Verseny nélkül adták a milliárdos állami munkát

Alaposan bebetonozódott egy cég a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél, és verseny nélkül kapja sorra a milliárdos összértékű megbízásokat. Eredetileg épp ezt akarta elkerülni az állami hivatal, de a szándék megbicsaklott. Az első szerződések idején a cég főtulajdonosa MSZP-s önkormányzati képviselő volt. A vállalkozás 3,8 milliárdnyi megbízást kapott eddig, ebből csak 262 millióért kellett versenyeznie.

Alig kezdődött el 2007, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) már meg is kötötte az év legértékesebb szerződését. A tavaly február közepén született megállapodás bruttó 2,5 milliárd forintról szólt, és a fontosságát jelezte, hogy nemcsak az ügynökség elnöke írta alá, hanem ellenjegyezte két helyettese, valamint a jogi főosztályvezető is. A szerződés 2007. február 19-től 2008 végéig szól, tárgya pedig annak az informatikai rendszernek a továbbfejlesztése volt, amellyel az NFÜ már évek óta kezeli az uniós támogatások felhasználásával kapcsolatos pályázati eljárásokat.

Az ügynökség a megállapodást a Welt 2000 Kft-vel, az informatikai rendszer (hivatalos nevén Egységes Monitoring Információs Rendszer, rövidítve EMIR) szülőatyjával kötötte. Az üvegzseb-adatokból tudható, hogy a 2007 februári megbízás már a hatodik volt, amelyet az NFÜ (és jogelődjei) a cégnek adott az utóbbi öt évben. A közbeszerzési értesítőkből és az ügynökség tájékoztatásából kiderül, hogy csak az első megbízást előzte meg olyan közbeszerzési eljárás, amelyben más pályázók is részt vettek, vagyis versenyhelyzet volt. A többinél minden esetben egyedül a Welt 2000 Kft-vel tárgyaltak. A hat szerződés értéke összesen meghaladja a bruttó 3,8 milliárd forintot, ezek közül az első - tehát amelyiket megelőzte a verseny - csupán bruttó 262 millió forintról szólt.

Forráskód és az anyagiak

Annak megértéséhez, hogy miért adhatott ki egy állami szerv több mint 3,5 milliárdot érő megbízásokat versenyeztetés nélkül, vissza kell menni egészen 2003 tavaszáig, amikor az első szerződést megelőző közbeszerzési eljárás indult. A Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó és meglehetősen hosszú nevű, Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-támogatások Hivatal indított tárgyalásos eljárást annak az informatikai rendszernek a kifejlesztésére, amelyre szükség volt az uniós források pályázati úton történő szétosztásához. A 2003 május közepén közzétett hirdetményre húsz cég jelentkezett, közülük három jutott be a második körbe, amikor már konkrét ajánlatokat kellett tenniük a pályázóknak. A nyertes a Welt 2000 Kft. lett, a másik kettő ugyanis nem tudta vállalni, hogy a 2003 november végi határidőre befejezi a munkát. (Ezt végül a Welt 2000 Kft. sem tudta teljesíteni - derül ki egy későbbi közbeszerzési határozatból -, de ennek állítólag rajta kívül álló oka volt.)

A győztes cégnek akkor a többségi tulajdonosa és ügyvezetője Komáromi András volt, aki abban az időben a kőbányai önkormányzat tagja volt, ahova az MSZP jelöltjeként jutott be. Az általa irányított vállalkozásnak volt már gyakorlata ezen a területen, hiszen - mint arra az NFÜ rámutatott - az Orbán-kormány alatt is kapott hasonló megbízást a gazdasági minisztériumtól a Széchenyi Terv kapcsán, és így "jelentős tapasztalatokat szerzett a nyílt, tömeges pályázati rendszerek" informatikai támogatásában.

A 2003 júliusában szerződéskötéssel lezárt eljárást ugyan az egyik sikertelen pályázó megtámadta, de később visszavonta panaszát, így a megbízást nem árnyékolta be semmilyen jogi vagy egyéb jellegű vita. Az már nem ennyire tiszta és világos, hogyan jutott el az NFÜ jogelődje ahhoz, hogy versenyeztetés nélkül kössön újabb és újabb megállapodásokat a Welt 2000 Kft-vel. Az [origo] kérdésére adott írásos válaszában az ügynökség először azt állította, hogy ennek egyszerű műszaki okai vannak: "(...) az NFÜ nem vásárolta meg a forráskódokat, ennek eredményeként a rendszer jogvédett. Ezért az annak továbbfejlesztéséhez szükséges részleteket (pl. adatbázisszerkezet, rendszerterv, forráskód) csak a rendszer fejlesztője ismeri". Hangsúlyozták, hogy ha megvásárolták volna a forráskódokat és egyéb olyan termékeket, amelyek szükségesek a szoftverek módosításához, fejlesztéséhez, akkor jóval többet kellett volna fizetniük.

