A sivatagokból és más száraz kontinentális területekről a szelek évente több milliárd tonna port emelnek föl és szállítanak el hatalmas távolságokra (legutóbb Phoenix városát borította el porvihar az USA-ban). A légköri por befolyásolja a Föld energiaháztartását, éghajlati és környezeti viszonyait, de az összefüggés fordítva is igaz: a környezeti és klimatikus viszonyok hatással vannak a szél által szállított finomszemcsés törmelék mennyiségére, és arra is, milyen gyakorisággal alakulnak ki a szálló porból óriási porviharok.
Bár még keveset tudunk róluk, a porviharok lényegesen gyakoribbak, mint ahogy korábban, a műholdak és a rendszeres mérések előtti időkben vélték. "A NASA egyik műholdja minden nap készít a légköri porra, szakszóval aeroszolra vonatkozó műholdfelvételeket a Föld felszínéről. Elemeztem az 1979 és 2009 közötti időszakot, és közel száz nagyobb porvihart lehetett kimutatni" - mondja Varga György geográfus, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos segédmunkatársa.
Sárgás napkelte a szaharai por miatt 2011. április 11-én (Landy-Gyebnár Mónika felvétele)
A sivatagból évente 700 millió tonna por is kikerülhet, ennek nagy része az Atlanti-óceán fölé sodródik, majd északra kanyarodva eljuthat a Brit-szigetekig és Skandináviába, nyugatra pedig a Karib-térségbe, illetve Dél-Amerikába. Jelentős mennyiséget fúj a szél a Vörös-tenger vidékére, és a por 15-20 százaléka a Földközi-tenger irányába indul. "Március és április, illetve július és augusztus folyamán a Kárpát-medence fölött is gyakran észlelhető Észak-Algériából, Tunéziából, Nyugat-Afrikából és Líbiából érkező porfelhő, ami továbbhalad Lengyelországig".
Az utóbbi időben nő a tudományos érdeklődés a téma iránt, ám térben és időben nagyléptékű jelenségről van szó, így sok még a bizonytalanság. "A legjobban talán a légköri por globális hűtő hatása mérhető - mondja a kutató. - Azokban az években, amikor gyakoribbak a szaharai porviharok, a Napból érkező rövidhullámú sugárzás oly mértékben csökkenhet az Atlanti-óceán felett, hogy a felszíni tengervíz hőmérséklete az átlagosnál akár 1 Celsius-fokkal hidegebb lehet. Ennek köszönhetően pedig kevesebb hurrikán alakul ki a következő szezonban."
Így sodródik az Atlanti-óceán fölé a szaharai por
A kontinenseken is érvényesül a légköri por hűtő hatása, de csak a világosabb színű porszemcsék esetében, mert azok visszatükrözik és szétszórják a napsugarakat. Ám ez addig érvényesül, ameddig a por a levegőben tartózkodik. Leülepedve ugyanis módosítja a felszín sugárzás-visszaverő képességét (szakszóval albedóját), azaz a jéggel és hóval borított területeken az átlagosnál nagyobb mértékű fölmelegedést, a gleccserek partmenti végén jégborjadzást okozhat.
Magyarország területének fele mutatja az ősi porviharok nyomát
Átlagosan háromezer méter magasan utaznak az ásványi porszemcsék, és a nagy földi légkörzésben több tízezer kilométerre is elrepülhetnek. A szemcsék a vasoxidoktól vörösek, zömük kvarc, de az ásványok teljes skáláját felvonultatják. A Szaharában állandóan pusztulnak, aprózódnak a különböző kőzetek a hőingadozás miatt, magyarázza Varga György, aki a magyarországi löszlerakódásokat vizsgálva kezdett érdeklődni a jelenség iránt. A hazánk területének 50 százalékát borító, helyenként (például Pakson vagy Dunaszekcsőn) 50 méter vastagon kibukkanó löszt ugyanis a jégkorszakokban zajló számtalan porvihar hagyta maga után. Magyarország területe ekkor jégkörnyéki (periglaciális) terület volt, és akkor a fagyaprózódás miatt keletkezett sok por a környezetünkben. Ennek lerakódásával és felhalmozódásával alakult ki a lösz.
