Nocsak, nem csak erőből lehet rezsit csökkenteni

brit rezsicsökkentés, illusztráció
Vágólapra másolva!
Csökkentik a rezsit, átrajzolják a számlákat, és beszólnak az energiaszolgáltatóknak. Mindez nemcsak Magyarországon történik, hanem Nagy-Britanniában is. A különbségek azonban még a hasonlóságoknál is jelentősebbek: a brit kormány próbálja takarékosságra bírni az angolokat, a cégekkel pedig úgy szúrnak ki, hogy igazából a fogyasztók mellett ők is jól járhatnak a végén.
Vágólapra másolva!

„Nagy-Britannia átvette Magyarországtól a rezsicsökkentés ötletét” – mondta tavaly szeptemberben a köztévében Németh Szilárd, a Fidesz rezsicsökkentésért felelős politikusa.

Állítását arra alapozta, hogy Ed Miliband, a brit Munkáspárt vezetője, készülve a 2015-ös választásra 20 hónapos rezsibefagyasztásra tett javaslatot ősszel. Azóta vizsgálódott is a brit ellenzéki párt, és arra jutott, hogy a brit családok évi 150 fonttal (52 500 forint) többet fizetnek az áramért, mert a szolgáltatók a piacinál magasabb áron szerzik be a villamos energiát.

Nemcsak az ellenzéki párt ígért a magyarhoz hasonló politikát, de a kormányzó konzervatív-liberális koalíció meg is valósít hasonló ötleteket. David Cameron kormánya az ősszel olyan intézkedésekről döntött, amelyek egy tipikus brit energiafogyasztónak évi 50 fontos (17 500 forint) megtakarítást hoznak. Emellett a rezsiszámlák kinézetén is változtatnak Nagy-Britanniában, ami a magyar fogyasztóknak is ismerős lehet. A magyar kormány úgy rajzolta át az ittenieket, hogy kis narancsszínű téglalapban olvasható a havi és az éves rezsimegtakarítás.

Még a rezsicsökkentés indoklása is úgy cseng össze, mintha közös kommunikációs tanácsadó dolgozna a két kormánynak. Magyarországon az energiacégek luxusprofitjáról beszélnek a kormánypártok, Londonban pedig arról beszélt Andrew Wright, a Gáz- és Árampiaci Hivatal (Ofgem) vezetője, hogy „a profit nem jár, azt ki kell érdemelniük a vállalatoknak azzal, hogy a legalacsonyabb árat és a legjobb szolgáltatást kínálják”.

Versenyre kényszerítik őket

Felszínesen nézve tehát felismerhetők a két ország rezsicsökkentési törekvései közti hasonlóságok, de az alaposabb vizsgálat során kiderül: homlokegyenest másról van szó.

Magyarországon a lakossági energiaárakat nem a piaci kereslet és kínálat alakítja, hanem a kormány szabja meg őket, igaz, a szolgáltatók korábban elismertethettek költségeket az áraikban, például, ha emelkedett a világpiaci ár. Ezzel szemben Nagy-Britanniában verseny van. A brit kormány honlapján, rögtön a rezsicsökkentési tájékoztató oldala elején leszögezi, hogy „a kormány nem tudja kontrollálni az energiaárakat a világpiacon”, és csak arra tett vállalást, hogy politikájával „segíteni tudja a számlafizetőket azzal, hogy csökkenti a társadalmi és környezetvédelmi programok terhét”.

A nagy szolgáltatókat kényszerítik, de nem arra, amire Magyarországon Forrás: AFP/Paul Ellis

Az Ofgem és a kormányzat honlapja is azt állítja, hogy az átlagos brit háztartás 200 fontot tudna spórolni, ha élne a verseny adta lehetőséggel, és szolgáltatót váltana. Az 50 fontos vágás mellett ezért olyan intézkedéseket léptek meg, amely megkönnyíti a váltást. Legfeljebb négyféle tarifát engedélyeztek idén januártól a szolgáltatóknak, hogy a fogyasztók könnyebben átláthassák az ajánlatokat, sőt áprilistól azt is közölniük kell, az adott fogyasztónak melyik ajánlat lenne a legolcsóbb választás. Az energiahivatal összehasonlító elemzéseket is készít, amelyeket a szolgáltatóknak a számlával együtt ki kell postázniuk, így a fogyasztó megnézheti, hogy a saját szolgáltatója-e a legolcsóbb.

