A helyi gazdaság is megsínyli azt, hogy Iga és környéke mind nehezebben tudja kiszolgálni az évente ott megforduló, elsősorban a nindzsakultúra iránt érdeklődő 30 ezer turistát. Holott a város vezetése így is kevesli számukat: azt mondják, Japánt rengeteg turista keresi fel minden évben, ám a nagyvárosokból vidékre aránytalanul kevesen jutnak el.
A nagyjából 100 ezer lakosú Iga minden évben tavasszal nindzsafesztivált rendez, ahol helyi férfiak és nők is kiveszik részüket az ilyenkor ott megforduló, kíváncsi turisták igényeinek kiszolgálásából.
A nagy jelentőséggel bíró nindzsakultúra bemutatásában komoly potenciált lát a város vezetése.
Ahhoz azonban, hogy ez üzletileg sikeres lehessen, két feltételnek is teljesülnie kell.
Japánt szó szerint elözönlik a turisták. Az ENSZ turisztikai szervezetének jelentése szerint 2017-ben 29 millió látogató kereste fel az országot, ami 20 százalékkal több, mint egy évvel korábban.
A kisebb városok és vidéki térségek ugyanakkor ebből jóval kevesebbet profitáltak, mint az ismertebb nagyvárosok, mert a metropoliszokon kívül aránylag kevesen látogatnak, legfeljebb csak az olyan nevezetességeket keresik fel, mint a Fuji hegye.
Igában úgy vélik, sokkal több van a helyi nindzsakultúrában, mint amennyit eddig kihoztak belőle.
A másik probléma a kevés nindzsa, illetve azok számának csökkenése, akik ápolják és bemutatják ezt az örökséget. Sakae Okamoto, a város polgármestere arról panaszkodik, hogy Igát is sújtja a fiatalok elvándorlása és a munkaerőhiány. A felnövekvő generáció tagjai inkább a nagyvárosokban keresik boldogulásukat, jól fizető szektorokban.
Ami viszont egész Japán problémájával, az elöregedő társadalom és a mind kevesebb munkavállaló kérdésével függ össze.
A szigetországban ugyanis alacsony munkanélküliséggel (a ráta 2,5 százalék) fejlődik a gazdaság, és több ágazatban is hiány van munkaerőből. Az Origo ebben a cikkében mutatta be, milyen szokatlan megoldással toborozzák például a női munkaerőt az építőipar számára.
A japán nindzsák sajátos világáról, titokzatos kultúrájáról, nem egyszer természetfeletti magasságokban láttatott harci képességeikről számos irodalmi és filmes alkotás született. Ezek nincsenek mindig fedésben a kulturális-történelmi örökséget feltáró munkákkal. A nindzsákkal kapcsolatban gyakran elhangzik vádként, hogy lényegében bérgyilkosként bárkinek eladták magukat, aki eleget fizetett klánjuknak. Ugyanakkor egyes nindzsahagyományokban megjelentek a formálisan a szamurájok világához tartozó bushido-elvek is, függően a történelmi korszaktól. Érdekesség ugyanakkor, hogy az egyik, tradicionális alapokon nyugvó de modern, a II. világháború után kikristályosodó japán harcműveszet, az aikido alapítója, a nindzsák harci tevékenységét tartotta erkölcsileg a legalacsonyabb szinten állónak. Ueshiba Morihei négy szintre különítette el a védekezés etikáját, melynek legalján a nindzsák álltak, akik provokáció nélkül, agresszívan, gyakran lesből támadtak, esélyt sem adva a védekezőnek.
A város vezetése ezért most a nindzsahiány orvoslására toborzókampányba kezdett. Ennek célja, hogy megalapozhassák a reményeik szerint növekvő turizmus jövőbeni kiszolgálását.
A tudományukat bemutató kezdő nindzsák 23 ezer dollárról induló éves bérre számíthatnak, de a bér akár 85 ezer dollárra is emelkedhet az igazán jók esetében.
Ez közel 23 millió forintot jelent.
A polgármester hozzátette, ez az összeg jóval több annál, mint amennyit a kutatások szerint a középkor nindzsái megkerestek.
Ez a bér lényegesen magasabb annál is, mint amennyit a Nemzetközi Nindzsakutató Központ munkatársaként lehet keresni.
Iga városa emellett azt tervezi, hogy egy újabb nindzsamúzeumot alapítanak a meglévő mellé, ezzel is elősegítve az örökség életben tartását és gazdasági haszonná fordítását.