A búzaégető városvezető akar lenni

A búzaégetéséről elhíresült - emiatt Torgyán József által agrárterroristának bélyegzett - Karsai József polgármester akar lenni szülővárosában, Battonyán. A szocialista parlamenti képviselőnek négy független riválisa van. Riportunkból kiderül, a multimilliomos vállalkozóként a környéken már régóta ismert politikus Ferenc Józsefhez is visszanyúlna, a pénzosztás pedig a génjeiben van. Bár sok rajongójával nem találkoztunk a településen, ellenfelei tartanak tőle.

"Nyáron eljutottunk a Balatonra, épp barátkoztunk volna a helyiekkel, ám amikor megtudták, hogy battonyaiak vagyunk, csak legyintettek: a búzaégetők" - kesereg egy hetvenes éveiben járó, fekete pöttyös otthonkát viselő néni a battonyai Lagzi és Lajcsi nevű élelmiszerboltban. "Ezek vagyunk mi az országnak, ezt érte el a Karsai" - panaszkodik tovább. Pedig jó esély van rá, hogy az általa bírált Karsai József lesz okóbertől a település új polgármestere. A szocialista képviselő ugyanis indul a vezetői posztért, és ellenfelei mind kevésbé ismert, független jelöltek.

Karsai nehezen kezelhető politikus hírében áll. Legutóbb saját szocialista politikustársát, Bajnai Gordon kormánybiztost vádolta meg azzal, hogy szerepe van kilenc Hajdú-Bét-károsult öngyilkosságában. Aztán az MSZP vezetése gyorsan lecsendesítette őt. Korábban Torgyán Józseffel viaskodott, akinek miniszteri eskütétele napján tiltakozásul búzát égetett. Innen ered országos hírneve, bár helyben már egyébként is ismert lehetett évtizedek óta.

A mintegy negyven mezőgazdasági találmánya miatt már a '80-as években harmincmilliós vagyont felhalmozó Karsai birtoka tetemes: jelenleg 1000 hektáron gazdálkodik családjával és tizennégy alkalmazottjával Battonyán. A hatezres lakosú kisváros az ország délkeleti sarkában fekszik, Budapesttől 220, Makótól 50 kilométerre, a román határ mellett közvetlenül. Ez az ország egyik legszegényebb kistérsége.

Karsai húsosfazékja

"Nem is vagyunk rajta a térképen" - veti oda az egyik eladó a Lagzi és Lajcsiban, aki a tejfölöket pakolja a hűtőpultba. Nehezen nyílnak meg az emberek, azt mondják, hogy nemigen mennek el szavazni, de azzal tisztában vannak, hogy lesznek, akik "tutira szavaznak". Hogy kikre gondolnak, azt nem mondják ki. Egy a boltba a kérdezősködés közben érkező szőke nő, kezén, nyakán arany ékszerekkel azt mondja: ő már évek óta a tévéseket várja, hogy elmondja az igazat. Beéri egy internetes újsággal is, és egyből az [origo] munkatársainak tudtára adja, nem tetszik neki, hogy Karsai rendszeresen osztogat élelmiszert és pénzt.

A négygyerekes asszony - Kovács Lajosné, Ibolya - felhúzza derekán a piros melegítőalsót, és sorolja: a politikus húsvétkor sonkát, karácsony előtt mikuláscsomagot osztogat az embereknek, sokaknak meg készpénzt ad csak úgy, kézbe. Az országos sajtóba is bekerült augusztus 20-i nagy bulit is megemlíti, amikor a szocialista polgármesterjelölt kétezer embert látott vendégül az ünnep vagy éppen a közelgő választás alkalmából. Kiderül azonban, hogy ő is részt vett a rendezvényen, megjegyzi ugyanis: "Alig raktak húst a tányéromba."

Karsai Józseffel a városháza előtt találkozunk, amelynek oldalán az olvasható: "Az 1891-i évi battonyai agrárszocialista zendülés emlékére". Karsai szép nagy terepjáróval érkezik a beszélgetésre, de kérdésünkre elárulja, nem új az autó, "már fél éves". Láthatóan otthon van a polgármesteri hivatalban, az interjút is a városvezető szobájában adja. Olyan, mintha már most ő lenne az első ember a településen. Az utcán egy idős férfi kér tőle jogi segítséget, a hivatalban is előre köszönnek neki.

Sokan kérik a segítségét: Karsainak állandóan csörgött valamelyik mobilja

"A választás semmi másról nem szól, mint pénz, pénz, pénz. Olyan ez, mint a háború" - teszi egyértelművé, hogy mi számít igazán a kampányban. Márpedig pénze évtizedek óta van neki. Elmondása szerint a találmányai által még a rendszerváltás előtt keresett vagyont a '90-es években ügyesen fektette be, és jól megy a fiával közösen irányított családi vállalkozás is. Mintegy 1000 hektáron termesztenek árpát, búzát, repcét és napraforgót. Cége telephelyén egymás mellett állnak a ránézésre ultramodern gépek: a legdrágábbak egy 35 milliós traktor és egy 45 milliós kombájn.

"Olyan vagyok, mint az atomerőmű"

Karsai tetemes vagyonának egy részét - mint állítja - szétosztja a helybéli nincstelenek között. Immár nyolc esztendeje, évi három alkalommal - valamilyen ünnephez kötve rendszerint - megvendégeli Battonya legszegényebb 300-400 lakosát. Hangsúlyozza, hogy nem ő választja ki őket, hanem a családsegítő. Ezek mellett minden évben több száz mázsa kukoricát oszt szét, legközelebb majd szeptember 25-én, pár nappal a választás előtt. Volt rá példa, hogy 80 embernek visszaköttette az áramot, 50 embernek kecskét vett, igaz, aki gyorsan megvált az állattól, annak gabonát már nem adott az etetésre.

Elmondása szerint az iskolába egyszer 660 ezer forintot vitt be, hogy jusson mindenkinek munkafüzet. Mint hangsúlyozza, szereti a gyerekeket, és egy alkalommal 550 ezer forintot osztott szét a város napján, hogy Battonya minden fiatalja fagyizhasson.

Az elmúlt ciklusban négyszer látogatott a kisvárosba az éppen hivatalban lévő miniszterelnök, és Karsai mindegyik alkalommal 10-12 ezres rendezvényeket szervezett, alkalmanként 3-4 milliót szánt a helyi szinten megabulinak számító eseményekre. "Volt rá példa, hogy egyszer nem jutott ebéd úgy 50 embernek, nekik 1000-1500 forintot adtam a kezükbe, hogy vegyenek maguknak" - közli. Arra a vádra, hogy megveszi az embereket, azt feleli: "Tíz százalék utál engem, ők terjesztik ezt, miközben nyolc éve jótékonykodom. Akkor hol voltam még attól, hogy polgármester legyek?" - kérdez vissza. Állítja: az adakozás, az emberek szeretete a génjeiben van.

"Én szeretem, ha támadnak. Olyan vagyok, mint az atomerőmű: minél több plutóniumot lőnek belém, annál erősebb vagyok" - közli mosolyogva. Jelölttársairól, riválisairól nem sokat, nem sok jót mond. Először mindössze annyit közöl, hogy helyesnek tartja, ha a demokráciában indulnak mások is. Aztán később már keményebb mondattal áll elő: "Én megkérdeztem az embereket, hogy kit akarnak vezetőnek? Egy kutató agrármérnököt vagy egy szaros seggű parasztot?" Az nem derül ki szavaiból, hogy itt valamelyik konkrét polgármesterjelöltre gondolt, vagy csak úgy általánosságban kérdezett ilyet beszélgetőtársaitól.