Emlékfoszlányok az összevont osztályok kincsei

Több mint húszezer gyerek tanul ma Magyarországon összevont osztályokban, fiatalabb vagy idősebb tanulókkal együtt. Az iskolák az alacsony gyereklétszám miatt kényszerülnek így tanítani a kisdiákokat, de a pedagógusok szerint a tanulók sok szempontból jól járnak: előre belehallgatnak a nagyobbak tananyagába, és megtanulnak figyelni egymásra.

Becsöngetés után a tanterem plafonjáról lógó, őszi faleveleket utánzó papírdíszítés alatt szürke pulóveres, lófarkas kislány üldögél egymaga az ablak felőli sor első padjában. Nem büntetésből szakították el a többi gyerektől, egy hagyományos iskolában külön tanteremben lenne a helye, mert csak elsős, míg a terem másik végében másodikosok gyülekeznek. A répáshutai Herman Ottó Általános Iskolában azonban megszokott, hogy együtt tanulnak a különböző évfolyamokra járó gyerekek. A bükki település iskolája egyike annak a több mint hatszáz magyarországi oktatási intézménynek, ahol összevont oktatás folyik.

A 20. század elején működő osztatlan elemi népiskolák utódaban a csökkenő gyereklétszám miatt tanítják együtt a különböző korcsoportokat. A közoktatási törvény általános iskolákban legfeljebb három egymást követő évfolyam tanulóiból enged összevont osztályt szervezni. Tavaly 20 500 gyerek tanult összevont osztályban az oktatási minisztérium adatai szerint.

A répáshutai általános iskolába mindössze tíz gyerek jár. Két osztály van: egy elsős-másodikos és egy harmadikos-negyedikes. A felső tagozat tavaly átköltözött a közeli faluba, Bükkszentkeresztre, amikor a finanszírozás szabályainak változása miatt társulni kényszerült a két iskola.

Szerdán a tanítás szlovákórával kezdődik, melyet tulajdonképpen idegen nyelvként tanulnak a gyerekek. Bár a répáshutai nemzetiségi iskola, a tanulók már nem hozzák magukkal otthonról a nyelvet, csak nagyszüleik, dédszüleik beszélnek szlovákul - mondta Petőfi Valéria, az iskolában tanító három pedagógus egyike.

A szlovákórán ülő lófarkas kislány az iskola egyetlen elsőse, ő még csak most tanulja az alapszavakat, a négy másodikos viszont már a betűkkel ismerkedik. Az óra egy szlovák dalocskával kezdődik, ezt mindannyian együtt éneklik, majd a bemutatkozás gyakorlása és a teremben található tárgyak felsorolása jön. Az egész osztályhoz szóló kérdések sorjáznak, az elsős kislány látványosan töri a fejét, de mire kibökné a választ, a másodikosok többnyire megelőzik. Amikor sikerül mégis idejében válaszolnia, a tanárnő megdicséri. "Segítsetek Dorkának, ő ezt még csak most tanulja."

"Közösségi emberek lesznek"

Az óra második felében külön dolgozik a két korcsoport: az elsős kislány a munkafüzete fölé görnyed, a nagyobbak ezalatt a tanult betűket ismétlik át a tanárnővel. Később ők másolják egyedül a füzetükbe a táblára írtakat, amíg a pedagógus az elsőst tanítja. A gyerekek nem rendetlenkednek azalatt sem, amikor a tanárnő épp nem rájuk figyel, csendesen körmölnek.

"Nagyon jól tudnak önállóan dolgozni, de azért a pedagógus nincs könnyű helyzetben, a fél szeme mindig a másik osztályon kell hogy legyen" - magyarázza Petőfi. Ő maga mindig is összevont iskolában tanított, de emlékszik rá, hogy beletelt pár hónapba, mire a hagyományos intézményből érkező kollégája beletanult az összevont oktatásba. A tanárnő szerint a gyerekekre jó hatással van, hogy együtt tanulnak: "Jó közösségi emberek lesznek, az összevont oktatás az egymásra való odafigyelésre tanít". Szerinte a gyerekek tudása is alaposabb lesz, mert többször hallják ugyanazt a tananyagot, és nem ritka, hogy a kisebbek emlékeznek az idősebb korcsoportnak tanítottakra a következő évben.

A valamivel több mint ötszáz lelkes Répáshután mindig is összevont oktatás folyt, az utóbbi években viszont annyira lecsökkent a gyerekek száma, hogy kétségessé vált, egyáltalán fennmaradhat-e az iskola. A tanárnő szerint a faluban az iskolások szolgáltatják a kultúréletet, ők adnak műsort a nyugdíjas-találkozókon, nélkülük veszélybe kerülne a régóta működő néptánccsoport is. Az önkormányzat, a szülők és a tanárok már a felső tagozat elvándorlásán is bánkódtak. A felsősöket most reggelente Volán-busz viszi Bükkszentkeresztre, és a Répáshután tanító három pedagógus is ingázik, mindkét iskolában tanítanak.

