Kimerítő tárgyalások folytak 2007 első heteiben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) Duna-parthoz közeli, Pozsonyi utcai épületében. Az ügynökség munkatársai a Welt 2000 Kft. képviselőivel egyeztettek az európai uniós támogatásokat segítő informatikai rendszer továbbfejlesztéséről. A jegyzőkönyvek szerint ugyan a tárgyalások napközben zajlottak, de az eljárás menetét ismerő, névtelenséget kérő forrásaink szerint többször is előfordult, hogy éjszakába nyúltak a megbeszélések. Két szempontból is nagy volt ugyanis a tét. Egyrészt ahhoz, hogy a több ezermilliárdos fejlesztésekkel kecsegtető uniós pályáztatás zökkenőmentesen folyhasson, garantálni kellett a megfelelő informatikai hátteret. Másrészt komoly összeg forgott kockán: az NFÜ történetének legnagyobb értékű megbízásáról tárgyalt.
Végül az ügynökség egy 2008 végéig szóló, nettó 2,1 milliárd forintos összegű megállapodást kötött a Welt 2000 Kft-vel az Egységes Monitoring Információs Rendszer (EMIR) továbbfejlesztésére. Az [origo] egy korábbi cikkben megírta, hogy a nagy értékű megbízást nem előzte meg semmiféle verseny, az NFÜ egyedül ezzel a céggel folytatott tárgyalást a munkáról. Ez nem először fordult elő. A 2007-es megbízás már a hatodik volt, amelyet az NFÜ (és jogelődjei) a cégnek adott az utóbbi öt évben, és ezek közül csak az első esetben volt versenyhelyzet, a többinél egyedül a Welttől kértek be ajánlatot. A hat szerződés értéke összesen meghaladja a bruttó 3,8 milliárd forintot, ezek közül az első - tehát amelyiknél volt versenyeztetés - csupán bruttó 262 millió forintról szólt.
Értékes fejlesztés
Több más új EU-tagállamnál is érdeklődtünk arról, hogyan alakult náluk a monitoring rendszer fejlesztése. Egyedül a szlovákok válaszoltak, akik közölték, hogy szintén 2003-ban láttak hozzá a munkához, amely azóta is tart, a költségekről azonban nem tudtak beszámolni, arra hivatkozva, hogy túl bonyolult szerződéses rendszerről van szó. Az azonban egyértelmű, hogy az NFÜ megbízássorozata a hazai állami szinten a nagyobb értékű beruházások közé tartozik. Egyedi fejlesztéseket nehéz ugyan összehasonlítani, de talán jelzésértékű, hogy a több millió ügyféllel rendelkező APEH - mint azt a sajtóosztályától megtudtuk - 2001 és 2007 között közel ugyanennyit, 4 milliárd forintot költött a bevallásokat kezelő informatikai rendszerének létrehozására.
A 2002-ben még 126 milliós bevételű, jelenleg weboldallal sem rendelkező Welt 2000 Kft. egy ilyen nagyságrendű megbízássorozatot nyert el az uniós támogatásokért felelős állami intézménytől, amellyel az együttműködése 2003 nyarán kezdődött. A cég többségi tulajdonosa és ügyvezetője akkor Komáromi András volt, aki abban az időben a kőbányai önkormányzat tagjaként is tevékenykedett, ahova az MSZP jelöltjeként jutott be. Komáromi 2006 elején kiszállt a vállalkozásból, eladta tulajdonrészét és lemondott az ügyvezetői posztról is. Ezt követően sem szakadt meg azonban a kapcsolata a céggel, az [origo] által megtekintett jegyzőkönyvekből kiderült, hogy a Welt oldalán részt vett a 2007 eleji, kétmilliárdos értékű munkáról szóló tárgyalások több fordulójában is.
A Welt azért betonozódhatott be az NFÜ-nél, mert az ügynökség jogelődje 2004 tavaszán lemondott az EMIR-re vonatkozó továbbfejlesztési jogról a cég javára, és ez után már nem tudott volna megbízást adni más cégnek az informatikai rendszer bővítésére, korszerűsítésére. Az [origo] kíváncsi volt arra, mi volt ennek a négy évvel ezelőtti döntésnek a háttere, milyenek voltak akkoriban a felelősségi viszonyok az intézménynél, továbbá azt is szerettük volna megtudni, milyen következményekkel járt hosszabb távon a bebetonozódás, és az ügynökség mit tett - ha egyáltalán tett valamit - annak érdekében, hogy változtasson a helyzeten. Az összegyűjtött információk alapján úgy tűnik, hogy az NFÜ és jogelődje számára ugyan szűk volt a mozgástér, de ő maga sem nagyon törekedett arra, hogy átlátható versenyhelyzetben lehessen elkölteni az informatikai rendszerre szánt milliárdokat.
