Észak-Korea gazdag - de éhezik

Az incidens miatt riadókészültségbe helyezték a dél-koreai határ menti alakulatokat. Dél-koreai határőr a keszongi különleges gazdasági övezet bejáratánál.

Ásványi kincsei miatt Észak-Korea gazdagabb lehetne déli szomszédjánál, mégis éhínség tizedeli népét. Ha a blokád alá helyezett Keszong övezetben leállítják a termelést, az felér az öngyilkossággal - és közben egy sor dél-koreai világcég is pórul járna. Mit akarnak az ország kommunista vezetői, és mennyivel tartoznak Magyarországnak?

Az észak-koreai hadsereg április 3-ára virradóra blokád alá vette a dél-koreai határ mellett található Keszong gazdasági övezetet. A történteket kiemelt figyelem övezi, mivel erre a területre a két Korea konfliktusai a zóna 2004-es megnyitása óta alig hatottak. A két ország együttműködésének és megbékélésének szimbólumaként közösen működtetett gazdasági övezet bevételeiből mindkét fél profitált, a termelés befagyasztása így Dél-Korea számára súlyos, Észak-Koreában pedig katasztrofális következményekkel járna.

A zóna leállításáról azonban egyelőre nincs szó. Az elmúlt hetekben a folyamatosan változó észak-déli viszony állásának megfelelően az északiak már többször korlátozták a déliek bejárását az övezetbe, és mint Csoma Mózes, az ELTE BTK Koreai Tanszékének tanszékvezető-helyettese az [origo]-nak elmondta, a korlátozás valódi oka inkább politikai, mint gazdasági. Szerinte Észak-Korea valószínűleg szeretné intenzívebben bevonni Dél-Koreát az utóbbi hetekben elsősorban az Amerikai Egyesült Államokkal vállalt konfrontációba, hiszen a déli szomszéd esetleges közvetítése a helyzet enyhítésében is segíthet.

Ötven évre szóló megállapodás

A Keszong övezet Szöul számára is érzékeny pont. Míg a zónában dolgozó közel 53 000 észak-koreai munkás számára az országos összehasonlításban elképesztően magas - majdnem havi 100 dolláros - munkabérek jelentik a vonzerőt, a nekik munkát adó dél-koreai cégeket - többek közt a Hyundait - az olcsó munkaerő csábítja a határ menti Keszong városról leválasztott ipari parkba.

Tekintve, hogy a déliek adták az infrastruktúrát, a zóna alapításakor a felek abban állapodtak meg: ötven évig egy dél-koreai bizottság fogja vezetni a területet (ez a mandátum 2054-ben járna le), és az elektromos energiát, valamint a telefonhálózatot is a déliek biztosítják. A komplexumban dolgozó dél-koreaiak száma azonban az északiakhoz képest elenyésző. A munkák többségét az északiak végzik, a körülbelül 1000 fős déli csoport inkább csak a telep irányításárért felel. A most felállított blokád rájuk vonatkozik, őket nem engedi át az észak-koreai hadsereg.

A keszongi pályaudvar Kim Ir Szen képével

Észak-Koreának még nagyobb szüksége van a Keszong övezetre, pontosabban a működéséből befolyó mintegy 2 milliárd dolláros jövedelemre. Ez az egyik legjelentősebb forrás, amelyen keresztül a kommunista állam konvertibilis valutához jut, hiszen még ha a zónában hagyott berendezéseket képesek is lennének működtetni déli segítség nélkül, az északi munkások elesnének a déli cégek által fizetett magas jövedelmektől. Ezért valószínűleg Szöulban sem feltételezik, hogy az északiak megkockáztatnák a termelés leállítását, hiszen az észak-koreai gazdaság állapota katasztrofális. A hírzárlat ellenére is szivárognak ki információk az országszerte egyre gyakoribb kannibalizmusról, az Asia Press idei jelentése szerint pedig a közelmúltban mintegy 10 ezer ember halt éhen a kommunista országban.

Magyarországnak is tartoznak

Az államháztartás sincs sokkal jobb anyagi helyzetben a lakosságnál. A befolyásos dél-koreai konzervatív lap, a Chosun Ilbo által 2012-ben több mint 20 milliárd dollárnyira becsült külső adósságállományt Észak-Korea elsősorban a volt szocialista országokkal szemben halmozta fel. Phenjan a Szovjetunió mellett Csehszlovákiától és Magyarországtól is kapott kölcsönöket. Az adóssághegy fenyegetését érzi is a vezetés, nem véletlenül kérte Észak-Korea a tartozásai elengedését több államtól is az elmúlt években.

Csehországnak például 2008-ban 20 tonna ginszenggyökeret ajánlottak fel tartozásuk 5 százalékának fedezete gyanánt, a prágai kormány azonban nem kért az Észak-Koreában egyébként vadon is megélő növényből. Magyarországnak kevésbé unortodox ajánlatott tett a phenjani vezetés, egyszerűen a mintegy 30 millió transzferábilis rubelnyi adósság elengedését javasolták. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) az [origo] kérdésére közölte, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szemben továbbra is 29,63 millió klíring rubel követelésünk áll fenn, tehát a magyar kormány sem engedett a kérésnek. A tárca azt is jelezte, hogy Magyarország még egyetlen partnerországnak sem engedte el az 1990 előtt nyújtott kormányhitelekből, illetve klíring valutában, kereskedelmi szaldó egyenlegeként keletkezett kormányzati követelését.