London tehát nem tagadja az energiaszolgáltatás piaci működését, sőt a rezsicsökkentést a verseny fokozása eszközének tartják – még a munkáspárti vizsgálat is a verseny tökéletlenségére hívja fel a figyelmet. Magyarországon a kormány ezzel szemben profitmentességet vár el a cégektől, amivel tagadja a piaci logikát, illetve az energiacégek megvásárlásával azt sugallja, hogy ezeknek a közszolgáltatásoknak állami kézben a helyük. Ilyenre van példa máshol is – például Franciaországban –, de ez nem feltétlenül hatékonyabb vagy olcsóbb, mint ahogy lehet olyan szabályokat bevezetni az energiapiacon, amelyek piaci törvények mellett is letörik az árakat, nemcsak azáltal, hogy a kormány – a szocializmusra emlékeztető módon – megmondja, hogy az energia ennyibe kerül, és kész.

Mi volt előbb?

Németh Szilárd ugyan arról beszélt, hogy a britek veszik át a rezsicsökkentést a magyar kormánytól, de Cameronék programja jóval korábban indult. A magyar kormány 2012 decemberében döntött először a rezsikiadások 10 százalékos csökkentéséről egy egyszerű kormányrendelettel, az azóta mindent eluraló programról korábban nem lehetett hallani.

Talán II. Erzsébet is leszigetelteti a palotát Forrás: AFP/Carl Court

Nagy-Britannia rezsicsökkentése viszont a 2012 októberében indult Green Deal néven futó program része, amely a 2009-ben lefektetett energiahatékonysági tervek megvalósulása („zöld egyezség” – az 1933-as amerikai New Deal gazdaságfejlesztő program nevére hajaz). Ez egy komplex, több részből felépülő program, ezért nehéz összehasonlítani a magyarral. Ha csak azt nézzük, hogy mikor lett kisebb a brit és a magyar rezsi, akkor a magyar kormány tart előrébb, hiszen a magyar fogyasztók már a 2013. februári számláknál megkapták az első 10 százalékos vágást, a britek pedig csak a mostani fűtési szezonban jutnak átlagosan 50 fonthoz.

A Green Deal célja viszont a magyar rezsicsökkentéssel szemben az, hogy energiatakarékos beruházásokra bírja rá a lakosságot és a vállalkozókat – így segítve az Egyesült Királyságot a 2020-as energiahatékonysági uniós vállalásai elérésében. Az igazi haszon tehát nem azonnal, hanem csak évek után jön. Mivel a brit ablakcsere EU-s célokat is szolgál, Brüsszel sem köt bele, így megvédeni sem kell az ottani rezsicsökkentést, míg a magyar kormány a választási kampányát is erre a harcra építi. Ráadásul a magyar rezsicsökkentés serkentheti a pazarlást is, mivel nem próbál változtatni az alapvetően trehány magyar energiahasználati szokásokon (erről a problémáról itt olvashat többet).

Nem elég vonzó

Nagy-Britanniában a lakás- és háztulajdonosok egyfajta hitelt igényelhetnek a programban. Ez olyan szempontból a hagyományos hitelekre hasonlít, hogy 10–25 év alatt, 7-8 százalék körüli kamattal kell visszafizetni a pénzt, amelyet meghatározott, negyvennél is többféle energiahatékonysági felújításra kaphatnak (többek közt szigetelés, fűtésfelújítás, égőcsere, napelemek beépítése). Abból a szempontból viszont nagyon is rendhagyó, hogy nem emberhez kötődik, hanem házhoz, a hitel pedig nem banktól, hanem az energiaszolgáltatón keresztül jön, és neki is kell törleszteni a rezsiszámlán. Ha a felújított házat valaki megvásárolja, akkor azzal együtt a tartozás is rászáll.

Ez a konstrukció nem hozott osztatlan sikert. 2012 októberétől kezdve lehetett igényelni a felmérést, amely segít eldönteni, hogy milyen felújításokat érdemes elvégezni, és 2013 januárjától nyitották meg az anyagi forrásokat. Ennek ellenére az első fél évben mindössze négyen éltek a lehetőséggel, miközben több mint 38 ezren kérték a felmérést.