Be nem tartott határidő
Igaz, már a beruházás indulása sem zajlott simán. A rendszer létrehozására 2003 májusában - még nyílt versenyt teremtve - kiírt közbeszerzési eljárás felhívásában az szerepelt, hogy a megbízás határideje 2003. november 30. Volt húsz jelentkező, ebből hárommal kezdett tárgyalást az NFÜ jogelődje (a meglehetősen hosszú nevű Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-támogatások Hivatala), de egyedül a Welt vállalta, hogy november végére el is készíti a munkát. Egyik rivális azon panaszkodott - derül ki az [origo] által átnézett közbeszerzési dokumentációból -, hogy "megrendelő jelenleg még nem rendelkezik végleges, elfogadott követelmény-specifikációval", magyarul nem tudja, hogy pontosan mit is akar. A harmadik cég pedig közölte, leghamarabb december végére tudna végezni a munkával. Mivel ők ketten nem vállalták be a határidőt, ezért egyedül a Welt 2000 Kft. ajánlatát tekintették érvényesnek a kiírók, és vele is kötöttek szerződést, de egy későbbi közbeszerzési döntőbizottsági határozatból kiderül, hogy ez a cég is csak 2004 januárjában fejezte be a munkát. Az együttműködés ez után azonnal folytatódott, a hivatal már abban a hónapban kötött is a kft-vel egy új szerződést "további feladatok" elvégzésére.
Ezt a megállapodást már nem előzte meg verseny, a nettó 20 millió forintos megbízást hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás keretében kapta a cég. Közben annyi változás történt a háttérben, hogy 2004 januárjában felállt az uniós támogatásokért felelős önálló intézmény, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH). Az új szervezeten nagy volt a nyomás, a kormány ugyanis úton-útfélen azt hangoztatta, milyen nagy lehetőségeket jelentenek majd az EU-ból lehívható források az országnak. Ráadásul Magyarország nem is várta meg a 2004 májusi csatlakozást, Medgyessy Péter miniszterelnök és Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke már január közepén egy ünnepélyes közös gombnyomással elindította a pályáztatást. Ez jól mutatott a tévéhíradókban, ahhoz azonban, hogy a támogatások lehívása valóban megtörténhessen, működő rendszerre, köztük biztos informatikai háttérre volt szükség.
Késés és tanácstalanság
Az NFH-nak ezért fontos volt, hogy a Welttel 2004 januárjában megkötött szerződés március 31-i lejárta után is gondoskodjon arról, legyen üzemeltetője az EMIR-nek, és legyen valaki, aki végre tudja rajta hajtani a további fejlesztéseket, javításokat. A hivatal eredetileg egyáltalán nem arra készült, hogy a további munkákat automatikusan a Welt 2000 Kft-nek adja. Fenntartotta magának a továbbfejlesztési jogot, hogy pályázatot tudjon kiírni, és versenyben választhassa ki azt, akivel szerződést köt. Az NFH aztán mégsem élt ezzel a lehetőséggel: 2004 tavaszán az EMIR továbbfejlesztésére hirdetmény közzététele nélküli eljárást írt ki, amelyre egyedül a Welt 2000 Kft-t hívta meg. A Közbeszerzési Döntőbizottság ezért el is marasztalta az NFH-t, amely azzal érvelt, nem lett volna elég idő arra, hogy más cég beletanuljon a rendszerbe, és folytathassa azt a munkát, amelyet a Welt elkezdett.
Nemcsak erről volt azonban szó, némi tanácstalanság is uralkodott az NFH-n belül 2004 első hónapjaiban - számoltak be az [origo]-nak névtelenséget kérő egykori és jelenlegi hivatali dolgozók. "A jogászok vitatkoztak, egy részük ellenezte, hogy csak a Weltet hívják meg tárgyalni, a többiek szerint viszont ez szakmailag indokolt volt" - mondta egyik forrásunk, aki szerint kör e-mailekben és különböző értekezleteken heteken át ment az erről szóló vita. A hivatalnak emellett problémát okozott az is, hogy 2004 elején hatályba lépett egy új közbeszerzési törvény, de márciusban jelent csak meg az a rendelet, amelyből kiderült, hogyan is kell kinéznie egy versenyre felhívó hirdetménynek.
Akadtak tehát gondjai az NFH-nak, de még mindig elkerülhette volna azt, hogy bebetonozódjon nála a Welt 2000 Kft. Amikor azonban március végén tárgyalni kezdett a céggel a folytatásról, kényszerhelyzetbe került, a Welt ugyanis az első egyeztetésen olyan árat ajánlott, amely nem fért bele a hivatal büdzséjébe. Az NFH nem volt túl jó alkupozícióban: alig több mint egy hónap volt hátra az uniós csatlakozásig, és nem jött volna jól az ünnepi készülődésben, ha kiderül, hogy a szinte csodaként várt uniós pályázatokhoz nincs megfelelő informatikai háttér. A hivatalnak ezért engednie kellett, és végül úgy érte el az összeg mérséklését, hogy lemondott a továbbfejlesztési jogról a Welt javára. Ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy a hivatal a jövőben nem tud versenyt hirdetni az EMIR további fejlesztéseire, hiszen kiestek a kezéből az ehhez szükséges eszközök.