Az észak-koreai tartozás rendezéséről 2008 óta nem folyt egyeztetés a két állam között, az NGM szerint pedig - érthető módon - a közeljövőben nem is fog. A helyzet azért is igen furcsa, mert a volt KGST-tagok által elszámolóvalutaként használt transzferábilis rubel mai értéke nem tisztázott, így nem tudni pontosan, hogy mennyivel tartozik hazánknak Észak-Korea.

Elmélyülő krízis

A távol-keleti ország sorsa másként is alakulhatott volna, hiszen természeti erőforrások tekintetében sokkal jobb helyzetben van déli szomszédjánál. Ez magyarázza, hogy az 1920-as években a gyarmatosító japánok elsősorban a Koreai-félsziget északi részén fogtak iparfejlesztésbe, és ezzel délről északra tartó népességmozgást idéztek elő. A munkaerő északra áramlásának a második világháború, valamint a félsziget szovjet és amerikai zónákra szakadása vetett véget, hiszen a lakosok többsége ekkor már a déli országrészt választotta az épülő szocializmus ellenében. Ez jelentette az első csapást az északi gazdaság számára: munkaerőhiány lépett fel.

Észak-Korea korábbi vezetője, Kim Dzsong Il látogatása a phenjani növénytani intézetben

A koreai háború lezárása után a kommunista észak főleg szovjet és kínai segélyekből nagyszabású iparfejlesztési programokba kezdett, és a rendelkezésre álló adatok alapján a hetvenes évek közepéig tartotta is a lépést az akkor még szintén kemény diktatúraként működő Dél-Koreával. Ekkorra azonban Dél-Koreában beértek a hatvanas években bevezetett reformok, így elhúzott északi szomszédja mellett. A helyzetet tovább súlyosbította a nyolcvanas évek végén a szocialista blokk összeomlása, valamint a Kínai Népköztársaság áttérése a konvertibilis valutával történő elszámolásra. Észak-Korea így elveszítette legfőbb gazdasági támogatóit és hitelezőit.

Önellátás helyett éhezés

A hanyatlásban a vezetés felelőssége is vitathatatlan, hiszen nyilvánvaló, hogy a kommunista állam elhibázott gazdaságpolitikát folytat. Az önellátásra törekvés mint fő cél nagyon megnehezíti az élelmiszerek behozatalát, holott Észak-Korea területének csak kis része alkalmas művelésre, így egyenes út vezet az éhínségek kialakulásához. Az észak-koreai gazdaságirányítás másik sajátossága, hogy állandóan háborúra készülődik, ezért Phenjan az ország iparát minden tekintetben a világ ötödik legnagyobb méretű hadseregének ellátása alá rendeli. Ennek következményei sokkal inkább meglátszanak a lakosság nyomorúságos életszínvonalán, semmint a haderő fejlettségén és ütőképességén.

Az észak-koreai gazdaságpolitikáról sokat elmond, hogy az ország legjobban teljesítő területei a keszongihoz részben hasonló különleges gazdasági övezetek. Az ország északnyugati részén található Raszon kikötővárosban 1994-ben alapított a kommunista vezetés az ENSZ-szel együttműködve különleges gazdasági övezetet, itt a dél-koreai mellett a földrajzi közelség miatt az orosz és a kínai befolyás erős.

A kommunista állam új vezetője a nemzetközi békét is veszélyeztető újabb katonai akcióival csak tovább rontja országa helyzetét. Elveszíti hitelezőinek jóindulatát, segélyektől esik el, és technológiát is csak nehezen - vagy egyáltalán nem - tud importálni az Észak-Koreával szemben fennálló embargók miatt. Hogy Kim Dzsong Un túlfeszíti a húrt, azt jelzi az is, hogy a keszongi incidenst már az Észak-Koreával hagyományosan elnézőbb, szövetséges Kína is elítélte.

Napos oldal

Van azonban néhány iparág Észak-Koreában, amelybe határozottan jó ötletnek is bizonyulhat befektetni, ha egyszer egy cég túljut az állami engedélyezési folyamaton. Ilyen például az ásványianyag-bányászat, a hajóépítés, de főleg a ruhagyártás. A legvonzóbb iparágak előnye elsősorban a világviszonylatban is rendkívül olcsó munkaerőn alapul, amely bár relatíve képzett, a modern technológiák alkalmazásában komoly hiányosságokkal küzd.

Észak-koreai asszonyok állnak sorba kukorica-fejadagjukért 2005-ben

Előfordul, hogy az Észak-Koreában tanult orvosok, miután sikerül átszökniük a határon, nem tudják használni a Dél-Koreában már elterjedt eszközöket, és mivel nem ismerik megfelelően a modern orvoslástant, újra el kell végezniük az egyetemet. Ez a lemaradás azonban a ruhagyártás vagy a bányászat terén nem jelentkezik, így ezekben az iparágakban az észak-koreai munkaerő versenyképes. Sok esetben Kínában is - a hazai munkaerő ellenében - az észak-koreai munkásokat választják a ruhagyártók. Vannak ugyanis cégek, amelyek a szükséges engedélyeket hamarabb kiadó és megbízhatóbb Kínában létesítenek gyárakat az észak-koreai határ közelében, ahol észak-koreaiakat foglalkoztatnak. A holland GPI Consulting szerint például a holland C&A polcain is találhatók észak-koreai munkások által készített ruhák.