Nopcsa és a kavicsfogú álteknős

Főzy István muzeológus, paleontológus válaszolt kérdéseinkre.

Főzy Istvánt, a Magyar Természettudományi Múzeum őslénytárának főmuzeológusát kérdeztük a dinoszaurusz-kutatás magyar vonatkozásairól.

Főzy István

Nemrégiben fejezte be a Kárpát-medence dinoszauruszairól szóló könyvét, amely egy kalandos életű magyar tudós életrajzával kezdődik. Mi késztette a könyv megírására?
- Kissé zavart, hogy mindenki az ázsiai és az amerikai dinoszauruszokkal nyaggatott, amelyekről egyébként is mindenki sokkal többet tud, miközben nekünk vannak saját dinoszauruszaink, saját leleteink és van saját neves dinoszaurusz kutatónk is, amelyeket és akit szinte senki nem ismer. Könyvem első fele éppen ezért báró Nopcsa Ferencről, az ő különös, kalandos életéről és kutatómunkájáról szól, a második rész pedig a Nopcsa óta felfedezett magyar, illetve magyar vonatkozású lelőhelyekkel foglalkozik.

Talán van valami oka annak, hogy az amerikai és kínai leletek sokkal gazdagabbak, sűrűbbek, mint az európai vagy éppen hazai fosszíliák. Mitől lesz valamiből jó lelőhely?
- Dinoszauruszt csak olyan helyen találunk, és olyan helyen érdemes egyáltalán keresnünk, ahol a dinoszauruszok korában képződött kőzetek vannak a felszínen. E különös őshüllők pedig a földtörténeti középkorban: a triász, a jura és a kréta időszakban a szárazföldön éltek. Ezért nem sok esélyünk van, hogy az ebben az időszakban létrejött tengeri kőzetekben találunk valamit, és semmi esélyünk, hogy ennél régebben képződött kőzetekben valami érdekesre bukkanunk. Fiatalabb képződményekben még csak-csak lelhetünk valamit, ha az idősebb kőzetekből áthalmozódnak a maradványok; ha például kimállik egy dínócsont a hegyoldalból és belekerül a hegy lábánál fekvő tó iszapjába, akkor egy mai üledékben találhatunk rá a maradványokra - ez természetesen nem jelenti azt, hogy ma élnének dinoszauruszok. Tehát azon is múlik, hogy milyen korú és milyen környezetben keletkezett kőzeteket találunk a felszínen.

A Kárpát-medence olyan terület, ahol érdemes keresni?
- Európa azért különösen érdekes, mert az egész dinoszaurusz-kutatás innen indult ki, noha a kontinensen Amerikához és Ázsiához képest kevés a lelőhely. Ennek az a magyarázata, hogy Európa jelentős részét - ideértve a mai Magyarország területét is - a kréta időszakban tenger borította. Mindazonáltal volt itt egy szigetvilág, amelyet - mint a többi szárazföldi területeket - őshüllők népesítettek be, így ezen a területen találhatunk leleteket. A Bakony egy része például szárazulat volt, így történhetett, hogy egyik kollégám nemrégiben igen szép leletekre bukkant itt.

Báró Nopcsa Ferenc, tudós és kalandor, az őshüllők nemzetközileg elismert szakértője. A család szentpéterfalvai birtokán kerültek elő az erdélyi dinoszauruszok maradványai. A felvételen talpig fegyverben, albán népi viseletben láthatjuk. Kis híján királlyá választották a balkáni országban.

A mai élővilág sokszínűsége többek között a változatos éghajlati, földrajzi környezethez való alkalmazkodásnak köszönhető. Ráadásul ismerünk olyan fajokat, amelyek csak egy viszonylag szűk, speciális földrajzi környezetben képesek élni. Beszélhetünk-e a földtörténeti középkorban fajspecifikus területekről és fordítva?

Mit tart a paleontológia a legjelentősebb, legérdekesebb magyar leletnek?
- Jelentős lelet egy különös teknősszerű állat, a veszprémi kavicsfogú álteknős, a Placochelys placodonta. A csoportnak igen kevés példánya ismert, sőt maga az igazi Placochelys placodonta csak Veszprém mellől került elő. Noha kiástak más álteknős-maradványokat is, azokról még nem dőlt el egyértelműen, hogy ehhez a fajhoz tartoznak-e, vagy sem. Ráadásul az ehhez a rendszertani csoporthoz tartozó fajok egyedei kizárólag Európából ismertek. Sokáig ez volt a legbecsesebb magyar lelet. A bakonyi dínók felbukkanásával ezt - úgy tűnik - újra kell értékelni. A bakonyi leletegyüttesből több száz, talán már több ezer csont került elő, amelyek több fajhoz, a fajokon belül pedig több egyedhez tartoznak a késő krétából. Előkerült például több páncélos dinoszaurusz részleges csontváza is. Biztosra vehető, hogy a Bakony még sok meglepetést tartogat.