Hunyady György

A nemzetek jelleme és a nemzeti sztereotípiák

II. A nemzeti jellem megragadása: a nemzetkarakterológia

2. ábra

Nemzetek közötti összehasonlítás-sorozatok Rónay Jácint nemzetkarakterológiai művében
A német tudósnak; a francia szeretetreméltónak; a spanyol hatalmasnak; az olasz művésznek; az orosz úrnak; a magyar gazdagnak; az angol eredetinek akar látszani... Minden nemzet kisebb-nagyobb mértékben önző. Az olasz múltban, a magyar jövőben, a francia mindenütt látja ragyogni magát, az angol kedves "én"-ét zsebében, a német gyomrában, a spanyol nyelvén, az orosz szívében hordozza, terveit gondosan leplezgeti, simul a körülményekhez, tűr, nélkülöz mindent, csakhogy célt érhessen.

Jellemisme, avagy az angol, francia, magyar, német, olasz, orosz, spanyol nemzet, nő, férfiú és életkorok jellemzése lélektani szempontból.

3. ábra

4. ábra

5. ábra

6. ábra

A nemzetkarakterológia a 19. század második felében, sőt a 20. század elején Európa-szerte fellelhető. Esszéisztikus műfaja sok egyéni színt vitt a történelemről és társadalomról való elmélkedésbe, valójában azonban soha nem halmozódtak fel ismeretei, nem mondhatjuk, hogy a különböző szerzők egymás megfigyeléseire és megállapításaira építeni tudtak, s így kialakulhatott volna a nemzetek tudományos ambíciójú jellemzésének valamiféle közösen elfogadott és szervesen fejlődő törzse. Tudománytörténeti szempontból különösen érdekes és tanulságos, hogy hogyan alakult az egyénben lezajló pszichológiai alapfolyamatok módszeres vizsgálatának és az ún. néppszichológiai vagy nemzetkarakterológiai leírásoknak a viszonya a német szellemi életben (4. ábra). Maga Wilhelm Wundt, aki a 19. század legvégén az első kísérleti pszichológiai laboratóriumot létrehozza és megkezdi kísérleti módszerrel, természettudományos objektivitással tanulmányozni a lelki jelenségeket, ettől az úttörő munkától élesen elkülöníti néplélektani munkásságát, amelyben történeti, filológiai, néprajzi alapon elmélkedik társadalmi makrojelenségekről és ezek jellegzetességeiről. Utóbb az ún. szellemtudományi történetírás és társadalomlátás elvben pszichológiai alapon nyugszik, valójában azonban saját nézőpontja és értelmezési szükségletei szerint próbál létrehozni egy pszichológiát (5. ábra). Szemben a természettudományos objektivitásra törekvő kísérleti lélektannal, ennek a pszichológiának a szerepe nem a magyarázat lenne, hanem a megértés, nem az okok felderítése, hanem az embert és csoportját mozgató célok azonosítása. A szellemtudományi irány az 1918-19-es forradalmak után erőre kapott Magyarországon is, ahol a nagy pszichológiai kultúrájú piarista pap és kultúrpolitikus, Kornis Gyula volt az egyik elméleti úttörője (6. ábra). Ő maga a politika, illetőleg a tudomány pszichológiájáról írott - tárgyában úttörő, módszerében igen tradicionális - munkáiban vázolt fel nemzeti karakterrajzokat mindenekelőtt a nagy európai népekről.