Amikor a XVIII. században kirobbant az első, klasszikus ipari forradalom, az akkori lakosság gyakorlatilag el sem tudta képzelni azt, hogy milyen lesz a Földön élni napjainkban.
Azóta a technológiai fejlődés több hulláma vonult végig a gazdaságon, és ez a társadalom elképesztő fejlődését eredményezte. Ezt összegezte Max Roser, az Our World in Data munkájában 6 ábrán, amelyek rávilágítanak arra,
hogy honnan hová jutott az emberiség 200 év alatt.
A Föld lakossága 1820-ban még csak 1,1 milliárd fő volt. Ekkor az emberek többsége még jelentős szegénységben, nyomorban élt, még aránytalanabb volt a vagyon eloszlása, mint manapság.
100 emberből mindössze 6 volt relatív vagyonos.
Azonban ez a trend folyamatosan csökkeni kezdett, 1940-ben 75 százalék volt a szegények aránya, míg napjainkra már csak 10 százalék. A gyorsuláshoz nagyban hozzájárult Kína, ahol az elmúlt 20 évben 700 millió ember került ki ebből a körből.
Mit nevezünk extrém szegénységnek? Az ábra alkotója a napi 1,9 dolláros (480 forintos) jövedelem alatt élőket sorolja ebbe a körbe. Ezt az adatot természetesen a mindenkori inflációval súlyozták.
1820-ban gyakorlatilag csak a kiváltságosok járhattak iskolába. Akkor 100 emberből mindössze 17-nek volt valamilyen iskolai végzettsége.
Ez a bal oszlop középső ábráján látható! Kattintson!
Napjainkra ez az arány megfordult, csak a Föld lakosságának 14 százalékának nincs semmilyen iskolai tapasztalata.
Az előző témával szoros összefüggésben van az írni és olvasni tudók számának növekedése. Gyakorlatilag a számok arányosan változtak, és a nem analfabéták aránya
200 év alatt 12 százalékról 85 százalékra nőtt.
Abszolút értéket tekintve még döbbenetesebb a növekedés, 100 millió főről 4,6 milliárd főre ugrott az olvasni tudók száma.
Napjainkban az emberek többsége olyan országban él, ahol demokrácia van. Azonban ez korántsem volt magától értetődő két évszázaddal korábban.
200 éve csak minden 100. ember élt demokratikus berendezkedésű államban.
Mára már a Föld lakosságának 56 százaléka olyan országban él, ahol szabad választások vannak.
Az oltások növekedésének üteme jelentős késéssel követte a világ fejlődését. Az 1960-as évekig gyakorlatilag ritkaságszámba mentek a kötelező oltások.
Napjainkra ez az arány már eléri a 86 százalékot.
(Az ábra a 2. pontban található összefoglaló tablón látható „Vaccination" címszó alatt)
Az oltásokkal szoros összefüggésben állnak a gyermekhalandóság csökkenésével. Az 1930-as években még tízből három gyerek nem élte meg az ötéves kort.
Azóta az orvoslás és a technológia fejlődésének köszönhetően az arány 4 százalékra csökkent.