A múlt hét végén tartott török választásokat követő első pillanatokban úgy tűnt, az év eleje óta értékének csaknem negyedét elvesztő török líra magára talál, hiszen három százalékot erősödött a választást követő napon, később azonban már fél százalékos mínuszba került a dollárral szemben. A líra mozgása jól mutatja, mennyire kiszámíthatatlan pillanatnyilag a török gazdaság jövője.
Az elemzők egy része szerint a politikai stabilitással vége lehet a bizonytalanságoknak, és képes lesz stabilizálni a gazdaságot Erdogan elnök.
Az ország öt százalék körüli növekedési üteme jónak mondható, komoly gondot jelent viszont, hogy ez leginkább külföldi tőkére épül.
Az optimista elemzők ezért arra számítanak, hogy az elnök állni fogja a kampányban tett ígéretét, s jelentős állami beruházásokba fognak, amellyekkel nemcsak fenntartják a gazdasági növekedés tempóját, de a török tőkét is helyzetbe hozzák.
A remények szerint ezzel csökkenthető a gazdaság erőteljes függősége a külföldi befektetőktől.
Első lépésként azonban meg kellene állítani a török líra mélyrepülését, mert enélkül elképzelhetetlen a stabilizáció. A líra népszerűsége 3-4 évvel ezelőtt érte el a csúcsot, amikor minden befektető a nagyon jó hozamot biztosító török állampapírokat kereste.
Addig nem is volt gond, amíg a befektetők el nem kezdték kivonni tőkéjüket a török gazdaságból.
Ez a folyamat akkor indult meg, amikor az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) emelni kezdte a kamatokat, s a befektetők egyre inkább keresni kezdték az amerikai papírokat, és igyekeztek megszabadulni a feltörekvő régiókban lévő, így a törökországi érdekeltségeiktől is. Az így a piacra került líra hatalmas mennyisége miatt esni kezdett a török deviza árfolyama.
Május végén fel is lépett a török jegybank, és 300 bázisponttal, 16,5 százalékra emelte az irányadó kamatot.
Miután a török vezetés a gazdaság ösztönzésének céljával alacsonyan akarja tartani a vállalkozások hitelezésének költségeit, a jegybank nem változtatta meg az egyébként az árfolyam szabályozására használt egyhetes repokamatot, ami továbbra is nyolc százalékon áll. A líra árfolyamának védelmében inkább a kereskedelmi bankok napi likviditási igényeinek ellátására használt eszköz szintjét emelte újabb 125 bázisponttal, így az elérte a 17,75 százalékot.
Bár korábban jól teljesítőnek minősült a török gazdaság – hiszen alacsony volt például az állam külföldi eladósodottsága –, a líra mélyrepülésén kívül is akadtak problémák a működésével kapcsolatban.
Ennek oka részben az volt, hogy a fellendülés idején a lakosság és a vállalkozások eladósodottsága egyre nőtt, emiatt ma sokan kételkednek a kilábalásban. Az infláció pedig tíz százalék fölötti szinten van jelenleg is.
Az elemzők másik csoportja szerint az elnökválasztás eredményeként kialakult meghatározó többség birtokában sem biztos, hogy szembe lehet menni azokkal a világgazdasági folyamatokkal, amelyre a fiskális és monetáris vezetésnek semmiféle hatása sincs.
Azt kell bebizonyítani a nemzetközi pénzpiacoknak, hogy Törökország képes stabil és emelkedő gazdasági pályára állni.
Ha ez az erőfeszítés sikeres lesz, akkor jó eséllyel visszatérnek az országba a befektetők. Ezt a folyamatot nagy mértékben segítheti, ha sikerül elérni, hogy a nemzetközi hitelminősítő intézetek emeljenek Törökország besorolásán.
Mindez azért kiemelten fontos a török gazdaság szempontjából, mert ha sikertelenek lesznek ezek a próbálkozások, az könnyen újra padlóra küldheti a lírát, annak pedig beláthatatlan gazdasági következményei lehetnek.
Reményt adhat ugyanakkor, hogy a török pénzügyi vezetés általában képes jól felmérni a gazdaságra ható folyamatokat, az előtte álló lehetőségeket és azok következményeit.
Egyelőre azonban nem lehet tudni, megmarad-e a korábban jellemző költségvetési fegyelem, ami elengedhetetlen a gazdasági stabilitáshoz, vagy
a jövő évi márciusban tartandó önkormányzati választásokra tekintettel engednek a szigorból.
Végül talán a legfontosabb kérdés, hogy valósággá válnak-e azok az ígéretek, amelyek már számtalanszor elhangzottak, nevezetesen hogy
nekilátnak-e azoknak a szerkezeti reformoknak, amelyek nélkül nehezen képzelhető el a török gazdaság fellendítése.
Emellett szóló érv, hogy elemzők szerint a jelenlegi politikai stabilitással gond nélkül neki láthatnak a régóta esedékes átszervezésnek.