Szuszlov elvtárs a barcsi Vörös Csillagban

 

Szabad Nép

A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben már hozzászoktak a külföldi látogatókhoz. Aki a tsz vendégkönyvében lapozgat, meggyőződhet róla, hogy úgyszólván a világ minden részéből jártak itt vendégek.

Szuszlov (Mihail Andrejevics)az uljanovszki területen lévő Sahovszkoje faluban született. A hvolinszki járás Szegényparaszti Bizottságának tagja lett. 1921-től az SZKP tagja volt. 1928-ban Moszkvában elvégezte a Plehanov Közgazdasági Főiskolát. 1931-től 1934-ig a KB Központi Ellenőrző Bizottsága apparátusában és a Munkás-Paraszt Ellenőrzés Népbiztosságán dolgozott. Ezt követően 1936-ig a Népbiztosok Tanácsa mellett működő ellenőrző bizottság munkatársa, 1937-1939 között a rosztovi, majd a sztavropoli (akkor Ordzsonikidze) területi pártbizottság titkára volt. A második világháború alatt az Észak-Kaukázusi Front katonai tanácsának tagja, partizánparancsnok lett. 1944-1946-ban az SZKP KB litvániai irodájának elnöke. 1941-ben bekerült a Központi Bizottságba. 1946-tól a KB apparátusában dolgozott, 1947-1948-ban az agitációs és propagandamunka felelőse, 1948-1949-ben a párt nemzetközi információs osztályának vezetője lett. 1947-től 1982-ig a KB titkára, 1952-1953-ban, majd 1955-től az elnökség tagja volt. 1949-1950-ben a Pravda főszerkesztője volt, a párt vezető - dogmatistának tekintett - ideológusa.

A tsz tagsága hétfőn ismét vendégeket fogadott, s meg kell mondani, hogy ezt a látogatást nagy izgalom öröm és várakozás előzte meg. Fél tizenkettőkor Barcsra érkezett M. A. Szuszlov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja és Rákosi Mályás elvtárs az MDP Központi Vezetőségének első titkára, továbbá J. V. Andropov elvtárs, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Vég Béla elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének titkára.

Szuszlov elvtársat magyarországi látogatása során mindenütt jókedvvel és virággal fogadják

A szövetkezet udvarán Losonczi Pál, a tsz elnöke, valamint Tóth István, a Somogy megyei pártbizottság első titkára, László István, a Somogy megyei Tanács elnöke és Mandik Béla, a Barcsi járási pártbizottság első titkára köszöntötte a vendégeket.

- Mi már régi ismerősök vagyunk -ezekkel a szavakkal üdvözölte Szuszlov elvtárs a tsz elnökét. - Losonczi elvtárs minálunk alaposan megbírált egy kubáni kolhozt. Nos, mi idejöttünk, hogy visszaadjuk a kölcsönt - toldotta meg mosolyogva.

- Állunk elébe - válaszolta Losonczi, majd beljebb invitálta a vendégeket, s röviden ismertette a tsz fejlődését. Elmondta, hogy kezdettől fogva nagy gondot fordítottak az állattenyésztésre. Tavaly már a bevétel zömét, mintegy négymillió forintot, az állattenyésztésből nyerték. Száz hold után például 67 mázsa 80 kiló sertéshúst értékesítettek.

- S mi van a növénytermeléssel? -vetette közbe Szuszlov elvtárs.

- Azzal sem kell szégyenkeznünk - felelte Losonczi elvtárs. - Búzatermelésünk például tavaly hektárra átszámítva, átlagosan 25 mázsa 90 kiló volt.

Aztán csak úgy peregtek a kérdések és a feleletek egymás után:

- Egy tagra mennyi munkaegység jut?

- Ha az öregeket, meg az évközben belépetteket is számítjuk, akkor 216.

- Mennyi volt egy munkaegység értéke?

- 1949-ben még 15 forint, de 1955-ben már néhány fillér híján 60 forint.

- Van-e tartalékuk?

- Van bizony. Többek között (bár ezt nem szívesen vallom be Rákosi elvtárs előtt) van néhány vagon búzánk is - válaszolta nagy derültséget keltve Losonczi elvtárs.

Most Rákosi elvtárs kérdezett:

- Mennyi búzát adtak be az államnak?

- Szabad áron kétszer annyit, mint amennyit előírtak, ezzel sem vallottunk szégyent.

Ezután mindenki felkerekedett, hogy megnézze a tsz büszkeségeit: a tehenész, a sertéstenyésztő és a sertéshizlaló farmot. Több óra hosszáig tartott ez az út, a vendégek tüzetesen tanulmányozták a farmok munkáját.

A tehenész-farmon például Miseta Mihály brigádvezető beszámolt arról, hogy a teheneket egyedileg takarmányozzák, s az a tehén, amelyik nyolc liternél több tejet ad "teljesítménye" szerint külön abraktakarmányt kap.

-De úgy látom, nem valami jó ez a jászol az egyedi takarmányozáshoz, mert a tehenek eleszik egymás elől a takarmányt - jegyezte meg Szuszlov elvtárs.

- Amennyire lehet, vigyázunk rá, hogy el ne egyék - felelte az öreg Miseta - de annyi bizonyos, hogy a jászol régimódi, s még nem tudtuk újjal pótolni.

A sertéshizlaló farmon Szili István bácsi, a brigádvezető gyorsan "átvette a parancsnokságot". Mindent töviről hegyire megmutatott és elmagyarázott.

