Csúnya vége lett a miniszter banki karrierjének

Három bankos állása volt, ebből kettő kapcsán gyanúsított lett, az egyik pénzintézet pedig később tönkre is ment. A májusban miniszteri posztra került Szűcs Erika, az MSZP borsodi veteránja ugyan a kinevezésekor elhessegette a kínos kérdéseket, mégis lenne mit megmagyaráznia. Független vizsgálatok szerint a vezetése alatt több szabálytalanság is történt az állami tulajdonú Rákóczi Banknál. Az ellene folyó nyomozások bizonyíték hiányában zárultak le. Az [origo] utánanézett az ügyeknek, amelyek árnyékot vetnek a miniszter karrierjére.

Nagy nap volt április 28-a Szűcs Erika számára. Gyurcsány Ferenc jobbján állt a Parlament Munkácsy-termében, amikor a miniszterelnök bejelentette, hogy a koalícó felbomlása után hat új embert hív be a kormányába. Egyikük Szűcs Erika volt, aki a szociális és munkaügyi miniszteri posztot kapta, és ezzel több évtizedes politikai pályafutás után felért a csúcsra.

Szűcs a nyolcvanas években a miskolci és a Borsod megyei pártbizottság gazdaságpolitikai munkatársaként dolgozott, majd részt vett az MSZP 1989-es megalapításában, és azóta is egyike a szocialisták legaktívabb politikusainak. Igaz, országosan csak pár éve kezdett el forogni a neve, sokáig ugyanis helyi szinten politizált: 1994-ben került be a miskolci önkormányzatba, 2002-ben pedig alpolgármester lett. Amikor aztán 2004-ben az európai parlamenti választás után megürült néhány MSZP-s hely az Országgyűlésben, ő foglalta el az egyiket, és a törvényhozásnak azóta is tagja.

A lassú, de töretlen felemelkedést beárnyékolta ugyanakkor egy ügy, amely Szűcs egyik korábbi munkahelyéhez kapcsolódik. A politikus volt a vezérigazgatója 1996 és 1999 között az állami tulajdonú, miskolci központú Rákóczi Banknak, amely később tönkrement, felélve több százmilliós vagyonát. Az [origo] munkatársa már Gyurcsány bejelentésének napján érdeklődött a pénzintézetről Szűcs Erikánál, akit kíváncsiskodásunk nem ért meglepetésként. "Számítottam a kérdésre" - jegyezte meg a politikus a Parlament folyosóján, majd az egész ügyet elintézte azzal, hogy kijelentette, a Rákóczi Bank tönkremeneteléért nem ő, hanem a későbbi vezetés volt a felelős.

Az [origo] azóta többször is járt Miskolcon, hogy felkutassa a pénzintézet dokumentációját, és hogy szóra bírja egykori munkatársait. A munkát nehezítette, hogy évekkel ezelőtt lezárult történetről van szó, ráadásul úgy tűnt, hogy egyik résztvevő sem emlékszik rá szívesen. Sokan elhárították megkeresésünket, többen pedig csak úgy vállalták a beszélgetést, ha névtelenséget biztosítunk nekik. A birtokunkba jutott bizalmas iratok és nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok, valamint a forrásainktól kapott információk alapján mindenesetre úgy tűnik, hogy a Rákóczi Bank tönkremenetele nem pontosan úgy történt, ahogy azt Szűcs Erika válasza sugallja.

Különleges bank

A pénzintézet 1992-ben alakult meg miskolci székhellyel, ami már önmagában különlegessé tette, rajta kívül ugyanis csak budapesti központú bankok voltak Magyarországon. Az alapítók célkitűzése az volt, hogy kedvezményes hitelekkel és támogatások folyósításával segítse a rendszerváltást különösen nehezen megélő észak-magyarországi térség kis- és középvállalkozásait. Helyben a meghatározó tulajdonos a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat volt, de sok kisváros és falu is részt vett az alapításban. A többségi tulajdonrész a magyar állam kezében volt, amelyet a pénzintézet története során szinte végig a Magyar Fejlesztési Bank képviselt. A helyiek abban reménykedtek, hogy az új bank lendületbe hozza a térséget, ez azonban hiú ábránd maradt, a Rákóczi Banknak - két egykori vezető tisztségviselője egybehangzó véleménye szerint - nem volt elég tőkéje ahhoz, hogy komoly tényezővé váljon.

Ilyen körülmények között került szóba az 1994-es szocialista választási győzelmek után két évvel Szűcs Erika, mint a bank lehetséges új vezetője. "A pénzintézet addigi menedzsmentje nem állt közel a térség meghatározó vezetőihez, így kézenfekvő volt a váltás" - magyarázta egy forrásunk, aki 1996 és 1999 között volt tagja a Rákóczi Bank igazgatóságának. Szűcs jó választásnak tűnt a posztra politikai és szakmai szempontból is. A kilencvenes években két bankban is dolgozott középvezetőként, diplomáját pedig a budapesti közgazdaságtudományi egyetemen szerezte (népgazdasági tervezés-elemzés szakon, azon belül is gazdaságmatematikai ágazaton) még 1974-ben. Politikai múltja alapján az sem volt kérdés, hogy meg fogja találni a hangot a Borsod-Abaúj-Zemplén megyét irányító szocialista vezetéssel.

