Valami igazán kemény anyagot akartam alkotni, de aztán rájöttem, hogy amire valóban szükség van, az egy nagyon puha anyag, ami kedvünk szerint formálható" - Leo Baekeland
Leo Baekeland Belgiumban született. Noha szülei nem voltak művelt emberek, ő mégis arra vágyott, hogy tanulhasson. Apja cipész volt és már gyermekkorában próbálta fiát is e pálya felé terelgetni, azonban anyjának más tervei voltak. Fiát esti iskolába íratta, Leo pedig gyorsan tanult és ösztöndíjat kapott a patinás genti egyetemen. Húsz éves korára már doktorált kémiából.
Nem sokkal később az Egyesült Államokban, a Hudson folyó melletti házában laboratóriumot épített és ott kezdett el dolgozni. 1907-ben éppen formaldehiddel és fenollal kísérletezett amikor megszületett a modern kor egyik legjelentősebb kémiai találmánya. 1907 júliusában megalkotta az első műanyagot. Bakelite-nek nevezte el.
Ha nem tévedek óriásit, ez a találmány nagyon fontos lesz a jövőben" - mondta a felfedezést követően, és igaza lett.
Ma már az életünk minden területén használjuk, forradalmasította az ipart és a kereskedelmet és az egyik legfontosabb modern találmánynak nevezhető.
A műanyag azért ilyen nagyszerű, mert könnyen formálható, olvasztható és használat szerint személyre szabható. Gyakorlatilag mindenre alkalmas és nincs kitéve korróziónak sem, viszont hatalmas előnye mellett ez a legkomolyabb problémája is, hiszen a természetben nagyon sokáig nem bomlik le.
Ha körülnézünk, akkor egészen biztosan gyorsan találunk olyan tárgyat aminek egy része vagy teljes egésze műanyag. A padló például, amelyen járunk általában műanyagból készült, akárcsak a székek, amelyeken ülünk, vagy a kartámlájuk, a számítógép egere, a hűtőben található számtalan termék dobozának nagy része.
A legtöbbet talán mégis akkor használják az emberek, amikor üdítőt, vagy ásványvizet isznak, akárcsak a zenei fesztiválokon, ahol kedvenc italukat nagy valószínűséggel műanyag pohárban szolgálják fel. A Bakelite vállalat úgy hirdette termékét, hogy ez az ezeroldalú anyag és nem hazudtak nagyot.
Használata igen sokrétű, jelen van a telefonokban, a rádióban, a gumiban, ékszerekben, a billiárdlabdákban, de még az első atombombához is felhasználták.
Leo Baekeland találmánya teljesen felforgatta az ipart és az 1920-as és 30-as években egyre több vállalat jött rá, hogy nem csak a természetben érdemes nézelődni, ha hasznos anyagokot szeretnének felfedezni. A gyárak így tucatszám kezdték el önteni magukból az olyan mesterséges matériákat, mint a csomagoláshoz használt hungarocell, a jól ismert nejlon, vagy a polietilén. A siker azóta is töretlen.
Egy 2015-ben készült tanulmány szerint, a műanyagipar értéke 2020-ra eléri majd a 654 milliárd dollárt és az orvosi műanyag piaca 2025-re meghaladja a 33 milliárd dollárt.
A The Guardian információi szerint a világon percenként egymillió plasztik palackot vesznek az emberek és ez a szám 2020-ra, az előzetes becslések szerint, 20 százalékkal fog nőni. A hatalmas keresletet a nyugati világban és Ázsiában is egyre inkább elterjedő életstílusnak tudható be, miszerint az emberek már mindent menet közben csinálnak.
2016-ban több mint 480 milliárd palack vizet adtak el, 2021-re pedig már az 580 milliárdot is meghaladhatja ez a szám.
Megdöbbentő viszont, hogy a flakonoknak mindössze a 7 százalékát hasznosították csak újra, a többiből hulladék keletkezik. Olyan hulladék, amely rendkívül nehezen bomlik le és kimutathatóan káros hatású a környezetre, az állat- és növényvilágra, valamint az emberekre. Évente 5 és 13 millió tonna műanyag szivárog az óceánokba, amit később az ott élő állatok valamilyen formába elfogyasztanak.
Az Ellen Macarthur alapítvány szerint 2050-re az óceánokban több műanyag lesz, mint hal.
A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy az utóbbi években már az emberek által fogyasztott élelmiszerekben is kimutatható a műanyag. A genti egyetem tudósai szerint azok, akik gyakran fogyasztanak tengeri herkentyűket, évente 11 ezer apró műanyagdarabot nyelhetnek le.
Az előző évben az Európai Élelmiszerbiztonsági Intézet is nyugtalanítónak és komoly egészségügyi kockázatnak nevezte a halakban található plasztik jelenlétét.
A nagyobb italforgalmazók valósággal elárasztják a világot műanyag palackokkal.
A Greenpeace szerint Coca Cola például évente nagyjából 100 milliárd palackot ad el a vásárlóknak és ennek nagy része nem újrahasznosítható.
A törvények sem szabályozzák igazán az italgyárakat. A döntést, miszerint az általuk forgalmazott palackoknak mekkora része újrahasznosítható, meghagyják nekik. Az sem segít a helyzeten, hogy az egész ipar ellene van az olyan intézkedéseknek, mint például a különadó annak érdekében, hogy csökkenjen a kínálat a nem újrahasznosítható műanyag iránt. A műanyag szatyroknál például működött a dolog. Az Egyesült Királyságban, a The Guardian értesülései szerint, nagyjából 80 százalékkal csökkent a keresletet irántuk.
Az emberiség összességében sokkal többet tehetne azért, hogy a műanyagot úgy használja, hogy közben ne tegye tönkre a környezetet és saját magát. Követendő példa lehet Tajvan, ahol a fővárosban, Taipeiben hatalmas erőfeszítéseket tesznek azért, hogy csökkentsék a műanyag palackok által okozott káros hatásokat.