Az ábra a BSC-DREAM8b-ből, a regionális szállópor-modellből származik, amelyet a barcelonai szuperszámítógép-központ futtat
A nagy távolságra eljutó porszemcsék 2-4 mikrométer nagyságúak, és hozzájárulhatnak a felhőképződéshez. A szálló por ugyanis légköri párába kerülve kondenzációs magként viselkedik: megtapad felületén a nedvesség, felhőrészecskék keletkeznek, majd azokból felhők. Ám minél több és apróbb a porszemcse, annál kisebbek lesznek a felhőrészecskék, és nem érik el azt a kritikus tömeget, hogy lehulljanak a felszínre. A világos színű felhők visszaverik a talaj hőkisugárzását, ez fokozhatja a szárazságot.
Kedvezőtlen hatások: aszály, szilikózis, algapusztulás
A légköri szállópor 10 mikronnál kisebb szemcséinek (PM10) egészségügyi határértéke 50 mikrogramm légköbméterenként, egy teljes napra számolva. Nagyméretű porkitörések során a porvihar középpontjában nem ritkák a légköbméterenként 20-25 ezer mikrogrammos értékek sem. A por önmagában veszélyes, mert minél kisebb, annál mélyebbre jut le a tüdőbe, és erősíti a légzőszervi betegek panaszait. Ám ennél is rosszabb, hogy a szemcséken vegyi anyagok, baktériumok, gombák, vírusok képesek megtapadni.
Magyarországra érve annyira felhígul a szaharai eredetű por, hogy nem emeli a PM10-es értéket, de a turistacélpontnak számító Görögországban és Spanyolországban nyáron gyakran túllépi a légszennyezés a határértékeket a szaharai porviharok miatt. Japánban komoly problémákat okoznak a Kína belső területeiről induló és a part menti ipari területek felett beszennyeződő porviharok.
A tengerekbe hulló sivatagi portól egyes területeken káros algavirágzás indul meg, amelyet egy idegmérget termelő, gyilkos algafaj elszaporodása okoz. "Porviharok által szállított, emberi eredetű vegyi anyagok miatt pedig a Karib-térségben gyakran fordul elő tömeges korallpusztulás" - mondja Varga.
Segítheti a tengeri élővilág fennmaradását
A több százmillió tonna ásványi por jelentős része a tengerekbe és óceánokba hullik. Aránya a mélytengeri üledékekben helyenként meghaladhatja a 80 százalékot. S ami az egyik térségben átok, az másutt áldás: a világtengerek szárazföldektől, tengeráramlásoktól távol fekvő területei biológiai értelemben sivatagok, ezért a szelekkel érkező, tápanyagban (szilícium, vas, foszfor stb.) gazdag poranyag létfontosságú a tengeri ökoszisztéma túléléséhez.
A tápanyagbőségnek köszönhetően a fitoplankton (növényi plankton) több szén-dioxidot köt meg, ezáltal a gáz légköri koncentrációja akár 7,7 százalékkal is csökkenhet. Térfogatszázalékban számolva a levegőnek mintegy 0,039 százalékát teszi ki a szén-dioxid, vagyis egymillió légköri összetevő közül 390 szén-dioxid-molekulát találunk (száz évvel ezelőtt a levegőnek csak 0,028 százaléka volt CO2).
A koppenhágai klímakonferencia záró egyezményében 0,035 térfogatszázalékot határoztak meg a szén-dioxid biztonságos szintjeként, amellyel megelőzhetők a globális klímaváltozás katasztrófái. "A jégmagok pormintáinak és légbuborékainak elemzései alapján a földtörténeti múltban a légköri por és a szén-dioxid mennyisége csaknem mindig ellentétes irányban változott, vagyis amikor nagy volt a porkoncentráció a levegőben, kevesebb volt a szén-dioxid és fordítva. Ezt nevezik fordított üvegházhatásnak" - mondja Varga György.