"Munkabíró és szorgalmas menedzsment"

Ellenszavazat nélkül, néhány tartózkodás mellett választották be az igazgatóságba a Rákóczi Bank 1996. április 19-i közgyűlésén, egy hónappal később pedig már el is foglalta a vezérigazgatói széket. "Jó helyismerete volt, dinamikusan kezdett, és olyan tevékenységet akart folytatni, amellyel tényleg hatással tud lenni a térségre" - jellemezte Szűcs indulását egy névtelenséget kérő forrásunk, aki abban az időszakban az igazgatóság tagja volt. Ennek a dinamizmusnak látványos jelei voltak, a bank a korábbi évekhez képest jóval aktívabb hitelezési tevékenységbe kezdett. Ezt jól illusztrálja a hitelek és betétek mennyiségét mutató, úgynevezett mérlegfőösszeg alakulása: míg 1996 végén ez 1,689 milliárd forint volt, addig 1997 végén már 3,59 milliárd, 1998 végén pedig 4,821 milliárd.

Az egyre nagyobb számokat egyre optimistább nyilatkozatok is kísérték. "Ma egy gondolkodásában összecsiszolódott, munkabíró és szorgalmas menedzsment és munkatársi gárda tevékenykedik azon, hogy a tulajdonosok szakmai és gazdasági elvárásainak a bank a jövőben megfeleljen" - veregette magát vállon Szűcs Erika az 1997. június 20-i közgyűlésre készített beszámolót kísérő levelében. A vezérigazgató a részvényeseket azzal is kecsegtette, hogy a bank "új fejlődési szakaszhoz" érkezett. A közgyűlési dokumentumokban és mérlegekben fellelhető számokból valóban úgy tűnt, jól alakul a pénzintézet helyzete. A mérleg szerinti eredmény (amiből már levonják az adófizetési kötelezettséget és az esetleges osztalékot is) alapján a bank nyereséges volt 1996-ban és 1997-ben is, a rá következő évben pedig a tulajdonosok a jegyzett tőkét is egymilliárd forintra emelték a korábbi 640 millióról.

"Vörös posztó volt a helyiek szemében"

Az 1998-as politikai fordulat után azonban várható volt, hogy a Rákóczi Bank élén is változás következik be, főleg, miután az őszi helyhatósági választáson a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzatban is a jobboldal került többségbe. "Szűcs Erika vörös posztó volt a helyi politikusok szemében. Emblematikus figurának tartották, komoly pártos múlttal rendelkezett, így nem volt kérdés a távozása" - magyarázta az [origo]-nak a Rákóczi Bank egyik névtelenséget kérő, korábbi munkatársa. A vezetőváltás végül csak a következő év elején, az 1999. január 12-i közgyűlésen zajlott le. Az új vezérigazgató Koszticza Kornél lett, aki Szűcstől eltérően nem közvetlenül pártvonalról érkezett. Az ING Barings Bank miskolci fiókjában volt középvezető, és mellette szólt az is, hogy korábban már dolgozott a Rákóczi Bankban, tehát ismerte a pénzintézetet.

A közgyűlés számára készült beszámolókat és felügyelőbizottsági (fb) jelentéseket olvasva Koszticza arra számíthatott, hogy egy jó állapotban lévő bankot vesz át. Az fb például az 1997-es évről szóló összefoglalójában kijelentette, a testület "a vezetés részéről nem tapasztalt törvénybe ütköző, alapszabályt vagy a bank érdekeit sértő intézkedéseket". Ehhez képest Koszticza már néhány hónappal a vezérigazgatói poszt elfoglalása után borús képet festett a pénzintézetről. "Általánosságban megállapítható, hogy a bank hitelezési gyakorlata messze eltér a bankszektorban megszokott átlagtól, illetve azt messze alulmúlja a monitoring hiánya, a kockázatkezelés gyenge színvonala" - mondta a vezérigazgató az 1999. május 7-i közgyűlésen. Koszticza szerint - derül ki a jegyzőkönyvből - a Rákóczi Bank az előző vezetés alatt ugyan aktívabbá vált, azaz felpörgette a hitelezést, de az ügyleteket nem mindig előírásszerűen kötötte, és ezzel túl nagy kockázatokat vállalt.