Mégsem úgy volt

Az [origo] által megvizsgált hivatalos dokumentumok azonban megkérdőjelezik ezt a magyarázatot, és arra utalnak, hogy a hivatalnak eredetileg megvolt a lehetősége, hogy fenntartsa a versenyhelyzetet, és kifejezetten törekedett is erre. Ez később megváltozott, aminek okai 2004 első hónapjaiban keresendők. 2004 januárjában lejárt ugyanis a Welt 2000 Kft-vel kötött első szerződés, és az NFÜ jogelődje két további megállapodást írt alá a céggel - az elsőt februárban, a másodikat áprilisban -, mindkettőt az EMIR továbbfejlesztésére, illetve azzal összefüggő más feladatokra, például karbantartásra. A két szerződést már hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások előzték meg, és a második esetében a Közbeszerzési Döntőbizottság vizsgálatot indított, majd egymillió forintra megbüntette a hivatalt, amelyet azonban az NFÜ közlése szerint a bíróság utóbb eltörölt. Nem is az eljárás eredménye érdekes azonban igazán, hanem azok az információk, amelyek a döntőbizottság tudomására jutottak a vizsgálat során.

A határozatból ugyanis az derül ki, abban az időszakban még szó sem volt arról, hogy a továbbfejlesztés joga kizárólag a megbízott magáncég tulajdona lenne. A dokumentum szerint az EMIR kifejlesztésére vonatkozó, 2003 júliusi szerződésben a két fél abban állapodott meg, hogy a hivatal megkapja a jogot az üzemeltetésre és a továbbfejlesztésre is, vagyis a Welt 2000 Kft. nem szerez kizárólagosságot. "Lehetséges, hogy nem teljesen pontosan fogalmazták meg a szerződés vonatkozó pontjait, de a felek megállapodása ez volt" - olvasható a döntőbizottság határozatában. A dokumentumból kiderül, a döntőbizottság elnökét még külön is tájékoztatta a hivatal arról, hogy "az EMIR-rendszer üzemeltetésére és továbbfejlesztésére más szakcég is képes, alkalmas, ezért a későbbi verseny biztosítása miatt fenn is tartotta az arra vonatkozó vagyonértékű jogokat az ajánlatkérő, hogy ezek felett rendelkezhessen".

Kezdetben tehát arra készült az uniós támogatásokért felelős hivatal, hogy versenyeztetni fog, ez a szándék azonban menet közben megbicsaklott. A pontos okok feltárását nehezíti, hogy a szerződések körüli tárgyalásokban részt vevő egykori vezetők - akik közül ketten már nincsenek az NFÜ-nél - elhárították megkeresésünket. Akadt, aki e-mailen többször ígéretet tett egy személyes találkozóra, de később visszakozott.

Sürgetett az idő

A döntőbizottság határozatából az derül ki, hogy a 2004 eleji szerződések megkötésekor a hivatal idő szűkében volt. A bizottság vizsgálata során ugyan a hivatal elismerte, hogy a Welt 2000 Kft. mellett más szakcég is alkalmas lett volna a további munkák elvégzésére, de nekik állítólag három hónapos felkészülésre lett volna szükségük. Egyebek mellett ezzel indokolta a hivatal, hogy versenyeztetés helyett hirdetmény közzététele nélküli eljárásokat indított a továbbfejlesztési munkákra. A Welt 2000 Kft-vel 2004 februárjában megkötött szerződés rövid időre, március 31-ig szólt, de a hivatal nem sietett, hogy gondoskodjon a folytatásról - legalábbis ez derül ki a határozatból, amely szerint mindössze egy héttel a határidő lejárta előtt, március 23-án kezdtek el tárgyalni újra a céggel. (Versennyel ezúttal sem próbálkoztak, hirdetmény nélküli eljárást indítottak.)

A tárgyalás sikertelenül zárult, a hivatal ugyanis drágállotta a Welt 2000 Kft. ajánlatát - derül ki a döntőbizottság határozatából. Az idő sürgetett, de a cég felajánlotta, hogy egy hónapig - az ügy rendezéséig - ingyen üzemelteti a rendszert. Április 6-án aztán a hivatal módosító javaslatokkal állt elő, amelyek - tartalmazza a döntőbizottság határozata - "arra irányultak, hogy a rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos jogok egy része az ajánlattevőnél maradna az ajánlati ár mérséklése esetén". A határozatból úgy tűnik tehát, hogy a hivatal kényszerhelyzetbe került: idő szűkében volt, de a kapott ajánlatot drágállotta, ezért kénytelen volt engedményeket tenni, vagyis lemondani egyes jogairól. Ez pedig meg is magyarázza, miért alakultak ki olyan körülmények, hogy a további megbízásokat versenyeztetés nélkül adta ki az NFÜ és elődje.