- Aztán mit kapott ezért a sok munkáért a tsz-től? - kérdezte Rákosi elvtárs.

- Tavaly 423 munkaegységre körülbelül 25 000 forintot kaptam, aztán még a feleségem is dolgozott, az is kapott jócskán, meg ott van a háztáji gazdasági is, úgyhogy van mit aprítanom a tejbe.

- Valóságos burzsuj - tréfálkozott Szuszlov elvtárs.

- Hát kérem, ha meghallgatják, elmondok erről egy pár dolgot - vette át ismét a szót Szili bácsi. - Bizony, ha nem jönnek hozzánk a szovjet csapatok, talán még ma is ellető kanász vagyok az uraságnál. Mert az voltam, s olyan házban laktam, ahol két családnak jutott egy szoba. Krétával húztunk egy vonalat a szoba közepén, s attól erre mi laktunk, amarra meg a másik család. Most meg kétszobás, szép családi házat vettem, ott lakom az asszonnyal együtt. Elárulom azt is, hogy a feleségem 53 éves és most vágatta le a haját, daueros frizurát csináltatott magának. Nagyon megfiatalodott a menyecske. Hát még én, négy éve vagyok szövetkezeti tag, s azalatt legalább tíz évet fiatalodtam.

- Látja, látja - mondotta Szuszlov elvtárs - ha ezt megtudják az egyéni gazdák ők is belépnek, s lehet, hogy ők már húsz esztendőt is fiatalodnak.

Losonczi, Szuszlov, és Rákosi elvtársak a barcsi téesz ünnepi asztalánál nem csak komoly dolgokról beszéltek

Jócskán benne voltak a délutánban, amikor megkezdődött az ünnepi ebéd.

- Látom, Losonczi elvtárs tanult valamit Kubánban - jegyezte meg Szuszlov elvtárs. - Ott következnek a fogások ilyen gyorsan egymás után, mint maguknál. De maguk bőséges ellátással talán már Kubánt is lefőzték.

Ebéd közben Losoncsi elvtárs felköszöntötte a vendégeket, s erre Szuszlov elvtárs is pohárköszöntőt mondott.

- Először is hadd köszönjem meg Losonczi elvtárs szavait, amelyekkel a Szovjetunió Kommunista Pártjától és a szovjet kolhozparasztságtól kapott segítségről emlékezett meg. Ha kevés időt is tölthettünk önöknél annyit nyugodtan megállapíthatunk, hogy az önök termelőszövetkezete erős, biztos lábon áll. S itt nemcsak gazdasági eredményeikre gondolok. Egyik legörvendetesebb tapasztaltunk, hogy sok olyan emberrel találkoztunk, akik lelkes, odaadó hívei a közös gazdaságnak. Meg vagyok győződve róla, hogy az elvtársak az eddigi eredményekre és ezekre a kiváló termelőszövetkezeti emberekre támaszkodva tovább lépnek előre, s hamarosan egész falujukat bevonják közös gazdaságba. Sok sikert kívánok önöknek, hogy még gazdagabb legyen az egész szövetkezet, még jobban boldoguljon a tagság. Éljen a Szovjetunió kolhozparasztságának és a magyar szövetkezeti parasztságnak örök barátsága!

A szovjet vezetés 1956 tavaszán és nyarán figyelmesen követte a magyarországi eseményeket, bár a legnagyobb aggodalmat a Kremlben ezekben a hónapokban a lengyel változások váltották ki. Az SzKP KB Politikai Bizottságának tagjai közül a magyar ügyekkel leginkább Mihail Szuszlov foglalkozott, aki még 1955-ben Budapestre utazott, s elbeszélgetett az MDP vezetőivel, valamint Andropovval. Rákosi kérésére Szuszlov 1956 júniusának elején újra Budapestre látogatott. Szuszlov nem tudta nem észrevenni, hogy a pártaktíva, az államapparátus, és főleg az értelmiség nagy része személy szerint Rákosi ellen foglalt állást. Az országban felerősödött Rajk László és társai rehabilitációjának követelése. Szuszlov nemcsak Rákosival és a PB más tagjaival, hanem Kádár Jánossal, sőt Nagy Imrével is beszélt. A moszkvai vendég ugyanakkor határozottan szót emelt a párt vezetőjének elmozdítása, vagy lecserélése ellen, kijelentve, hogy ez "ajándék lenne az amerikaiaknak", "olyan ajándék az ellenséges erőknek, amelynél jobbat maguk sem várnának". Azt sem tanácsolta Szuszlov, hogy a karhatalmi szervek korábbi vezetői ellen bármiféle bírósági eljárást kezdeményezzenek. Ezzel egyidőben nem emelt kifogást Kádár János visszatérése ellen a PB-be. Hasonló ajánlásokat kaptak június végén Rákosi, Gerő és Hegedűs Moszkvában is. Ám végrehajtani a magyar párt egységének helyreállítását szorgalmazó ajánlásokat már nem lehetett. Túlságosan nagy volt az ellenérzés Rákosi iránt a magyar társadalomban és a pártaktívában. 1956. július első napjaiban Andropov azt jelentette Moszkvába, hogy "barátaink" Magyarországon gyengén hajtják végre a KB sorain belüli egység erősítésére, valamint az ellenséges elemek és a demagógok elleni kemény vonal alkalmazására vonatkozó ajánlásokat. Ezzel együtt a szovjet követ aggodalommal írt arról, hogy az elégedetlenség az országban nemcsak az értelmiséget, hanem a munkásokat is elérte. (Roj Medvegyev: Andropov Magyarországon)