Egész hadjáratom értelmét veszti, ha lemondok Sztálingrádról!

Hetvennégy éve, 1943. február 2-án, a Sztálingrádnál körbezárt 6. német hadsereg megmaradt katonái, mintegy 91 ezer fő, letette a fegyvert a szovjet diktátor nevét viselő, halálos katlanná vált város romjai között. A világtörténelem leghosszabb ideig tartó, minden képzeletet felülmúlóan kegyetlen utcai harcaiban a Wehrmacht olyan megrendítő vereséget szenvedett el, amelyet többé már nem volt képes kiheverni. Sztálingrád presztízsharccá változott ostroma fordulópontot jelentett a második világháború történetében. Hitler végleg elvesztette a hadászati kezdeményezést a keleti fronton, Sztálingrád után már csak idő kérdése volt a Harmadik Birodalom végső veresége.

Hitler azért léptette elő tábornaggyá Paulust, hogy legyen öngyilkos

1943. január 30-án a Sztálingrád romjai közé szorult, agonizáló 6. német hadsereg főhadiszállására – a rommá lőtt GUM áruház alagsorába –, távirat futott be a berlini kancelláriáról, Friedrich von Paulus vezérezredes hadseregparancsnoknak címezve.

A Vörös Hadsereg 1942. november 19-én elindított Uránusz hadművelete katlanba zárta a 6. német hadsereget Forrás: Wallpepers of WW2

A sürgöny arról értesítette a kilátástalan helyzetbe került Von Paulus vezérezredest, hogy Adolf Hitler – aznapi hatállyal – vezértábornaggyá léptette elő. Normál esetben a marsallbot elnyerése minden hivatásos tiszt legnagyobb álmának beteljesülését jelenthette volna, most azonban a hirtelen jött előléptetés a selyemzsinórral volt egyenértékű.

A bukás előtti pillanatban tábornaggyá előléptetett Friedrich von Paulus Forrás: dpa/Bratke

1943. január végén nemcsak a 6. hadsereg főhadiszállásán, hanem a berlini kancellárián is tisztában voltak azzal, hogy minden elveszett,

és Von Paulus hadseregének napjai, ha nem órái vannak már csak hátra. Hitler az általa halálraítélt 6. hadseregnek, és főleg főparancsnokának az Istenek alkonyára hajazó "dicsőséges", wagneri végzetet szánt, mintegy hivatkozási alapként a Joseph Goebbels propagandaminiszter által bő két héttel később, a berlini sportcsarnokban meghirdetett „totális hadviselés"-hez.

Von Paulus vezérezredes Hitler főhadiszállásán (a képen balról a második) A Führer a "dicsőséges" halált szánta tábornokának, Sztálingrádban Forrás: Bundesarchiv

A német történelemben ugyanis még nem akadt példa arra, hogy egy tábornagy az ellenség fogságába kerüljön. A frissen előléptetett Von Paulus azonban katonái cinikus cserbenhagyása és feláldozása miatt

nem játszotta el Hitler reá osztott szerepét, és nem lett öngyilkos.

Másnap Friedrich von Paulus vezértábornagyot és törzskarát egy szovjet hadnagy parancsnoksága alatt álló szakasz foglyul ejtette.

Von Paulus tábornagy és törzskara fogságba esik Forrás: Bundesarchiv

Két nappal később a hadsereg végzetesen leharcolt, ám még ellenálló alakulatai is letették a fegyvert. A városban rekedt 300 ezer katona elvesztésével a sztálingrádi csata Hitler addigi legnagyobb háborús vereségévé vált.

Az igazi bukás csíráit Moszkva alatt vetették el

1941. december 6-án Georgij K. Zsukov hadseregtábornok parancsnoksága alatt félelmetes erejű szovjet ellencsapás indult meg, Fedor von Bock vezértábornagy Moszkva alá érkezett Középső Hadseregcsoportja ellen.

A Barbarossa hadművelet Moszkvánál bukott el, 1941 decemberében Forrás: Origo

Az október első napjaiban megindított Tájfun hadművelettől Hitler azt remélte, hogy ez lesz az a végső csapás, amelynek súlya alatt „az agyaglábú kolosszus" végre valahára összeroppan. A nyári, óriási szovjet veszteségeket okozó fényes német győzelmek ellenére a Vörös Hadsereg keményen ellenállt, a szovjetrendszer sem omlott össze,

a Barbarossa hadművelethez fűzött villámháborús remények pedig éppen Moszkva kapujában foszlottak semmivé.

