Nem csak természeti csodái miatt érdekes a Balaton és környéke, hanem számos kevésbé ismert történet és mítosz is kapcsolódik hozzá.
Talán kevesen hallottak még a tüzesemberek rejtélyéről, pedig hosszú időn keresztül meghatározta a magyar tenger partjain élők életét ezek a rettegett alakok.
Nem ismerni a pontos eredetüket, annyit viszont tudni lehet róluk, hogy olyan elkárhozott lelkek voltak, akik életük során hatalmas igazságtalanságot követtek el, és ezért bűnhődve alakultak át a mondákból ismert rémalakká. Glázer Tamás: A Balaton legnagyobb rejtélyei című érdekes könyvében részletesen ír róluk.
A Promotions.hu által közölt szemelvényekből kiderül, hogy megjelenésük valóban ijesztő volt, hiszen rostaformájú kalapban, bottal a kezükben tűntek fel ezek az egész testükben szikrákat hányó, sziporkázó alakok, akik jobb esetben csak a réten táncolva hozták rá a frászt a környéken elhaladókra, máskor viszont ijesztgették, sőt, akár a halálba is üldözték gyanútlan áldozatukat. Tüzes botjukat dobálva vidoran mulatoztak az éjszakában, majd, ha áldozatra leltek, akkor dudaszóval az őrületig táncoltatták, vagy pedig a mocsárba kergették.
A történet legfontosabb eleme, ami a valósághoz is jobban kapcsolódik, az a mocsár és annak szerepe a balesetekben.
A népnyelvben lidércnek hívott jelenség valójában a lidércfény, ami a mocsarakban felszálló gázok öngyulladása nyomán keletkezik.
Nagyon sokan estek áldozatául, mert a régebbi idők vándorai a sötét éjszakában, amikor fényt láttak, egyből azt gondolták, hogy valaki tábortüzet gyújtott, amelynek finom melege megpihenésre csábította őket. Sajnos a legtöbb esetben nagyon hosszú pihenés várt a lápos területre tévedőkre.
Ráadásul akadt egy furcsa mendemonda is, amely sokakat veszélyes éjjeli kalandokra sarkallt. A néphit szerint ugyanis a gazdagság jelképének számító arany minden hetedik évben megtisztul. A legendák alapján ez a varázslatos folyamat tűzzel jár, amit a felszínen furcsán, kísértetiesen mozgó, kékes színű lángocskákból álló lidércfényt követve lehet megtalálni. A bátor és szemfüles kalandozó pedig a megfelelő helyen ásva rábukkanhat a minden anyagi gondját orvosolni képes aranyra.
A népnyelv szerint még maga a kormányzó, Horthy Miklós is katonákat küldött egy alkalommal a lidércfény követésére, a kincs reményében. Ez persze aligha hihető, de jól mutatja, hogy milyen fontos szerepe volt minden korban az aranynak, amely csalfa ragyogása révén mindenkit képes volt megszédíteni és tévútra vezetni.
A tüzesember és a lidércek mellett több más rém is feltűnt a környék legendáiban. Ilyen volt a kevésbé veszélyes lámpáskísértet, amelynek az a furcsa szokása volt, hogy szeretett beugrálni mások kocsijába, vagy csónakjába, de könnyű volt elűzni, ehhez elegendő volt káromkodni egy kiadósat, ettől messzire szaladt a jámbor lelkű szörnyeteg.
A lidérc veszélyesebb változata volt a lúdvérc.
Ez az erős testalkatú, kidülledt szemű és borjúfarkú, szárnyakkal rendelkező emberszerű rémalak lóként nyerítve embereket ragad a magasba, majd a tóba hajítja és a víz alá nyomja őket. Ellene is volt persze megoldás, bátran szembe kellett szállni vele, majd a lefogott bestiát egy hatalmas fában található odúba zárni, ahonnan soha többet nem bírt előjönni.