A megelőzéssel megtakarítások is keletkezhetnek az egészségügyben

A jegybank nemrég tette közzé 180 pontból álló versenyképességi javaslatát, melyben a fenntartható felzárkózásnak alapvető pillére a humán tőke fejlesztése. A javaslatok egy része arra is irányul, miképpen lehetne biztosítani a magyar népesség egészségi állapotának tartós és jelentős javulását, ami nemcsak egyéni, hanem gazdasági kérdés is. Mi a kapcsolat ezen területek között, és melyek a jegybank legfontosabb javaslatai – egyebek közt ezekről kérdeztük Szalai Ákost és Asztalos Pétert, a jegybank szakértőit.

A jegybank javaslatcsomagjából az tűnik ki, hogy az egészségügyet a versenyképesség erősítésének egyik kulcskérdésének tartják. Mi a pontos összefüggés?

Szalai Ákos: Kissé távolabbról indítva a kérdés megválaszolását, fontos látni, hogy az elmúlt években jelentős pozitív irányú fordulatok következtek be hazánkban, amelyek hatása az egyének, családok és vállalkozások szintjén is érezhető. A nemzetgazdasági siker és az egyéni jólét, a magas életminőség tehát összefonódik, és így van ez az egészségügy területén is. Természetesen mindannyian egészséges, hosszú és aktív életet kívánunk magunknak és szeretteinknek, másfelől ez gazdasági nézőpontból egy hosszú és termékeny munkában gazdag életutat is jelent. Mindez több jövedelemhez vezet egyénileg és családi szinten is, valamint egy magasabb GDP-ben és kiegyensúlyozottabb költségvetésben is megnyilvánul.

Mi a javaslataik célja?

Asztalos Péter: A cél az egészségi állapot javítása, mind az egyéni, mind pedig a gazdasági előnyök érdekében.

Ma Magyarországon az egészségesen várható élettartam átlagosan 60 év, ami mintegy 4 évvel alacsonyabb, mint az Európai Unió átlagában.

Az egyéni tragédiák és kihívások mellett ez több millió kiesett munkanapot is jelent az évek során. A nemzetközi összevetésben is kedvezőtlen statisztikák között kiemelném például, hogy közel minden második felnőttnek magas a vérnyomása és hét felnőttből egy cukorbeteg.

Asztalos Péter, az MNB szakértője Fotó: Mudra László - Origo

Szalai Ákos: Ezen adatok mellett azonban fontos azt is látni, hogy az egészségügyre fordított összes ráfordítás, figyelembe véve az állami és magánkiadásokat is, nem alacsony. Az elmúlt években már számos területen megkezdődött az ágazat továbbfejlesztése: számottevően növekedett az orvosok és a szakdolgozók bére, csökkentek a várólisták, és jelentős felújítási program zajlott a vidéki kórházakban. A nemzetközi eredményeket és tapasztalatokat is figyelembe véve azonban van még mód a további előrelépésre.

Javaslataink arra fókuszálnak, hogy a ráfordítások hatékonyan legyenek felhasználva, tehát egységnyi kiadással a legnagyobb javulást tudjuk elérni az egészségi állapot terén.

Ennek egyik legfőbb kulcsa véleményünk szerint a megelőzés.

Milyen javaslatot tettek a megelőzéssel kapcsolatban?

Szalai Ákos: Minden szempontból kedvezőbb a betegségeket megelőzni, mint kezelni. A betegség kialakulása és kezelése ugyanis nemcsak az egyén számára hoz nehézségeket, hanem az állam számára kiadást, a gazdaság egésze számára pedig kiesést is jelent. Az egészségtelen életmódból adódó rossz közérzet, inaktivitás és más nehézségek döntő része pedig elkerülhető lehetne egészségesebb életformával, rendszeres sportolással és egészséges táplálkozással.

Szalai Ákos, az MNB szakértője Fotó: Mudra László - Origo

E javaslatok azonban szorosan véve még nem is az egészségügyi rendszert érintik. Az egyéni felelősség kérdésköre mellett természetesen kedvező lenne, ha minél több program, állami támogatás is ösztönözné az egészségesebb életvitelt. Ennek eszközei lehetnek a rendszeres állapotfelmérések és szűrővizsgálatok igénybevételének ösztönzése.

Asztalos Péter: Az elérendő fő célok között is megfogalmaztuk, hogy

minden magyar állampolgár évente legalább egy, a nemének, a korcsoportjának és a kockázati tényezőinek megfelelő szűrővizsgálaton részt vegyen.

Reményeink szerint a prevenció erősítésével nemcsak a lakosság egészségi állapota javulhat, hanem megtakarítások is jelentkezhetnek az egészségügyben, ami adott esetben annak további fejlesztésére fordítható.

A javaslatok egyik további csoportja a magánkiadások hatékonyságát érinti. Mit lehet érteni ez alatt?

Asztalos Péter: Valamennyi országban jellemző – még átfogó állami társadalombiztosítás mellett is –, hogy a magánszektor is jelentős pénzt fordít az egészségügyre. A rendelkezésre álló adatok szerint Magyarországon is számottevő ez az összeg a gazdaság teljesítőképességéhez mérten, felhasználása azonban sok esetben nem szervezett és ezért nem is hatékony formában történik.

Magas a zsebből – néha zsebbe – fizetett összegek aránya, szolgáltatás helyett pedig túl sokat költünk gyógyszerekre.

Sok jel mutat arra is, hogy a kiváltott gyógyszereket nem az előírás szerint szedjük be, így célszerű lehet e területet is felülvizsgálni.

Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a magánkiadásokat?

Szalai Ákos: Két fő csatornát látunk, amelyen keresztül az egyéni ráfordítások költséghatékony módon fordíthatók többletszolgáltatásra.

Az egyik az egészségpénztárak rendszere, amelyen keresztül folyamatosan lehet célzottan megtakarítani és kedvezményekhez jutni.

A másik pedig az egyéni vagy csoportos egészségbiztosítás, amelynek révén nagyobb egyszeri kiadás nélkül érhető el a többletszolgáltatás. Ezen intézmények térnyerése hozzájárulna az ágazat átláthatóbb és hatékonyabb működéséhez is, ami a magyar orvosoknak és nővéreknek is segíthet reális alternatívát nyújtani a külföldi munkavállalással szemben.