A román vizsgálat szerint nem felelős az Aurul a ciánszennyezésért

A 2000. januári ciánszennyezést a román hivatalos vizsgálatok szerint "előre nem látható körülmények" okozták. Megállapították, hogy az Aurul tározótava partjának átszakadását a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok okozták. Az Európai Unió Nagybánya Munkacsoportja a tavalyi jelentésében megállapította, hogy a tározótó műszaki védelmének elégtelensége, az Aurul gondatlansága okozta a gátszakadást.

A román hivatalos vizsgálatok szerint "előre nem látható körülmények" okozták a nagybányai Aurul Rt.-nél a 2000. januári ciánszennyezést - írta csütörtöki számában a Krónika című erdélyi napilap. A lap megszerezte a román nyomozóhatóságok által nemrég lezárt Aurul-dossziét. Ebből kiderül: a Máramaros megyei ügyészség és a kolozsvári ítélőtábla ügyészei arra következtetésre jutottak, hogy a bozintai tározótó partjának átszakadását a nagy mennyiségű csapadék, a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok okozták. Ezért megszüntették a bűnügyi vizsgálatot az azóta Transgold néven működő vállalat ellen. A vizsgálat eredményét mostanáig hivatalosan nem hozták nyilvánosságra Romániában.

A 2000. január 30-án bekövetkezett ciánszennyezés miatt a Máramaros megyei Környezetvédelmi Ügynökség nyújtott be feljelentést ismeretlen tettes ellen. A bűnvádi eljárást a területi ügyészség folytatta le.

A vizsgálat szerint a több mint két évvel ezelőtt történt ciánkatasztrófát "véletlen, váratlan" körülmények okozták. A nyomozóhatóság a balesetet megelőző időjárást nevezi váratlan, előre nem látható körülménynek.

A Krónika információi szerint a Máramaros megyei ügyészség nehezen akadt olyan hazai szakemberekre, akik részt vettek volna a baleset okainak kivizsgálásában: néhány temesvári és iasi-i egyetemi professzor az előzetes kapcsolatfelvétel után visszalépett a nyomozásban való részvételtől. A szakmai vizsgálatot végül egy romániai, meg nem nevezett szakember végezte el.

A nyomozati dossziéból kiderül, hogy az Aurul derítőit tervező ausztrál Knight Piesold Pty Limited nem vette figyelembe a nagybozintai tározó környékének időjárási viszonyait. Ezáltal a meddőhányó partja a nagy mennyiségű csapadék miatt átszakadt, és több mint százezer köbméter, ciánt és nehézfémeket tartalmazó víz jutott a Láposba, innen pedig a Szamosba és a Tiszába.

Az ausztrálok nem terveztek levezetőcsatornákat sem arra az esetre, ha a felgyűlt csapadék miatt nagy mennyiségű víz gyűlik fel a tározóban. A műszaki vizsgálatok emellett kimutatták, hogy 1999 novemberéig háromszorosára emelték az Aurul termelését, ám a tervezők szerint még így sem fenyegetett partszakadás.

Az ügyészség emlékeztetett arra, hogy a balesetet megelőzően a hőmérséklet hirtelen mínusz 13 Celsius-fokról 1,6 fokra emelkedett, ami jelentős olvadáshoz vezetett.

Az Európai Unió Nagybánya Munkacsoportja a ciánszennyezésről tavaly kiadott jelentésében megállapította: a román állításokkal ellentétben nem a rendkívüli időjárás, hanem a tározótó műszaki védelmének elégtelensége, az Aurul gondatlansága okozta a gátszakadást.

A budapesti bíróságon tavaly decemberben kezdődött meg a magyar állam kontra Aurul Rt. polgári per, amelyben a tiszai ciánszennyezés miatt több mint 28,5 milliárd forintot és kamatait követeli kártérítésként Magyarország a nagybányai cégtől. A perben egyelőre azt a kérdést kell eldönteni, hogy a magyar, vagy a román jog alapján bírálják el az esetet.

A román-ausztrál vállalatot képviselő Májai László jogi szakértő úgy nyilatkozott a Krónikának: a bűnügyi vizsgálat megszüntetése számít majd a Budapesten zajló perben, és ez a Transgold számára kedvezően befolyásolja a tárgyalást.

Korábban:

A román jogot alkalmazhatják a ciánperben

Nem kapták meg a kártérítést a ciánszennyezés károsultjai