"Munkaügyben?" - kérdezi barátságosan a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság portása, amikor a szervezet honlapjáról kinyomtatott álláshirdetést szorongatva elmondom, hogy a humán főosztályt keresem. A felhívásban hivatásos tűzoltót kerestek. Elvárásként a 18 és 35 év közötti életkort, a magyar állampolgárságot, a középfokú végzettséget, a budapesti lakóhelyet és a megfelelő egészségügyi, fizikai, pszichikai állapotot sorolták fel. Minden stimmel. "Fönt elmondják, hogy mik a lehetőségek" - biztat a portás.
"Nők nem, csak fiúk lehetnek tűzoltók" - utasít el rögtön a humán főosztályon dolgozó fiatal, mosolygós nő. "Jogszabály tiltja, mert a nők húsz kilónál többet nem emelhetnek. A felszerelés meg annál nehezebb, nagyon nagy súlyokat kell cipelni" - teszi hozzá. Az alkalmazott úgy tudja, korábban néhányan megpróbáltak tenni a nőket érintő korlátozás ellen, többen összefogtak, de végül nem jutottak semmire. "Hány éves vagy? 23? Akkor még van időd, addig talán változik a törvény" - mondja búcsúzásképp a humán főosztály munkatársa.
A húsz kilónál nehezebb teher emelését egy 1972-es minisztériumi rendelet tiltja a nők számára - tudtuk meg az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség (OMF) információs vonalán. Ez az anyagmozgatási normákról rendelkezik, és előírja, hogy "18 évesnél idősebb nők sík talajon, kézben 20 kilót emelhetnek és vihetnek legfeljebb 60 méter távolságra".
Az OMF munkatársa szerint a húszkilós határt előíró, a legrégebbi munkavédelmi rendelet, ami még hatályban van. Azonban nem ez az egyetlen dokumentum, ami keresztbe tesz a tűzoltásról álmodozó nőknek. Egy 1998-ban született népjóléti miniszteri rendelet kimondja, hogy a munkahelyeken milyen mértékben terhelhetők a nők. "Nem láthatjuk előre, hogy egy-egy esetnél mekkora lesz a kivonuló tűzoltó terhelése" - ezzel indokolta Dobson Tibor, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője, hogy miért nem lehet Magyarországon nő vonuló tűzoltó, vagyis, aki kimegy a tűzesethez, mentéshez. Ugyanez az 1998-as rendelet viszont a cipekedést kevésbé szigorúan szabályozza, mint az anyagmozgatási normákról szóló jogszabály, amellyel így ellentmondásba is kerül. A terhes nőknek megtiltja a 10 kilónál nagyobb súly emelését, de a többieknél eseti döntést ír elő munkaalkalmassági vizsgálat alapján, szemben a jogszabállyal, ami nem ad mérlegelési lehetőséget.
Pedig a fővárosban nincs elég tűzoltó. Jekelfalussy Tibor alezredes azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy jelenleg 31 emberre lenne szükség, de nemsokára további 124 tűzoltóval kevesebben lesznek a nyugdíjazási rendelkezések miatt. A tűzoltás nem az egyetlen munka, amelytől eltiltják a magyar nőket. A népjóléti rendelet értelmezésén alapul például a mozdonyvezetés, a bányászati, kőolaj- és földgázbányászati mélyfúrási munka, valamint az olvasztárság és légkalapácsozás tilalma is.
A rendeletek ellentmondanak a diszkrimináció-mentesség kötelezettségének - állítja Fodor Márk, az Amnesty International emberi jogi szervezet magyarországi igazgatója. Szerinte az egyes személyeknél, és nem nemek alapján kellene megállapítani, hogy veszélyes lehet-e egy munka. "Annak a nőnek, aki tudja teljesíteni az elvárásokat, nem lehet azt mondani, hogy ne csinálja" - jelentette ki.
"Nem lebecsülve, hanem vigyázva"
Erbszt András ortopéd gerincsebész szerint tény, hogy a gerincnek nem tesz jót 20 kilónál nehezebb súlyt emelni. Az orvos egyetért a szabályozással. "Muszáj volt valamilyen határt szabni"- mondta. A gerincsebész viszont arra is kitért, hogy a cipekedés által a gerincben okozott kár nem a nemtől, hanem a testmérettől és az izomzattól függ. Nőgyógyászati szempontból ugyanakkor az emelgetés menstruáció alatt a hasi vérbőség miatt árthat a nőknek, a terhesség kezdeti szakaszában pedig akár vetélést is okozhat.
Dobson elmondta, hogy az "effektív tűzoltást", műszaki mentést kivéve a tűzoltóságnál minden területen dolgoznak nők, főleg személyzeti, gazdasági, adminisztratív és megelőzési munkakörökben. Arányukat a teljes testület 10 százaléka körül saccolta a szóvivő. Azért vannak ennyire kevesen, mert a dolgozók kétharmada abba a vonuló állományba tartozik, ahonnan a nők ki vannak tiltva. Dobson egyetlen kivételről tud, aki a vonuló állomány tagja. Ő Leczki Sarolta, a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Mentőkutyás Szolgálatának a vezetője. A szóvivő azt is megemlítette, hogy egyelőre a laktanyák sem lennének alkalmasak nők fogadására, nincsenek külön öltözők, zuhanyzók.
Tűzoltónőkről ennek ellenére, ha riktán is, de azért lehet hallani. Néhányan önkéntesként, egyesületeknél dolgoznak. Itt általában nem látnak el készenléti szolgálatot, és a terhelés sem ugyanolyan, mint a hivatásosoknál - jegyezte meg Dobson Tibor. Szerinte emellett az önkéntesek közül sem elsősorban a lányokat küldik ki igazán éles helyzetekhez. "Nem lebecsülve őket, hanem vigyázva rájuk" - fogalmazott.
Nem csak a vonuló állományból, hanem a vezetőségből is hiányoznak a nők. Magyarországon eddig egyetlen női tűzoltóparancsnok volt, Medve Beáta, aki másfél évig vezette a Heves városi parancsnokságot, de márciustól egy férfit neveztek ki a helyére. Ő nem nyilatkozott, de a férje, Medve Péter vállalta, hogy beszéljen a feleségéről. "Neki ez volt az életcélja, a család részéről pedig megvolt a támogatás" - mondta a férj. A pályán egy véletlen indította el. A középiskola végeztével behunyt szemmel rábökött valamire a továbbtanulási könyvben, így végzett tűzvédelmi szakot a főiskolán.
Parancsnokként teljesen ugyanazt a munkát végezte, mint a férfiak, ami magába foglalta a megbeszéléséken való részvételt épp úgy, mint a koordináló feladatot a helyszíneken. Ebben a munkakörben minimális a fizikai igénybevétel, a munka inkább szellemileg, lelkileg megterhelő. Beáta arról mesélt a férjének, hogy sokan támadták parancsnoksága alatt. Nem a közvetlen kollégái, inkább más tűzoltóságok vezetői. "Jött egy nő, aki mindazt meg tudta csinálni, amit a férfiak. Ezt sokan nem nézték jó szemmel. Neki az volt a nagy hátránya, hogy Magyarország még nem készült fel a nők elfogadására ezen a pályán" - mondta.