Amikor az [origo] szembesítette az NFÜ-t a határozatban foglaltakkal, elismerték, hogy a hivatal eredetileg fenntartotta magának a továbbfejlesztésre való jogot, és erről - beleértve a forráskódot - valóban a 2004 áprilisi szerződéskötéskor mondtak le. Azt egyelőre nem indokolták meg, miért hagyták az utolsó pillanatra a tárgyalásokat, és hogy miért nem cselekedtek időben a versenyhelyzet fenntartása érdekében. (A történtek miatt egyébként belső vizsgálat nem indult a hivatalnál - közölte kérdésünkre az ügynökség, amely szerint nem is lett volna rá ok bárkit is felelősségre vonni.)

"Nagyon szűk volt a mozgástér"

A 2004 elején felállt Nemzeti Fejlesztési Hivatal első vezetője a jelenleg az önkormányzati tárcánál szakállamtitkárként dolgozó Szaló Péter volt, aki az [origo]-nak azt mondta, nem vett részt a 2004 májusában kötött szerződést megelőző tárgyalásokban, így nem tud részleteket arról, miként született az a döntés, hogy a hivatal lemond a továbbfejlesztés jogáról. Hangsúlyozta azonban, hogy abban az időben alakult ki az uniós támogatásokkal foglalkozó intézményrendszer, rengeteg feladatot kellett egyszerre megoldani, ezért "nagyon szűk volt a mozgástér". Szerinte ha halasztották volna a döntést EMIR-ügyben, akkor az megakadályozta volna az uniós támogatások fogadását.

Kérdésünkre, hogy a hivatal miért nem tett lépéseket már hónapokkal ez első szerződés lejárta előtt arra, hogy biztosítsa a versenyeztetést a továbbiakban, azt válaszolta, az egyetlen lehetséges megoldást választották: mind az intézményrendszer, mind az eljárásrendek, mind az informatikai rendszer kialakítása párhuzamosan zajlott, tehát nem létezett olyan kész termék, amelynek a továbbfejlesztésére kiírhattak volna nyílt pályázatot. Szaló szerint a helyzetet bonyolította, hogy 2004 elején lépett hatályba az új közbeszerzési törvény, de a végrehajtási szabályok hiányoztak, azok megszületésére várva pedig nem volt kellő idő pályáztatásra.

Az egykori NFH-vezető hozzátette, az EMIR jól működik, miközben tud olyan rendszerekről, amelyek hasonló összegbe kerültek, de használhatatlanok. Ezt árnyalja ugyanakkor egy 2006-os állami számvevőszéki jelentés, amely megemlíti, hogy voltak panaszok a rendszerre, akadtak problémák a használatával is.

Biztosítékok a szerződésekben

A 2004 áprilisában és azt követően megkötött - az [origo] által megtekintett - szerződésekben egyre több olyan elem jelent meg, amelyek a Welt 2000 Kft. jogait védik a továbbfejlesztésre. Már a 2004 áprilisi megállapodásban is szerepel, hogy a hivatal csak akkor kaphatja meg a fejlesztési jogot, ha a cég túlságosan megemeli árait vagy "nem megfelelő minőségű" teljesítést nyújt. Az egy évvel később megkötött újabb szerződés pedig ugyan csak 2006 december végéig szólt, de szerepelt benne, hogy a hivatal "vagy az általa felhatalmazott harmadik személy" 2008. december 31-ig a "szerzői jogvédelem alá eső termékek részbeni vagy egészbeni megismerésével, másolásával, felhasználásával létrehozott szoftvert, funkciót, rendszert, módszertant, dokumentációt nem jogosult értékesíteni, bérbe adni, annak részeivel vagy egészével a fenti alrendszereken és alapokon kívül egyéb feladatokat ellátni, új rendszert készíteni".

A szerződés kikötötte azt is, hogy a cég szintén 2008. december 31-ig fenntartja magának a jogot az EMIR több alrendszerének továbbfejlesztésére. Az NFÜ utóbbit azzal indokolta, hogy 2008 végén zárul le több pályáztatási projekt, és a "jogvédettség miatt nem lett volna racionális lecserélni a rendszert".