Kisebb lesz a számla, de csak 10 év múlva Forrás: AFP/Leon Neal

A döcögő indulásnak több oka is volt. Már az sem vonzotta ezrével a briteket, hogy a felmérés 150 fontba (52 500 forint) került, de a hitel kamatozása sem volt túl vonzó. A kormány ugyan legfeljebb 6,92 százalékos kamatot írt elő, de ezen felül 63 font (20 ezer forint) egyszeri díjat és 20 font (7000 forint) éves díjat is elkérhettek a szolgáltatók. Ez egy 5000 fontos (1,75 millió forint) hitelnél 7,7-8 százalék körüli teljes hiteldíjat jelent. Ez Magyarországról nézve talán nem tűnik soknak, itthon is körülbelül ekkora kamat mellett lehet lakáshitelhez jutni, de a jóval alacsonyabb angol kamatkörnyezet miatt a szigetországban ezt sokallták. Már csak azért is, mert a kormány „aranyszabálya” szerint az elérendő megtakarításnak fedeznie kell a hitel költségeit, a magas kamat pedig épp ezt a célt veszélyezteti. Ráadásul egy ilyen konstrukció magyarországi sikerét kétségessé teszi az is, hogy az elmúlt évek másik nagy gazdaságpolitikai harca épp az ész nélkül felvett hitelek ellen indult.

A harmadik ok, amely miatt nem tolongtak a britek, az, hogy csak a hitel visszafizetése után, vagyis 10–25 évvel később jelentkezik teljes erejével a konstrukció előnye. Ha valaki eddig fizetett évi 1000 fontot, de most leszigetelteti a házát, kicseréli a kazánt és a nyílászárókat, és ezzel elér például 20 százalékos megtakarítást, akkor csalódhat, mert a számláján nemcsak a 800 fontos új rezsit találja, hanem a törlesztés díját is. Pedig a rendszert úgy alkották meg, hogy a végösszeg az új számlán nem lehet nagyobb, mint a korábbi rezsi volt – példánk szerint tehát legfeljebb 200 font lehet a törlesztés. A hitel visszafizetése után viszont már csak a 800 font marad, a rendszer mégsem lett elég vonzó.

Újraosztják a rezsit

Miközben a nagyszabású felújítási program akadozva haladt, 2013-ban jelentősen nőtt a rezsi Nagy-Britanniában: a BBC szerint átlagosan 123 fonttal nőtt meg a számlák végösszege. Érezve a problémákat, a brit kormány finomhangolta rendszert, az újítások az új évvel léptek életbe.

A Green Deal részelemeként a 250 ezernél nagyobb ügyfélkörrel rendelkező energiacégeket kötelezték arra, hogy az alacsony jövedelmű háztartások és a nagy értékű szigetelésekhez nem elég jól kereső családok felújításait végezzék el, cserébe ennek költségeit szétteríthették az összes fogyasztó számláin. Emellett a kormány az idős embereknek indított egy támogatási programot „Fűtött otthonok” néven, de ennek költségeit szintén a fogyasztókra terhelték.

A jelenlegi változásokkal a kormány az energiacégek kötelező felújítási határidejét kitolta két évvel, illetve a „Fűtött otthonok” támogatását két évre átvállalta. Az előbbi 30-35 fonttal csökkenti egy átlagos fogyasztó rezsijét, holott – a magyar kormány gyakorlatával ellenkezően – a brit kormány nem tette kötelezővé a rezsicsökkentést a szolgáltatóknak. A legnagyobbak mégis sorra jelentették be, hogy a lépés után önként csökkentik az áraikat. Az idősek támogatásának átvállalása 12 fontot vág a rezsin, és ezt kiegészít az, hogy az áramszolgáltatók pluszban vállaltak egy csökkentést, ami az átlagfogyasztónak 5 font megtakarítást jelent. Ez összesen körülbelül 50 font (17 500 forint), ami nem 10 év múlva, hanem azonnal csökkenti a rezsit, igaz, ez még így is messze van a 123 fontos áremelkedéstől.

A magyar kormány eddigi 20 százalékos vágása ennél kétségtelenül egyszerűbb módja a rezsicsökkentésnek, ugyanakkor leginkább a leggazdagabb, legtöbb energiát fogyasztók járnak jól vele. A GKI novemberi kimutatása szerint a felső 10 százalékhoz jutott a rezsicsökkentés nyereségének 30 százaléka. Egy angol gazdag is előnyösebb helyzetből indul a felújításnál, mint a szegényebb társa, de legalább a környezetvédelmen keresztül a társadalmi hasznokon egyenlően osztozhatnak.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!