A 130 tonnás zsírhegy kialakulásáért vélhetően leginkább az emberi nemtörődömség felelős. Olajok, főzésből megmaradt zsiradékok, nedves törlőkendők, higiéniai termékek és azok csomagolása – csak néhány azok közül a tipikus összetevők közül, amelyek megtalálhatók a londoni szennyvízhálózatot eltömítő, kolosszális zsírdugóban. Ezek döntően azért kerültek oda, mert az emberek a WC-n húzták le, ahelyett, hogy a szemétbe, illetve szelektív gyűjtőkbe dobták volna azokat.
Szerencsére azonban úgy tűnik, a zsírhegy uralma a végéhez közeledik.
A szeptember elején indult felszámolási munkák hamarosan véget érnek. A szakemberek speciális, nagy nyomású mosótömlőkkel és befújókkal szedik darabjaira a hálózatban a 250 méteres zsírhegyet.
A faggyúsodó lerakódásokkal gyűlik meg a leginkább a bajuk,
míg a zsírhegyből előbukkanó pelenkák, bébi holmik, női higiéniai termékek olyan üzembe kerülnek, amely a szemét elégetése során keletkező hőből, illetve gázokból energiát állít elő. A zsírszörny harmada pedig várhatóan biodízelként végzi. A gigantikus képződmény egy része speciális feldolgozási eljárásokon megy át, amelynek során összetevőkre bontják azt, és a kiválasztás során keletkező olajból biodízel készül.
Az előállítható, 10 000 liternyi mennyiség, London 350 darab, ikonikus emeletes buszának egy napra elegendő bio-üzemanyagot jelent.
Egyes elképzelések szerint, a zsírhegy egy kisebb darabját – szintén különleges kémiai eljárásoknak alávetve – kiállítási tárgyként kellene elhelyezni.
Ennek célja pedagógiai lehet.
A kiállítási tárggyal felhívhatnák a lakosság figyelmét arra, hogy ne tekintsék öblítős vécéjüket csillagkapunak, esetleg fekete lyuknak, amibe bármit beledobálhatnak.
A szennyvízhálózat és a vezetékek megtisztítása a zsírhegytől komoly munkát adott a karbantartóknak. Az eltávolított faggyút ugyanis további eljárásoknak kell alávetni azelőtt, mielőtt szemétre kerülhetnek.
Az ilyen zsírhegyek a legnagyobb ellenségeink, és ezeket minden alkalommal teljesen fel kell számolni. De ha már létrejönnek, a biodízellé alakításuk még mindig a legjobb megoldás mindenkinek"
– mondja Alex Saunders, a környék csatornahálózatának karbantartásáért felelős vezető.
A mostani zsírhegy az eddigi legnagyobb példányok közé tartozik. 2013-ban egy közel 20 méteres darab okozott problémát London egy másik városrészében, de Dublinban is heteken át tartott, mire kipucolták egy ottani zsírszörny fészkét. Ott ugyanis a felszíni forgalom miatt csak rövid időközök álltak rendelkezésre a munkára.