Korrózió és terhelés okozta a szeptemberi csőtöréseket

Vágólapra másolva!
A korrózió és a mechanikai terhelések okolhatók a szeptember eleji nagy csőtörésekkel, nem pedig az üzemeltető a hibás. Ezt abban a vizsgálatban állapították meg, amit a vízművek kezdeményezett a törések okainak felderítésére. Szeptember elején Óbudán, majd XIII. kerületben, később pedig a Gellért szálló mellett tört el egy-egy nagy átmérőjű víznyomócső. A kiömlő víz komoly károkat okozott.
Vágólapra másolva!
Forrás: HavariaPress
Óbudán egy autó merült bele a csőtörés miatt keletkezett üregbe HavariaPress

Nem üzemeltetési hiba okozta szeptember elején a budapesti csőtöréseket, hanem az öntöttvas csöveken jelentkezett külső korrózió, valamint a vezetékeket ért különböző mechanikai terhelések - közölte Sándor László, a Fővárosi Vízművek Rt. elnök-vezérigazgatója kedden. A sajtótájékoztatón annak a tanulmánynak a részleteit ismertették, amelyet a vízművek megbízásából a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem szakértői készítettek a szeptember eleji csőtörések okairól.

Szeptember 6-án Óbudán, a Búvár út és a Miklós tér kereszteződésében egy 800 milliméter átmérőjű, egy nappal később a XIII. kerületi Béke úton egy 600 milliméteres, szeptember 10-én pedig a Gellért Szállónál egy 800 milliméter átmérőjű vízcső törött el.

Az elkészült szakértői jelentés szerint egyetlen csőtörés okaként sem jelölhető meg üzemeltetési hiba, és az is kizárható, hogy szándékosan rongálták volna meg a vezetékeket - mondta Sándor László.

A Gellért Szálló előtt eltört, 1911-ben lefektetett vezetéket a szakértői vizsgálatok szerint foltokban teljes keresztmetszetű korróziós károsodás érte. A törést az okozta, hogy az eredeti állapotában is kis szilárdságú cső anyaga elveszítette teherviselő képességét a gyógyvíztől vagy az út szórására használt sótól savassá vált talajban.

Az óbudai, 1935-ben lefektetett cső esetében a vizsgálat megállapította, hogy a törésben a korrózió mellett mechanikus hatások - például talajmozgások - is szerepet játszottak.

A XIII. kerületi, 1957-ben elhelyezett cső törését vizsgálva a szakértők megállapították: a viszonylag gyenge minőségű cső állapota korróziós szempontból nem volt kritikus, eltörését az ágyazat megmozdulása, megsüllyedése okozta. A szakértők szerint a mechanikus terhelések következtében a csőben annyi feszültség keletkezett, hogy az töréshez vezetett.