Hóban elakadt Panzer IV. típusú harckocsi Moszkva alatt Forrás: Bundesarchiv/Gebauer

A szovjet diktátor, német „kollégájához" hasonlóan, azonban ugyancsak elszámította magát. A Moszkvát felmentő és a németek vonalát átlagosan 150–200 kilométer távolságra visszanyomó offenzívát ugyanis Zsukov óvatos tanácsa ellenére, általános ellentámadássá akarta fejleszteni.

Sztálin ugyanazt a hibát követte el először, amit Hitler később, merev védelemre adott parancsot Forrás: Sputnik News

1942 márciusára a németek mindenhol megállították a Vörös Hadsereg előrenyomulását, súlyos veszteségeket okozva a szovjeteknek. Hitler vissza akarta szerezni a hadászati kezdeményezést a keleti fronton, hogy 1942 nyarán a hadiszerencsét megfordítva végső csapást mérhessen a Szovjetunióra.

Lendületesen kezdődött Hitler nagy nyári offenzívája

Az 1942-es hadműveletek megtervezésénél – az előző évvel szemben –, már nem a front teljes hosszában, hanem csak délen akart támadni.

A „Fall Blau" hadműveleti terv a donyecki iparterület és a kaukázusi olajmezők elfoglalását tűzte ki legfőbb hadászati célként.

Hitler arra számított, hogy az egyik legfontosabb szovjet iparvidék, valamint a Kaszpi-tenger menti olajmezők elfoglalásával végleg megroppantja a szovjetrendszer gerincét, és Sztálint fegyverszünetre kényszerítheti.

Hitler Walther von Brauchitsch vezértábornagy, az OKH főparancsnokának társaságában. A Führer szerint a Szovjetunió az első csapások hatására magától össze fog omlani Forrás: Bundesarchiv

A Fedor von Bock vezértábornagy parancsnoksága alatt álló Dél Hadseregcsoportba összevont 6. és 17. hadsereggel, valamint az 1. és a 4. páncéloshadseregekkel – többszöri halasztás után – 1942. június 28-án elindított „Kék művelet", vagy ismertebb nevén a nagy nyári offenzíva már a támadás első napjaiban jelentős sikereket ért el. Újabb, az előző nyárra emlékeztető katlancsaták formálódtak a délorosz sztyeppén.

Német MG-42 géppuska kezelőszemélyzete, az 1942-es nyári hadművelet idején Forrás: Youtube

A báró Maximilian von Weichs vezérezredes vezénylete alatt álló, a 2. illetve 4.páncéloshadseregből, és a 2. magyar hadseregből álló csoportosítás az offenzíva kezdetén áttörte Rokoszovszkij marsall frontvonalát, és július 9-én kiért a Donhoz. Délen is lendületesen haladt a támadás, július 2-án jelentős szovjet erőket zártak katlanba Harkovnál.

Maximilian von Weichs vezérezredes, a "B" hadseregcsoport parancsnoka Forrás: Bundesarchiv

A gyors német sikerekben Sztálinnak az a meggyőződése is szerepet játszott, hogy az 1942-es német offenzívának Moszkva lesz a fő célpontja,

és a Wehrmacht ismét megkísérli a szovjet főváros elfoglalását.

Ezért a középső frontszakaszon – a délen kibontakozó fenyegető veszély ellenére – lábhoz tett fegyverrel várakoztak a Vörös Hadsereg alakulatai.

Diktátorok tízezrek halálát okozó makacskodása

A kezdeti gyors sikereken felbuzdulva Hitler meggondolta magát, és az eredeti tervtől eltérően – tábornokai tiltakozása ellenére – két részre osztotta a Dél Hadseregcsoportot. A Führer úgy vélte, hogy a hadseregcsoport megosztásával egyszerre is teljesíthető lesz a kaukázusi olajmezők elfoglalása, és a Volgához kijutás, illetve a folyam lezárása.

Adolf Hitler és Franz Halder vezérezredes (a kép jobb szélén) az OKH vezérkari főnöke hadműveleti megbeszélésen Forrás: Bundesarchiv

Az elkülönített „B" hadseregcsoportban Von Weichs vezérezredes alá rendelte Paulus 6. hadseregét és Hermann Hoth vezérezredes 4. páncéloshadseregét azt a feladatot szabva, hogy törjenek ki a Volgához, és foglalják el Sztálingrádot. Az „A" hadseregcsoport (a hozzá tartozó 17. német hadsereggel és az 1. páncéloshadsereggel) pedig azt a parancsot kapta, hogy folytassa az előrenyomulást a Kaukázus irányába.

