-kiadás jutott egy magyarra, ennek a 20 százaléka pedig közel 34 ezer forint. Ha a legfrissebb KSH-adatot vesszük, akkor 2015-ben az egy főre jutó átlagos élelmiszer-kiadás már 218 ezer forint volt, aminek az ötöde 43 600 forint.

Évente tehát átlagosan 30 és 45 ezer forint közötti összeget spórolhatnánk meg fejenként tudatos fogyasztóként.

„Magyarországon évente átlagosan 1,8 millió tonna élelmiszert dobunk ki” – válaszolta az Origo kérdésére a Magyar Élelmiszerbank Egyesület. Ha tehát csak ezt az abszolút veszteséget nézzük, Magyarországra is igaz a Fusions-jelentés átlaga, hiszen egy főre 180 kg pocsékba ment élelmiszer jut. A Magyar Élelmiszerbank szerint azonban

a fogyasztók, vagyis a háztartások évente összesen körülbelül 400 ezer tonna élelmiszert dobnak ki: ezzel számolva fejenként 40 kg étel vész kárba.

Ugyanakkor arról nincs adat, hogy ehhez még mennyi járul hozzá a túlfogyasztás miatt. Ha a mostani skót tanulmány nem téved, legalább még egyszer ennyi.

A legfejlettebb országokban jellemzően a háztartások felé billen a kidobott élelmiszer mennyisége, míg a fejletlenebb régiókban a termelés és a feldolgozás során veszítenek a legtöbbet az élelmiszerkészletből Forrás: Phanie/GARO/PHANIE/Garo

Az Élelmiszerbank azt is hozzátette, hogy a fogyasztói oldalon kidobásra szánt élelmiszer ráadásul „menthetetlen" is, hiszen nem követhető hivatalosan az útja, így nem gyűjthető vissza. A legtöbb olyan élelmiszert, amely egyébként pocsékba menne, a kereskedelem területén tudják megmenteni, és eljuttatni a rászorulókhoz, kisebb részben a feldolgozás, gyártás során keletkező fölösleg is menthető.

Európai élelmiszerbankok:

• 23 európai országban működik élelmiszerbank,
• 256 tagszervezet van,
• 33 200 karitatív szervezettel működnek együtt,
• 400 ezer tonna élelmiszert mentenek meg évente átlagosan, vagyis körülbelül annyit, amennyit Magyarországon a háztartások kidobnak.
• 42 millió olyan ember él Európában is, aki nem jut megfelelő minőségű élelmiszerhez,
• tavaly a Magyar Élelmiszerbank Egyesület 5000 tonna élelmiszert gyűjtött össze, és juttatott el ingyen több mint 300 karitatív partnerszervezete segítségével a nélkülözőkhöz.
• Összesen körülbelül 300-350 ezer rászorulón tudnak segíteni egy évben: van, akin csak egyszer, van, akit napi, heti vagy havi rendszerességgel elérnek.
• 50-100 ezer tonna az, ami menthető lenne Magyarországon, de különböző okok miatt nem jut be a rendszerbe.

Az egyesület jelenleg azon dolgozik, hogy a mezőgazdasági termelés területén is jóval több selejtet tudjon megmenteni, olyan terményeket, amelyek valamilyen probléma (pl. szín- vagy méretbeli hiba) miatt nem kerülhetnének piacra, de emberi fogyasztásra azért alkalmasak. "Azt tervezzük, hogy a Budapesti Nagybani Piac segítségével a piacon gyűjtőpontot állítunk föl, illetve akár önkéntesekkel be is takarítjuk azt a termést, amely fogyasztható, de a termelőnek nem éri meg leszedni" – mondta Cseh Balázs, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke.