Bőrünkön át szívjuk magunkba a műanyagmérget

Ha nem változnak a jelenlegi fogyasztói igények, 2050-re 33 milliárd tonnával nő a világszerte gyártott műanyagtermékek mennyisége. Ennyivel 2,75 milliárd kukásautót lehetne megtölteni, amelyek sorba állítva nyolcszázszor érnék körül az Egyenlítőt. A foszladozó, mérgező műanyagokat a mi szervezetünk is felszívja szépen lassan. Miért legyen veszélyes hulladék a műanyag?

A műanyaghulladék egyre növekvő mennyisége nem pusztán fizikailag veszélyezteti az élőhelyeket. A műanyagok mérgező összetevőket tartalmazhatnak, de a rajtuk megtapadt vegyületek is veszélyesek lehetnek. Ennek ellenére a sokféle műanyag a világ legtöbb országában egyszerű háztartási szilárd hulladéknak minősül, vagyis nem szükséges elkülöníteni a zömmel komposztálható szeméttől.

Válogatják az értékes műanyaghulladékot egy budapesti, X. kerületi telepen

"Ha bizonyos műanyagokat a hatóságok veszélyes hulladéknak minősítenének, az erre hivatott környezetvédelmi szervezeteknek lehetősége nyílna a szennyezett élőhelyek rehabilitációjára, valamint elejét vehetnénk a hulladék felhalmozódásának. Mindez lökést adna az új műanyagok kifejlesztésének, hogy biztonságosra cserélhessük a veszélyes anyagokat" - összegezte amerikai, görög és japán kutatótársai megállapításait Chelsea Rochman, a Kaliforniai Egyetem tengerbiológus doktorandusza és Mark Anthony Browne, az amerikai Nemzeti Ökológiai Elemző Központ ökológusa a Nature véleményrovatában.

A kutatócsoport publikálás előtt álló felmérése szerint a műanyaghulladékokon kimutatható azoknak a vegyületeknek a 78 százaléka, amelyeket kiemelten veszélyesnek sorolt be az Amerikai Környezetvédelmi Hatóság (EPA). Az Európai Unió szabályozása alapján hasonlónak minősített kemikáliák 61 százaléka szintén ott van a szemétben.

A mikroszkopikus részecskék az igazán veszélyesek

A műanyaghulladék nemcsak a közismert nagy csendes-óceáni szemétsziget formájában fenyegeti a természetet, és nem csupán a világtengerekben. A műanyag a teljes ökoszisztémára veszélyes, beleértve a szárazföldi állatokat és növényeket - ráadásul az apró darabkák még inkább mérgezőek lehetnek, mint a nagyobbak.

A Plastiki, a műanyagpalackokból épített földkerülő hajó

Ahogy mind parányibb részekre esik szét a műanyag, úgy nő a valószínűsége, hogy bekerül a táplálékláncba. Több kísérlet is igazolta, hogy a halak, a gerinctelenek tápcsatornájából felszívódnak a műszálas kelmékből és szintetikus tisztítószerekből származó mikroszkopikus műanyagdarabkák, beépülnek a sejtekbe, és károsítják őket. A műanyag csípő- és térdprotézissel élő embereknél is megzavarhatják a sejtműködést a kopással leszakadó műanyagdarabkák, és szövetelhalást okozhatnak - hívja fel a figyelmet a kutatócsoport.

A hétköznapi műanyagok sem ártatlanok - figyelmeztetnek a kutatók. A bevásárlószatyrok alapanyagául szolgáló polietilén hordozóként terjeszti a mérgező vagy csak rendkívül lassan lebomló vegyületeket. A tengeri üledékhez képest százszor, az óceán vizéhez képest egymilliószor több biszfenol-A (BPA) mutatható ki például egy szennyezett műanyag szatyor felületén.

A BPA-t polikarbonát palackok, ételtároló dobozok gyártásakor használják, de összetevője annak az epoxigyantának, amellyel például a konzervdobozokat bélelik ki. Feltételezések szerint gyermekkorban károsan befolyásolhatja az agy és más szervek fejlődését, valamint növeli egyes ivarszervi rákfajták felnőttkori kockázatát. A kutatók tengeri madarakat vizsgáltak: amelyek gyomrában műanyagmaradványt találtak, azok vérében 300 százalékkal nagyobb volt a BPA-koncentráció, mint azokéban, amelyek nem nyeltek le műanyaghulladékot.

A parton ronda, a táplálékláncba kerülve veszélyes

Egyaránt meg kell tisztítani tengert és szárazföldet

Évtizedek óta gond a műanyaghulladékok kezelése, de az óceánokba jutó mennyiség nem csökken a 134 ország által aláírt egyezmények dacára. Például a Csendes-óceán északi térségében immár két nagyságrenddel nőtt a mikroméretű műanyagszennyezés mértéke. A kutatók tudomása szerint ráadásul eddig semmilyen nemzetközi megállapodás nem született a szárazföldön elhelyezett hulladékról.

A kutatók ezért arra szólítják fel a műanyaggyártás terén vezetőnek számító Egyesült Államokat, Kínát és az Európai Uniót, hogy nyilvánítsanak veszélyes hulladéknak bizonyos műanyagokat, köztük azokat, amelyek fizikai vagy kémiai jellemzőik okán nem hasznosíthatók újra. A minősítőrendszer módosításával a törvényes szintre emelkedne a fokozottan szennyezett élőhelyek rehabilitációja, amelyet így kormányzati forrásból lehetne végezni.

Az elv már sikeresnek bizonyult korábbi esetekben. 1989-ben a Montreali Jegyzőkönyv egyebek közt az ózont bontó halogénezett szénhidrogén-származékok (CFC-k) kibocsátását korlátozta, és az el is tűnt a gyártásból alig hét év leforgása alatt. További harminc káros vegyület esetében pedig kétszáz ország vállalta az említett jegyzőkönyv és a 2004-es stockholmi egyezmény aláírásával, hogy biztonságos anyagokkal váltja ki őket.

Mit okozhatnak a műanyagok?

A műanyag, más néven polimer ismétlődő egységekből, vagyis monomerek láncaiból épül föl. A monomereket sokan semlegesnek feltételezik, ám sok közülük fokozottan reakcióképes. A műanyagösszetevők legalább fele veszélyes az ENSZ besorolása szerint (Vegyi Anyagok Osztályozásának Globálisan Harmonizált Rendszere, GHS). Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy egyes monomerek a véráramba jutva rákkeltőnek bizonyulhatnak, illetve az ösztrogénhez, a női nemi hormonhoz hasonló hatást váltanak ki. Ilyen például a műanyagcsövek alapanyagaként ismert PVC, az élelmiszer-csomagoláshoz használt polisztirol, a bútorgyártás során alkalmazott poliuretán, valamint az elektronikai termékekben található polikarbonát.

A gyártók felelőssége

A kutatók szerint a bizonyítási eljárást is meg kellene fordítani: az élelmiszer- és gyógyszergyártókhoz hasonlóan ezentúl a műanyagterméket előállítók felelőssége legyen bizonyítani, hogy termékük biztonságos. A végső cél olyan rendszer kialakítása, amely a termék egész életciklusát végigköveti, és zárt láncban (angol szakkifejezéssel closed loop) teremti meg a teljes újrahasznosítást.

Jelenleg ugyanis a műanyaghulladék jelentős része lerakóban végzi, de az az eljárás is káros az egészségre, amely "újrahasznosítás"-nak címkézve hulladékégetőben alakítja energiává a kidobott műanyagot - ezzel azonban a légköri üvegházgázok mértékét is növelheti. A zárt láncú újrahasznosításban a termék mindaddig bent marad, ameddig erre képes (magyarán szét nem esik).

A káros műanyagok kiváltásakor pedig mérlegelni kell az anyaghasználatot, tanácsolják a kutatók. Elképzelhető, hogy a globális fölmelegedés hatásainak enyhítését nem a természetes anyagok (fa, üveg) alkalmazása szolgálja jobban, hanem új műanyagok kifejlesztése. Minden esetben mérlegelni kell az alternatívák szén-dioxid- és ökológiai lábnyomát.

A műanyagipar csak az Egyesült Államokban 1,1 millió főt foglalkoztat, és az ágazat piaci értéke eléri az ezermilliárd dollárt. Ám a hulladékkezelés is költséges: az ország csendes-óceáni partszakaszán minden évben 520 millió dollárt fordítanak erre az adófizetők pénzéből. A kutatók szerint elképzelhető, hogy éppen az újfajta, zöld műanyagok kifejlesztése pörgeti föl az innovációt, és segít a munkahelyek megtartásában.

Ha kevesebb csomagolást használnánk, jóval kevesebb műanyag kerülne a szemétbe