Elkalandozó figyelem

Megszűnés fenyegeti a debreceni Nagysándor József Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola gyógypedagógiai intézményegységét is, ahol első és második évfolyam már egyáltalán nincs, a harmadik-negyedik és az ötödik-hatodik évfolyamok tanulói pedig összevont osztályokban tanulnak. A speciális nevelési igényű, enyhén értelmi fogyatékos gyerekeket oktató intézményegységben épp matekóra van, mikor odaérkezünk. Az óra máshogy zajlik, mint Répáshután: itt nem egy, hanem két pedagógus foglalkozik a gyerekekkel, csak a termen osztozik a két harmadikos és a hat negyedikes.

A két kisebb tanuló fejlesztő pedagógus irányításával számol a munkafüzetében, a nagyobbak az osztást gyakorolják: önállóan kell megoldaniuk a példákat, melyeket a tanárnő diktál. Ujjaikat hívják segítségül a számoláshoz, a megoldások ellenőrzésekor sűrű "nem jó" sóhajokkal nyugtázzák a hibákat. Az ügyesebbek ezután egyedül folytatják a feladatokat, a sokat hibázók mellé odaül a tanárnő.

"Mindenképpen differenciálni kell, mert mások a képességek, van, aki nagyon ügyes, más meg még összeadni sem tud" - mondta a tanítás vége után a matekórát tartó pedagógus. A Nagysándor József Általános Iskola gyógypedagógiai intézményegységében is a fogyatkozó gyereklétszám miatt kezdődött összevont oktatás.

A különböző korcsoportok együtt tanulása némileg nehezíti a speciális nevelési igényű diákok helyzetét az intézményegység vezetője, Horákné Béres Zsuzsa szerint. Ezeket a gyerekeket nehéz rávenni a ráhangolódásra, könnyen elkalandozik a figyelmük, és nehéz elkerülni, hogy a saját feladatuk helyett arra kezdjenek figyelni, amit a teremben a másik osztálynak tanít a pedagógus.

A "nagylányok nyugalmával"

Ebben az intézményegységben másként zajlik az összevont oktatás, mint Répáshután. A tanítón kívül minden órán jelen van egy gyógypedagógiai asszisztens is, és az egyik csoport önálló foglalkozását felügyeli, míg a másiknak tanórát tart a tanár. Az ötödikes-hatodikos összevont osztályba öt ötödikes és tíz hatodikos jár. A többség 12-13 éves, de van köztük egy 17 éves lány is, aki tanára szerint "a nagylányok nyugalmával" vesz részt az órákon. A gyógypedagógiai intézményegység tanárai szerint az összevont osztályokban a nagyobbak szívesen "pátyolgatják" a kisebbeket.

A Nagysándor József Általános Iskola gyógypedagógiai intézményegységben összevonás nélkül is előfordultak nagy korkülönbségek osztályon belül. "Elsősorban eddig is az egyénre koncentráltunk, nem az osztályra" - mondta az intézményegység vezetője.

Debrecenben két gyógypedagógiai intézmény is van a tanulásban akadályozott tanulók számára, de egyre kevesebb gyerek kerül ezekbe, mert elterjedőben van az integrált oktatás, vagyis a speciális nevelési igényű és az ép tanulók együtt tanítása a hagyományos iskolákban. A Nagysándor József Általános Iskola nevelői viszont attól tartanak, az integrált nevelésben ezek a gyerekek le fognak maradni.

"Nekik folyamatos segítségre van szükségük" - magyarázta a negyedikesek matekóráját tartó tanítónő. Az iskolában csak egyetlen olyan kislányra emlékeznek, aki egy integrációs program keretében innen átkerülve egy hagyományos iskolában is megállta a helyét. Szerencsétlenül végződött próbálkozást viszont többet is említenek a tanárok: például egy, a gyógypedagógia iskolában még színjeles kislány esetét, aki az általános iskolai integrált oktatás néhány éve alatt elfelejtett számolni.

Az intézményegység vezetője szerint a gyógypedagógiai iskola nemcsak a gyerekek tanulmányi eredményeire van jó hatással, hanem több sikerélmény is éri őket, mint egy hagyományos iskolában, ahol ép tanulók veszik körül őket.

A pedagógiai eredmények ellenére a debreceni iskola gyógypedagógigia intézményegységének jövője mégis kétséges, mert az idén már nem indult első és második évfolyam. Az intézményegység vezető lemondóan jegyezte meg: "A pedagógusok már számolgatják, hány éve van még az intézményegységnek."