Minden vélekedés vagy „egyéni” szabályértelmezés ellenére, a hatályos jogszabályi előírások meglehetősen szigorúan rendelkeznek a szabadságok kérdéséről. Ezektől csak nagyon kivételes esetekben lehet eltérni – hívják fel a figyelmet erre a személyzeti tanácsadó cég munkatársai.
A Munka Törvénykönyve (Mt.) rendelkezése szerint év végéig minden munkavállalónak ki kell adni az adott évben esedékes szabadságát. Számos cég küzd jelentős elmaradásokkal ezen a téren, aminek megoldását jelentősen nehezítheti a munkaerőhiány miatt fel nem töltött létszámkeret, illetve a karácsony előtti csúcsidőszak fokozott terhelése is.
A főszabály szerint a szabadságot a munkaidőbeosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Ez a szabály azt jelenti, hogy a munkavállalóra irányadó beosztást kell alapul venni.
Egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén a munkavállaló a szabadság kiadásakor a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani.
A főszabálytól a jogszabály megsértése nélkül csak kivételes esetekben lehet eltérni.
Az egyik ilyen eset lehet, ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehet kiadni a tárgyévben, például a munkavállaló tartós távolléte esetén. Ilyenkor az ok megszűnésétől számított 60 napon belül meg kell kezdeni a szabadság kiadását. Ez értelemszerűen már átnyúlhat a tárgyévet követő évre is.
A másik eset lehet, ha a munkaviszony a tárgyév utolsó negyedévének elején (október 1-jén), vagy azt követően kezdődött.
Ilyenkor a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a munkavállaló tárgyévre esedékes, de fel nem használt szabadságát.
A főszabálytól leggyakrabban az életkor után járó pótszabadság kiadása kapcsán tud eltérni a munkaadó, arra ugyanis egészen a következő év december 31-ig lehetősége van. A pótszabadság 1-10 nap lehet kortól függően, ezért főként az idősebb munkavállalók esetében biztosít nagyobb mozgásteret.
Fontos feltétel, hogy a pótszabadság átviteléről a feleknek az adott naptári évben írásban is meg kell állapodniuk.
Szintén érezhető könnyítést jelent, hogy a tárgyév végén megkezdett szabadság 5 munkanap erejéig a következő évre is átnyúlhat. Ha tehát valaki például már idén december 28-án pénteken szabadságra megy, még 2018-as szabadsága terhére egészen január 8-ig pihenhet, amennyiben a szabadságát közben nem szakítja meg. Ez utóbbi részszabály viszont kiemelten fontos: a szabadságot ilyen esetben csak egybefüggően, megszakítás nélkül lehet kivenni.
A munkavállaló az éves szabadságkeretéből hét munkanappal szabadon rendelkezhet. Ezt a keretet a munkáltató – a munkaviszony első három hónapját követően – köteles legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni, ha a munkavállaló a kérést legalább 15 nappal korábban jelezte.
Ugyancsak 15 nappal korábban kell a munkáltatónak is jeleznie, ha a munkavállalót szabadságra kívánja küldeni.
A „15 napos szabály” miatt tehát a gyakorlatban immár alig két hete maradt a cégeknek arra, hogy átvilágítsák, melyik munkavállaló hol tart az idei szabadságának felhasználásában, kivételében, és ez alapján teljessé tegyék az idei év szabadságolási naptárát.
Sajnos rendszeresen előfordul, hogy egy-egy munkáltató a jogszabályi előírás ellenére nem adja ki az adott évben járó szabadságkeretet.
A munkavállalóknak tudniuk kell, hogy a természetben ki nem adott szabadság nem vész el, annak kiadását a munkavállaló a munkaviszony tartama alatt később is követelheti.
Igaz, a szabadság pénzben ekkor sem váltható meg – arra csak a munkaviszony megszűnése esetén van lehetőség. Ez viszont kötelezettséget jelent a munkáltatónak: a törvény rendelkezése alapján a pénzbeni megváltást meg kell tennie munkavállalója irányába a fel nem használt, arányos szabadságnapokra.