Így bukott el a neoklasszikus közgazdaságtan és jött vissza Keynes

Portrait de John Maynard Keynes (1883-1946), economiste britannique. Photographie de 1942. (153_10733) ©PrismaArchivo/Leemage

Nehéz felmérni a neoklasszikus iskola által okozott károkat, amelyek a 2008-as pénzügyi felforduláshoz vezettek, és rávilágítottak a közgazdaságtan reformjának szükségességére – olvasható Robert Skidelsky gazdaságtörténész Keynes, a Mester visszatér című most megjelent könyvében, amely a válságkezelés eddigi tanulságait is összegyűjtötte.

A jelenkori válság a neoklasszikus közgazdaságtan intellektuális kudarcában gyökerezik:

a 80-as évektől egyeduralomra szert tett iskola tévedései olyan károkat okoztak, amelyeket még ma sem tudunk felmérni

– hangsúlyozta Robert Skidelsky gazdaságtörténész a Keynes, a Mester visszatér (Keynes, The return of the Master) című könyvének magyar nyelvű kiadásának bemutatóján. Mint mondta, a közgazdászok a válság előtt olyan téves elméleteket legitimáltak, mint például a pénzügyi dereguláció, amely a hitelek és származtatott ügyletek felfutásához, és végül a pénzügyi lufi kipukkadásához vezettek.

A legfurcsább elképzelések egyike, hogy a piaci szereplőknek általában helyes elképzelései vannak arról, hogy a láthatatlan jövőben hogyan alakulnak az árak,

amely végül a korlátlan pénzügyi innovációt is elősegítette. A válsághoz vezető hibákat és a közgazdaságtan reformját összegző megállapításokat tartalmazó könyvet a Pallas Athéné Könyvkiadó jelentette meg nemrég magyar fordításban.

Robert Skidelsky: Keynes, A Mester visszatér című könyve a válság okait veszi górcső alá Forrás: Flickr/microbiologybytes

A brit Warwick Egyetem professzor emertusának összefoglalója nem csak a válság okainak összegzése, hanem a válságkezelés eszközrendszerének kritikája is – John Maynard Keynes közgazdász „szemszögéből" nézve. A könyv arra keresi a választ, hogy miként tűnhetett el a 60-as években legsikeresebb keynesianus gazdaságpolitika és ébredhetett a világ

a reagani és thatcheri szabad piac korára, amelyben a piacokat – hibásan – önszabályozónak tartották,

és a kormányzati beavatkozást elutasították. Ez a végzetes önhittség vezetett végül a 2008-as pénzügyi hurrikánhoz, amely végül kikényszerítette az állami és jegybanki szerepvállalást, és – más megfogalmazásban – Keynes tanainak visszatértét.

Skidelsky professzor szerint a keynesi szabályozás ugyanis a kormányzati gazdaságpolitikai eszköztár része volt a neoklasszikus iskola elterjedése előtt, majd annak bukása után ismét azzá vált.

Robert Skidelsky, a Warwick Egyetem gazdaságtörténész professzora Forrás: AFP/Sputnik/RIA Novosti/Mikhail Voskresenskiy

A keynesi gazdaságpolitika célja a fenntartható növekedés biztosítása és a teljes foglalkoztatottság elérése,

valamint a „bölcs, egyetérthető és jó élet" biztosítása az állampolgároknak. Mindezt azonban fegyelmezett közpénzügyekkel lehet csak elérni, véli Keynes. A brit közgazdász egyébként

nem volt a nagy költekezések és az állam túlsúlya mellett:

élete végén arról értekezett, hogy jó-e, ha egy kormány a nemzeti jövedelem több mint 25 százalékát beszedi és újra elosztja.
Skidelsy kiemelte, hogy

a közgazdaságtannak közérthetőnek kell lennie, hogy ne csak egy szűk elit, hanem az emberek többsége megértse a főbb tételeit.

A professzor hangsúlyozta: a közgazdaság reformjának arról is szólnia kell, hogy

a tudományágat inkább humán-, mint reáltudománynak tekintsék, és eszerint is tanítsák.

A brit akadémikus szerint a gazdaságpolitikusok akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor teljesen feladták a keynesi tanokat és másképp tüntették fel a bizonytalanság és kiszámíthatóság közötti különbség kockázatát.

A bizonytalanság ugyanis – mint a válság is mutatta - nem számszerűsíthető és kockázatkezelési módszerekkel nem is tudunk a jövőbe látni.

John Maynard Keynes (1883-1946) brit közgazdász Forrás: AFP/PrismaArchivo/Leemage

A 2008-as válság után bevetett keynesi eszközök között azonban nem szerepel a pénznyomtatás, amely nem jelent hosszú távon megoldást – mondta Skidelsky professzor. A brit akadémikus kifejtette, hogy

több jegybank – így a magyar is – helyes politikát folytat, mert nem csak az inflációs célkövetést tartja szem előtt, hanem a növekedést is támogatja különböző programokon keresztül.

Helyesen mérték fel a magyar jegybankban a programok úgynevezett multiplikátor hatását, vagyis azt, hogy milyen mértékben tudnak követetten is segíteni a növekedésben - tette hozzá a gazdaságtörténész.

A gazdaságtörténész a Fed és az Európai Központi Bank politikájára utalva kifejtette, hogy a pénznyomtatás nem jó eszköz a válságkezelésre, mert az eladósodással csak elodázták a problémák megoldását, és csak rövid távon jelentenek könnyebbséget.