Ha nem változik a haladás tempója, az Unió 2030-ra, szimbolikus és gyakorlati szempontból is óriási jelentőségű mérföldkövet érhet el a megújuló energiák részarányát tekintve. Ezzel a közösség más szerveződéseknek, illetve a legnagyobb területű és népességszámú államoknak is példaként szolgálhat.
Egy friss jelentés szerint, az Európai Unió villamos energia szükségletének valamivel
több mint 30 százalékát, megújuló energiaforrásokból nyerte 2017-ben.
A szél, a napenergia és a biomassza hasznosítása közel 21 százalékban, a vízenergia több mint 10 százalékban részesült ebből. A szénre és a gázra alapozott energiatermelés nagyjából 20-20 százalékot jelentett az energiamixben.
Ez hihetetlen mértékű térnyerést jelent. 2000-ben a megújulók még csak 12 százalékát adták a teljes termelésnek, öt éve pedig a szénalapú energiatermelés kétszer annyit, mint a szél, a nap és a biomasszából nyert energia mennyisége összesen.
Ha a térnyerés üteme nem változik, a számítások szerint az Európai Unió 2030-ra érheti el a bűvös 50 százalékot.
Azaz erre az évre a megújuló energiaforrások részaránya a teljes energiamix felét adhatja.
A bővülés éllovasai Németország és az Egyesült Királyság. Az elmúlt három év növekedésének 56 százalékát ez a két ország adta, annak ellenére, hogy a közösség villamos energia termelésének kevesebb mint 30 százalékát adják.
Az örvendetesnek tekinthető fejlemények ellenére, sok feladat vár még az EU-ra az energetika, és azon keresztül a környezetvédelem és az emisszió nagy témaköreiben.
A jelentés összeállítói felhívják a figyelmet, hogy
miközben a megújuló energiák hasznosítása gyors ütemben szorítja ki a fosszilis hordozókat, a szén-dioxid kibocsátás tavaly még valamelyest nőtt is az előző évi mértékhez képest.
Ennek oka az ipari termelés, elsősorban a fémipar fellendülése volt.
A levegő minősége pedig igen eltérő Európai keleti és nyugati felén.
Míg a nyugati államokban háttérbe szorul a szén használata, addig egyes keleti európai, illetve a még nem uniós tag balkáni államok, ragaszkodnak annak használatához.
Az Egyesült Királyság 2010-ről 2017-re, 28-ról 7 százalékra szorította le a szén használatát az energiatermelésben. Ehhez hasonló eredményt csak Dánia produkált a fosszilis hordozók visszaszorításában. Németországban – mely az egyik legnagyobb tiszta energia hasznosító – csak 5 százalékkal csökkent a felhasználás aránya ugyanebben az időszakban, és még mindig 37 százalék.
Ennek ellenére Németországot tartják a megújulók energiák egyik éllovasának az Unión belül. A közösség húzógazdaságának energiapolitikája azért ellentmondásos, mert miközben rengeteg villamos energiát exportál szél- és napenergiából, addig a belföldi felhasználásban még mindig a szén- és a nukleáris energia alapú termelésre támaszkodik.
Ez a magyarázata a német energetikai szektorról jelenleg kirajzolódó, ellentmondásos képnek.
Teljesítőképességénél és eddigi eredményeinél fogva azonban, az Egyesült Királyság mellett Németország a másik, amelytől a jelenlegi EU-tagállamok közül várható, hogy energiafordulatuk révén a közösségi célok is teljesülni fognak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi tagállamnak ne lenne tennivalója.
A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy bár az EU-ban – a közös szakpolitikák és irányelvek révén – a közösségként teljesítendő energetikai célok adottak,
a konkrét cselekvések lefolytatása nagyrészt a tagállamokra van bízva.
Ez egy olyan, a megújuló energiákat és közvetetten a klímacélokat is érintő körülmény, melyeket a szerveződésnek és a tagállamoknak is szem előtt kell tartaniuk. Az EU ugyanis jelenleg olyan helyzetben van, hogy energiafordulatával példát mutathat más nemzetközi közösségeknek, mint az Afrikai Unió, illetve a kontinensméretű országoknak, mint amilyen India vagy épp az Egyesült Államok is.