A legutóbbi, tavaly februárban megkötött szerződés tartalmaz egy olyan elemet is, hogy ha az NFÜ oldalán "felmerült bármely okból megszűnik" a megállapodás a határidő letelte előtt, akkor fizetnie kell a Welt 2000 Kft. számára "6 havi, de legfeljebb a szerződésből hátralevő időre vonatkozó díjnak megfelelő" összeget. Ez a dokumentum minden korábbinál egyértelműbbé teszi azt is, hogy az NFÜ-nek nincs joga továbbfejlesztésekre, sőt, ezt visszamenőleg is szerződésbe foglalták. "Megrendelő tudomásul veszi, hogy a jelen szerződés teljesítése során létrejövő fejlesztésekkel vagy a keretrendszerrel fejlesztőeszközöket nem vásárol, nem fejlesztett ki, illetve nem hozhat létre, illetve Megrendelő a jelen szerződés megkötése előtt fejlesztőeszközöket nem vásárolt" - áll a dokumentumban.

A Közbeszerzési Döntőbizottság nem indított több vizsgálatot az NFÜ és elődje által lefolytatott hirdetmény közzététele nélküli eljárásokkal kapcsolatban. 2004 áprilisa - amikor a határozat szerint a hivatal lemondott a továbbfejlesztési jogokról - óta ugyanis valóban megállja a helyét az a hivatkozás, hogy "a szerződést műszaki-technikai sajátosságok, művészeti szempontok vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott szervezet, személy képes teljesíteni". Az ügynökség minden szerződés esetében ezzel az indokkal magyarázta a döntőbizottságnak, hogy egyedül a Welt 2000 Kft-vel tárgyalt az EMIR fejlesztéséről szóló eljárások során. Kérdésünkre az NFÜ közölte, az ár meghatározásánál minőségbiztosítási szakembereket kértek fel, akik megfelelőnek találták a díjazást.

Egy jó üzlet

Szerettük volna megkérdezni a Welt 2000 Kft.-t, hogy miként emlékeznek a továbbfejlesztési jogokról szóló tárgyalásokra, de az ügyvezető, Molnár József közölte, hogy erről egyedül az NFÜ nyilatkozik, ő legfeljebb az informatikai rendszer bemutatását vállalja. Molnár 2006 január elsejétől vezeti a céget, amikor Komáromi András otthagyta az ügyvezetői posztot és eladta tulajdonrészét is. A cégbíróságon fellelhető iratok szerint a hárommillió forintos törzstőkéjű kft-ben lévő 90 százalékos üzletrészét névértéken, azaz 2,7 millió forintért adta el egy Jakab János nevű ügyvédnek, aki korábban több alkalommal is eljárt a cég ügyeiben, például a társasági szerződés 2005 novemberi módosításánál és egy 2000 áprilisi változásbejegyzési kérelemnél.

Bár Molnár József nem kívánt beszélni arról, hogy az NFÜ-n kívül vannak-e más ügyfeleik, és ha igen, akkor kikről van szó, azt lehet tudni, hogy amikor Komáromi eladta tulajdonrészét, akkor már a hivatallal kötött szerződések eredményeként több százmilliós értékű munkákat végzett a cég. Szerettük volna megtudni, hogy miért adja el valaki 2006 elején 2,7 millió forintért 90 százalékos tulajdonrészét egy olyan vállalkozásban, amelynek a mérlegadatok szerint az azt megelőző évben a nettó árbevétele több mint 540 millió forint, adózott eredménye pedig több mint 42 millió forint volt, de erről sem Jakab János, sem Komáromi András nem kívánt beszélni. (Utóbbi ezt az ügyvéden keresztül üzente meg.)

Az ügynökséggel kötött megállapodások révén biztosítva van a több százmilliós forgalom az idei évre is, és nem kizárt egy újabb szerződés lehetősége sem. Kérdésünkre, vajon az NFÜ tervezi-e, hogy nyílt versenyeztetés alapján köt megállapodást informatikai rendszerének továbbfejlesztésére vagy esetleg egy új rendszerre, azt válaszolták, hogy a "versenykörülmények megteremtése" az egyik alapelv, de emellett megvizsgálnak minden alternatívát és figyelemmel lesznek a kockázatokra, valamint a költséghatékonyságra. A Welt 2000 Kft. addig is nyugodt lehet, a legutóbbi szerződésében ugyanis szerepel az is, hogy az NFÜ kötelezettséget vállal arra, a szerződés időtartama alatt "a beszerzés tárgyára vonatkozó szerződést nem köt másik vállalkozóval".