Lasszóval fogják be a kisebbeket, a nagyobb darabokból pedig a teherhajóra szerelt markolóval szakítanak le tömböket és emelik azt a raktérbe. Ez két jellemző munkamódszere a kanadai jéghegyvadászoknak, vagy más néven, begyűjtőknek. Munkájukat többen életveszélyes foglalkozásnak tartják, cserébe viszont jéghegy-tisztaságú vizet tartalmazó vodkák kerülhetnek forgalomba.
A jéghegyvadászok azt mondják, nem hiába voltak változatlan, fagyott állapotban 12-15000 évig a begyűjtött jéghegyek. Jórészt mentesek minden szennyeződéstől, az ízük pedig – vélik többen azok közül, akik már kóstolták – jóval kellemesebb, mint az egyszerűbb palackozott vizeké. Lágyabb és nélkülöz minden savas ízt, ami még ásványvizeknél is előfordulhat.
Nem csoda, hogy több ásványvíz palackozó, de legfőképp a csak „kanadai vodkának" hívott Iceberg Vodka gyártója, örömmel vásárolja fel az új-fundlandi tengeri vadászok zsákmányát, hogy abból magasabb árkategóriájú terméket készítsen. A gyártó cégeknél azt mondják, függetlenül attól, hogy a jéghegyekben koncentrált víz valóban a világ legtisztábbjának tekinthető,
felhasználás előtt, minden esetben elvégzik a szükséges minőségi vizsgálatokat.
A felvásárlók pedig bőven kapnak utánpótlást jéghegy-készletekből. A gleccserekből a klímaváltozás, a felmelegedés következtében, évről évre több és nagyobb darab úszó vízkolosszusok válnak le. Ezek súlya a 100 millió és a 250 millió tonna között változik.
Utóbbi megegyezik 1000 felhőkarcoló vagy az éves szeméttermelés súlyával az Egyesült Államokban.
A jéghegyvadászok – akik tevékenységüket éppúgy csak engedéllyel végezhetik, mint a tengeri halászok – ezekből a hatalmas darabokból szakítanak le akkora részeket,
amelyek körülbelül 1000 liter tiszta vizet tartalmaznak.
Egy fordulóval ennyit bírnak hajójukon elszállítani – mondja Ed Kean, aki Új-Fundland legismertebb jéghegyvadászának számít, ő és maroknyi legénysége munkáját több riport és dokumentumfilm is bemutatta.
Kean és csapata évente nagyjából 1000 tonna jeget szállít le a felvásárlóknak. Az év legmozgalmasabb időszaka számukra áprilisig tart, mivel utána megindul az úszó jéghegyek olvadása, így betakarításuk mind nehézkesebbé válik. Ez a mennyiség a töredéke annak a jégnek, amennyi jéghegy formájában évente útnak indul a tengereken északról.
Új-Fundlandon napjainkban a jéghegyek betakarítása jelenti az egyik biztos, ám nem veszélytelen pénzkereseti lehetőséget. A térség húzóágazata a tőkehal-halászat volt, egészen az 1990-es évek elejéig, amikor is a szektor összeomlott, és több tízezren veszítették el megélhetésüket. Az említett Kean volt az egyik, aki az elsők között fogott bele a jéghegyek begyűjtésébe, felismerve, hogy abból a tőkehalhoz hasonló értékes árucikk lehet.
Ebben nem is kellett csalatkoznia. A jéghegyekben koncentrálódott ivóvíz legnagyobb felvásárolja, az Iceberg Vodka, prémium minőségűként pozícionálja termékét, melyet a legjobb orosz és finn vodkák konkurenciájának szán.
Ebben a legfontosabb érve a gyártónak az, hogy
termékük még a legjobb minőséget képviselő más vodkáknál is tisztább, a jéghegyekből származó víznek köszönhetően.
A céget 1994-ben alapították, két évtizede még csak évi néhány ezer üveget palackozott a kanadai vodkából.
Tavalyra ez a szám elérte a 200 ezret.
Egy üveg ára 10 ezer forintnak megfelelő kanadai dollár körül mozog, és ennél valamennyivel több font – a cégnek elsősorban az Egyesült Királyságban sikerült termékét magasra pozícionálnia.
Nem a kanadai gyártó az egyetlen, amely meglátta a kínálkozó üzleti lehetőséget a leváló jéghegyekben. Az Isjford szintén jéghegyekből nyert vízzel készíti italait.
A cég azt állítja, hogy a náluk befogott sarkköri jéghegyek szinte ősiek, akár százezer éve megfagyott vizet is tartalmazhatnak.
De a világ más tájain is érdeklődnek a jéghegyek hasznosítása iránt. Egy dubai cég azt ígéri, 2019-ben megkezdi a jéghegyek vontatását délről, az Antarktisz felől, az Egyesült Arab Emírségek számára, ivóvíz forrásként. A cégnél azt mondják, ha azok úgyis az Indiai-óceán fele sodródnak, kár lenne hagyni, hogy veszendőbe menjenek.