Fedor von Bock vezértábornagy, az 1942-es nagy nyári hadművelet kezdetén a Dél hadseregcsoport parancsnoka volt Forrás: WW2 in Color

A németek egyetlen hónap alatt több száz kilométert tettek meg,

a páncéloserők naponta átlag 40 kilométert haladtak.

A várt hadászati áttörés azonban e látványos siker ellenére is elmaradt. Tyimosenko marsall ugyanis haderejének zömét sikeresen kivonta a németek átkaroló hadmozdulataiból, és a Volgáig hátrálva, Sztálingrád térségében próbált megkapaszkodni.

Georgij K. Zsukov hadseregtábornok, később a Szovjetunió marsallja Forrás: Ria/Novosty

Ebben komoly szerepet játszott, hogy Zsukovnak és Vaszilijevszkij marsallnak nagy nehézségek árán, de végül sikerült meggyőzniük Sztálint a rettenetes veszteségeket okozó merev védekezés feladásáról. Tyimosenko így elkerülhette a bekerítést, és viszonylag rendezetten, csapatai ütőképességét megtartva vonulhatott vissza a Volgához.

Pedig már csak alig száz méterre volt a Volga

A marsall azonban szigorú parancsba kapta a „gazdától", hogy a nevét viselő várost minden körülmények között tartania kell. Ennek ellenére,

szeptember 6-án Von Paulus 6. hadseregének egységei betörtek a városba, amelyet Csujkov tábornok 62. hadserege védett.

Szeptember 13-án a németek a Várostól délre kijutottak a Volgához.

Német alegység katonái Sztálingrádban, a harcok kezdetén Forrás: Pinterest

A rommá bombázott városban öldöklő utcai harc bontakozott ki. A szovjetek szinte öngyilkos módon védekeztek, gyakran az utolsó emberig. Csujkovnak az volt a taktikája, hogy – kerül amibe kerül – szorosan ráragad a németek frontvonalára. Ezzel a komoly áldozatokat követelő taktikával sikerült megakadályoznia a Luftwaffe bombázói, illetve a német nehéztüzérség bevetését, hiszen így a „baráti tűz" a Wehrmacht alakulatait is súlyosan megtizedelte volna.

Amikor a szovjet katlan bezárult Sztálingrád körül, a Luftwaffe már elvesztette a légi fölényét Forrás: Wallpapers WW2

A romhalmazzá vált városban a harckocsik nem tudtak manőverezni,

a sztálingrádi ütközet így egyre inkább gyilkos kézitusává, ember-ember ellen folytatott közelharcává vált.

Október végére a németeknek rettenetes küzdelemben sikerült a város nagyobb részét az ellenőrzésük alá vonni, és már csak alig 100 méterre álltak a Volgától, de ennek ellenére sem tudták kiverni az oroszokat, akik a veszteségekkel nem törődve, szállították át a Volgán az utánpótlást.

Hóköpenyes szovjet lövészek a sztálingrádi harcokban Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A németek kimerültek; az offenzíva júliusi kibontakozása óta 200 ezer embert vesztettek halottakban, ezen kívül 1500 harckocsijuk és 1300 repülőgépük is megsemmisült. Már nagyon közelinek tűnt a Volga, de sohasem érték el.

Sűrű hajnali hóesésben kelt fel az Uránusz

Ezekben a válságos napokban a szovjet vezérkar már az ellentámadást tervezte. Felismerték, hogy a 6. hadsereg szárnyai nagyon elnyúltak,

és azokat a németeknél jóval gyengébb harcértékű román és olasz csapatok védik, ráadásul mélységi védelem kiépítése nélkül.

Mialatt Csujkov véres erőfeszítések árán tartotta a várost, a szovjetek három hadseregcsoportba (szovjet terminológiával élve, frontba) összesen 11 hadsereget, köztük 6 páncéloshadsereget vontak össze.

A szovjet páncélosékek 1942. november 19-én lendültek támadásba, és egy nap alatt áttörték a román 4. hadsereg védővonalát Forrás: Wallpapers WW2

A 6. német hadsereg megsemmisítését valamint Sztálingrád felszabadítását célzó „Uránusz" fedőnevű hadműveletet november 19.-én hajnalban, sűrű hóesésben Vatutyin tábornok Délnyugati frontja, valamint Rokoszovszkij marsall Doni frontjának támadása indította el, a várostól északnyugatra. Másnap, november 20-án Jerjomenko marsall Sztálingrádi frontja lendült délen támadásba.