"Számos hiányosságot állapítottunk meg"

A vezérigazgató nemcsak személyes tapasztalatai alapján tette ezeket a súlyos megállapításokat. A vezetőváltás után a Rákóczi Bank hitelügyleteinek egy részét átvizsgálta a KPMG, a nagy nemzetközi könyvvizsgáló cégek egyike, a szerződéses viszonyok áttekintésére pedig egy miskolci ügyvédi iroda kapott megbízást. "A bank hitelfolyósítási gyakorlatában számos hiányosságot állapítottunk meg" - áll az [origo] birtokába jutott KPMG-jelentésben, amely szerint előfordult, hogy egyes ügyleteket nem a megfelelő szinten hagytak jóvá, a szerződések egy része nem felelt meg a hitel odaítélésénél megszabott feltételeknek, és a biztosítékul szolgáló ingatlanokra több esetben nem jegyezték be a jelzálogjogot.

A KPMG megállapította azt is, a bank hitelmonitoring gyakorlata nem volt megfelelő, vagyis nem követte nyomon elég alaposan azt, hogy az ügyfele vajon képes lesz-e majd visszafizetni azt a pénzt, amit felvett. A nemzetközi cég szakemberei a bankban uralkodó állapotoktól sem voltak lenyűgözve. "A megvizsgált hiteldossziék általánosan hiányosak, illetve rosszul szervezettek. Nincsen tartalomjegyzék, lényeges dokumentumok hiányoznak" - fogalmaztak a jelentésben. Erre rímelt az ügyvédi iroda vizsgálatának eredménye is, az igazgatóság számára készült, az [origo] munkatársa által megtekintett beszámoló ugyanis szintén a "banki anyagok rendezetlenségére, egyes iratok hiányára" panaszkodott.

Átsorolás a "rossz" kategóriába

A KPMG jelentése még egy, a bank jövője szempontjából különösen fontos megállapításra jutott, ami a szakzsargonban céltartalék-képzésnek hívott eljárással volt kapcsolatos. Ennek lényege az, hogy ha egy bank folyósít például 100 forintnyi hitelt valakinek, majd valamilyen okból kiderül, hogy ebből 40 forintot valószínűleg nem fog visszakapni, akkor kötelező ugyanekkora összegű céltartalékot képeznie. Ezt a pénzt - a példánál maradva 40 forintot - a pénzintézet elkönyveli veszteségként. Minden banknak szabályos időközönként kötelező átvizsgálnia ebből a szempontból a hiteleit, aminek során persze az is előfordulhat, hogy kiderül, javult egy-egy adós helyzete, és mégis vissza tudják fizetni a kölcsönt, így akkor a céltartalékot fel lehet szabadítani.

A gond az volt, hogy a KPMG jelentése szerint a Rákóczi Banknál ez a gyakorlat nem jól működött. A könyvvizsgálók szerint nem megfelelő módon minősítették a hiteleket, illetve képezték a céltartalékot, és jóval kevesebb pénzt raktak félre a várható veszteségek rendezésére, mint amennyire szükség lett volna. A KPMG által megvizsgált hitelekre a bank 138,479 millió forintnyi céltartalékot képzett, a könyvvizsgálók szerint azonban ennek több mint a dupláját, 285,819 milliót kellett volna. A külső szakemberek ráadásul csak a kihelyezések felét vizsgálták át, így az ő jelentésükből még nem is lehetett teljesen pontos képet kapni.

A bank új menedzsmentje is úgy ítélte meg, hogy a megkötött hitelügyletek jóval kockázatosabbak, mint ahogy azt az előző vezetés állította. Ez látszott azon is, ahogy változott az öt különböző kategóriába - problémamentes, külön figyelendő, átlag alatti, kétes és rossz - sorolt összegek nagysága. 1998 végén - tehát amikor még Szűcs Erika volt a vezérigazgató - csak 6,8 millió forint tartozott a legreménytelenebbnek tartott, "rossz" hitelek közé, egy évvel később azonban már 500 millió - derül ki a beszámolóból, amely a közgyűlés számára készült a pénzintézet 1999-es évéről.

Ez azt is jelentette, hogy a Szűcsék alattihoz képest jóval több céltartalékot kellett képezni, vagyis a bank pénzének egyre nagyobb része vált olyan tétellé, amelyet veszteségként kellett kezelni, és nem is lehetett hozzányúlni. Ezzel együtt a pénzintézet eredményessége sem alakult túl jól. A még Szűcs által jegyzett 1998-as évet 255 millió forintos mérleg szerinti veszteséggel zárták, 1999-ben pedig még ennél is többet, mínusz 285 milliót könyvelhettek el. Az új menedzsment ezért az elődjeit hibáztatta. "A rendbetétel rengeteg energiát vont el" - magyarázta a 2000. március 28-i közgyűlésen Szombati Zsigmond vezérigazgató-helyettes, aki szerint "elemi dolgokat is rendbe kellett tenni" a banknál, így nem maradt idő az egyébként szokásos pénzintézeti tevékenységre.