A vállalati gyűjtés gondolata már az 1950-es évek Amerikájában megjelent, e mögött akkor és azóta is a befektetői attitűd állt. Bár nem kizárólagosan: még a vállalati gyűjtők között is fontos motívum a vállalatvezetők és döntéshozók szenvedélye vagy művészetszeretete. A gyűjtés a gyűjtőnek is társadalmi presztízst ad, így a tevékenység csak kivételesen ritka esetben tekinthető pusztán befektetői döntésnek. Például a Chase Manhattan Bank az elsők között fordult a műgyűjtés felé, napjainkra kollekciója mintegy 30 darabból áll. Ezt a felhalmozott állományt pedig leegyszerűsítés lenne kizárólag befektetésként értékelni, és figyelmen kívül hagyni annak társadalmi és kulturális vonatkozásait.
Az elmúlt húsz év jelentős átrendeződést hozott a hazai gyűjtők között is. A Magyarországon vásárlók között, az intézmények és vállalkozók mellett jelentős számban ott vannak a külföldi magánszemélyek is.
A ma fellelhető, cégek és bankok tulajdonában álló magángyűjtemények így legfeljebb csak két évtizede startoltak.
Ugyanakkor a vállalatok szponzorációs tevékenységének részeként egyúttal a mecenatúra sajátos formáját is megteremtették Magyarországon a kétezres évektől kezdődően.
A vállalatok műgyűjtői motivációja nem okvetlenül bonyolultabb kérdés, mint azt számba venni, miért kezdenek műalkotásokat gyűjteni magánszemélyek. A Deloitte 2016-os, globális elemzése szerint pusztán a gyűjtők 5-10 százalékára igaz az, hogy kizárólag befektetői oldalról közelítenek a műgyűjtéshez.
A műgyűjtők döntő többsége, 72 százaléka szenvedélyből gyűjt, noha a befektetői szempontoktól nem függetlenül. 15-20 százalékukra igaz az, hogy csak a gyűjtői vágy motiválja őket.
Bár a gyűjtői kör összetételén belül felismerhető a vállalatok, intézmények, legújabban pedig a magánszemélyek – ezek között is a mind fiatalabbak – súlya, nehéz pontosan megmondani, kik gyűjtenek ma Magyarországon műalkotásokat.
Nagyon változó, sem az életkoruk, sem a társadalmi státuszuk, sem a foglalkozásuk nem specifikus. A rendszerváltás előtt könnyebb volt meghatározni, hiszen főként orvosok, ügyvédek és maszekok vásároltak műtárgyakat, akik másba nem tudták befektetni a megtakarításaikat. Ma azonban jóval szélesebb a réteg, így közel lehetetlen behatárolni a gyűjtői kört."
– mondta az Origónak Kelen Anna művészettörténész, a Virág Judit Galéria munkatársa.
A befektetési és művészettörténeti szempontból is igazán jelentős gyűjtemények jellemzően hosszú idő alatt, generációkon átívelve alakulnak ki, és gyakran öröklődnek családon belül.
Részben ezzel magyarázható az, hogy a globális piacon már évekkel ezelőtt megjelentek az Y generáció tagjai.
Itthon egyelőre még a fiatalabb vásárlók berobbanására készül a piac, bár a jelek szerint ez sem várat sokáig magára.
Míg más országokban már megszokottá vált, hogy a 30-as, 40-es éveikben járók tudatos vásárlóként és a piaci viszonyok aktív alakítójaként jelentek meg a műgyűjtők között, addig itthon egyelőre csak az erőt gyűjtik a belépéshez az Y generáció tagjai. A külföldi tapasztalatok arra mutatnak rá:
azok, akik viszonylag rövid idő alatt képesek sikerre vinni vállalkozásukat vagy sikeres startupot menedzselnek, nagyobb elismerést kapnak környezetüktől, ha likviditásukat műtárgyakba való befektetésekre használják.
Ez egyúttal üzleti hitelességüket is növeli.
Megadhatja a kezdő lökést a befektetői célú műgyűjtéshez az, ha a friss befektető maga is rendelkezik már néhány tárggyal egy esetleges családi örökség révén. Figyelemre méltó, hogy – átfedéssel – egy nemzetközi felmérés szerint, 46-46 százalékban választják inkább az online és offline vásárlások lehetőségét. Motivációjuk is vegyes képet mutat:
57 százalékuk befektetésnek látja a kortárs művészetvásárlást, 44 százalékuk identitás- és státuszerősítő eszköznek.
A rendelkezésre álló információk arra mutatnak rá, hogy az idősebb gyűjtők körében a tradicionálisabb, kisebb üzleti kockázattal járó darabok a népszerűek, míg a fiatalabbak a kortárs, illetve elsősorban a progresszív munkákat kedvelik.
A fiatalok, megváltozott médiahasználati szokásaiknak megfelelően, előnyben részesítik az online megoldásokat. Ez utóbbi érvényes mind a tájékozódásra és a kínálatról való információszerzésre, mind a vásárlásokra vagy az aukciókon való részvételre. A Barneby's, a globális műtárgypiac egyik legnagyobb hirdetési oldalaként, 1,5 millió regisztrált felhasználóval rendelkezik.
Az oldal készítette elemzésből világosan látszik, hogy a fiatalabbak számára rendkívül fontos a vásárlás és az ügyintézés online lebonyolíthatósága.
Magyarországon egyelőre még csak mozgolódás érzékelhető ebben a korosztályban.
Azt tapasztaljuk, hogy már ebből a rétegből is kerülnek ki fizetőképes vásárlók, akik egyre élénkebb érdeklődést mutatnak a műgyűjtés iránt. Ennek ellenére hazai viszonylatban még aligha beszélhetünk az Y generáció térnyeréséről, ez a tendencia egyelőre csak a tengerentúlon jellemző."
– mondja Kelen Anna.
A hazai műtárgypiac összesített adatai egyelőre kevéssé ismertek, kevés publikus adat áll rendelkezésre a vásárlások értékeiről.
Globális viszonylatban a műtárgy-kereskedelem milliárdos üzlet. A Tefaf szerint,
az árveréses kereskedések értéke tavaly meghaladta a 45 milliárd dollárt a nemzetközi színtéren.
Az aukciók értékét tekintve, első helyen az USA áll, közel 30 százalékos részesedéssel a teljes forgalomból. Az Egyesült Királyság 24 százalékkal a második, Kína 18 százalékkal a harmadik.
A szektor globális forgalma 50-60 milliárd dollár körül alakul egy évben.
Figyelemre méltó, hogy míg a Deloitte elemzése a piac finom, évenkénti ingadozást mutat az Egyesült Államokban és az Európai Unió nagyobb országaiban, addig Kína erősödése töretlen ebben a szektorban. De élénkül a másik ázsiai, feltörekvő óriásállam, India műtárgypiaca is.