Rokoszovszkij (az asztal fölé hajolva) és Vatutyin tábornokok Forrás: Ria/Novosty

A pörölycsapásszerű offenzíva egyetlen nap alatt áttörte a román 4. hadsereg védelmi állásait,

és a lendületesen előretörő szovjet páncélosékek november 23-án, a Don melletti Kalacsnál találkozva, bekerítették Von Paulus ekkora már végsőkig kimerült, Sztálingrádban rekedt 6. hadseregét.

Hitler ordítozik, Göring hetvenkedik

A sztálingrádi szovjet ellentámadás hírére, válságtanácskozás ült össze Berlinben. Hitler nem hallgatott tábornokaira, akik – elkerülendő a 6. hadsereg pusztulását-, azt tanácsolták a Führernek, hogy adjon parancsot Paulusnak a kitörésre.

Hermann Göring birodalmi marsall Hitler jobbján. Göring ígérete üres hetvenkedésnek bizonyult Forrás: Bundesarchiv

Hitler nem volt hajlandó szembenézni a tényekkel.

Egész hadjáratom értelmét veszti, ha lemondok Sztálingrádról! Nem hagyom ott a Volgát!"

– üvöltötte magából kikelten a tábornokoknak. A hetvenkedésre hajlamos birodalmi marsall, Herman Göring arról biztosította Hitlert, hogy az „ő Luftwafféja" képes lesz a csapdába zárt 6. hadsereg utánpótlását biztosítani mindaddig, amíg fel nem szabadítják Paulust.

Elcsigázott német katonák Sztálingrádban, az ostrom végén Forrás:Pinterest

Göring ugyanúgy nem a relaitások talaján állt e nagyhangú ígéretével, mint a főnöke.

A harcok hátralévő részében a Luftwaffe, pótolhatatlan gépveszteségek árán, a tényleges szükségleteknek csak a töredékét tudta biztosítani az ostromlottak számára.

Sztálingrád szarkofágjában pusztult el a 6. hadsereg

December 12-én Erich von Manstein tábornagy a 6., a 17., és a 23. páncéloshadosztályok bevetésével felmentő támadást intézett Sztálingrád irányába. A szakszerűen vezetett „Téli Vihar" fedőnevű művelet az első napokban igen jól haladt, és sikerült is 50 kilométerre megközelíteni a 6. hadsereg külső védelmi vonalát.

Erich von Manstein tábornagy felmentési kísérlete csak akkor járt volna sikerrel, ha Hitler engedélyezi Paulusnak a kitörést Forrás: Pinterest

Ha ekkor Hitler hozzájárul a 6. hadsereg kitöréséhez, Paulus serege talán megmenekült volna.

A Führer azonban hallani sem akart erről, és Von Paulusnak megtiltotta a kitörést. December 23-ra Manstein ellentámadása kifulladt, és három nappal később kénytelen volt megkezdeni a visszavonulást, ha nem akart Paulus sorsára jutni. Ezzel a 6. hadsereg megmentésének utolsó esélye is elveszett.

Rohamozó szovjet katonák Sztálingrád romjai között Forrás: Ria/Novosty

A Vörös Hadsereg megerősítette a Sztálingrád körüli gyűrűt, majd 1943. január 12-én

a 2. magyar hadsereg által védett voronyezsi frontszakaszon, az urivi kiszögellésből újabb bekerítő hadmozdulatot indított,

szétszórva a Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt álló rosszul elhelyezett és gyenge fegyverzettel ellátott magyar magasabb egységeket.

Sztálingrádban fogságba esett német katona Forrás: Ria/Novosty

Január közepére az oroszok kettévágták a sztálingrádi katlant,

és ezzel végleg megpecsételték a 6. hadsereg éhezéstől legyengült, súlyos fagysérülésekkel küszködő, és erejük végére ért katonáinak sorsát. Hitler makacs ostobaságáért a német haderő hatalmas árat fizetett, 250 ezer főt, hozzávetőleg 160 ezer halottat és 90 ezer foglyot vesztettek.

A sztálingrádi csatában fogságba esett katonák. A németeken kívül a magyarok, az olaszok és a románok is katasztrofálisan súlyos veszteséget szenvedtek Forrás: Pinterest

(A hadifoglyok közül alig hatezren tértek vissza Németországba, az utolsók csak 1955-ben.) Sztálingráddal visszafordíthatatlanná vált az a végleges bukáshoz vezető folyamat, ami 1941. decemberében a moszkvai csatával vette kezdetét.