Három olyan kisgyereknek kellett elhagynia Magyarországot az elmúlt hónapokban, akiket itt szült meg idegen állampolgárságú anyjuk, majd magukra hagyta őket. A gyerekek magyarul tanultak meg beszélni, és a magyar gyermekvédelem gondoskodott idáig róluk, de a törvény szerint ismeretlen állampolgárságúként kellett anyakönyvezni őket. Ez nem csak azt jelenti, hogy nem kaphattak útlevelet, hanem azt is, hogy bármikor bejelenthette rájuk igényét annak az országnak a gyermekvédelmi hatósága, ahonnan anyjuk származik.
Ez történt ebben a három esetben. Az elvitt gyerekek egyike egy két és fél éves kisfiú volt, akit magyar nevelőszülők vettek magukhoz, egy kecskeméti kertes házban élt, amíg meg nem érkezett a hivatalos felszólítás az úgynevezett repatriálásról. Január 15-én át kellett adni őt a román gyermekvédelmi hatóságoknak.
A hasonló esetek megakadályozására februárban ötpárti törvényjavaslatot nyújtottak be a parlamentben. A jogszabály-módosítás rendezné az ismeretlen állampolgárságú gyerekek helyzetét: egy éves koruk után automatikusan magyar állampolgárságot kapnának. Így a határidő után már nem vihetnék el őket a számukra idegen országokba.
Az ismeretlen állampolgárságú gyerekek jogi helyzete közel húsz éve rendezetlen, de korábban nem volt jellemző, hogy az anyjuk országa visszakérje őket Magyarországtól, 2005-ben fordult elő utoljára néhány ilyen eset - mondta el az [origo]-nak Magyar Gyöngyvér, a törvénymódosítást kezdeményező SOS-gyermekfalu gyermekvédelmi főmunkatársa. Románia azonban most változtatott eddigi gyakorlatán. Magyar szerint a háttérben az ország 2007-es EU-csatlakozása állhat, a taggá válás miatt nőhetett a nyomás Románián, hogy rendezze a magukra hagyott gyerekeknek az ügyét.
Drágálja a gyámhivatal a gyerekek nevelését
A repatriálás ezúttal a magyar hatóság jelzésére indult meg, az eljárásban azonban - korábbi szokásával ellentétben - Románia is együttműködött - közölte az [origo]-val Kunszt Róbert, az ismeretlen állampolgárságú gyerekekért felelős V. kerületi gyámhivatal osztályvezetője. Kunszt szerint a gyámhivatal lépésének egyik oka az volt, hogy a gyerekek egyéves ellátása több mint kétmillió forintba kerül. A gyerekeket ismeretlen állampolgárságuk miatt jelenleg nem lehet örökbe adni: vagy intézetben élnek, vagy nevelőszülők gondoskodnak róluk, akiknek fizet az állam. A törvénymódosítás ezt a problémát is megoldaná: magyar állampolgárként már örökbe lehetne adni őket, és így már az örökbefogadó család egyedül vállalná a nevelés költségeit.
Az V. kerületi gyámhivatal első körben nyolc gyerek repatriálását kérte, ebből három ügy zárult le - mondta el Kunszt. A még itt maradt öt gyerek egyike a hatéves M., aki súlyos érfejlődési rendellenességgel született Budapesten román szülőktől. Élete első három évét a Heim Pál Gyermekkórházban töltötte, miután javult az állapota, csecsemőotthonba került. Onnan vette magához két éve nevelőanyja, M. F., akivel most Pestszentlőrincen él egy családi házban három másik nevelt, tizenéves fiúval. A vér szerinti szülőkről a nevelőanya annyit tud, hogy vásározni lehettek Magyarországon, mikor a kislány - valószínűleg a vártnál hamarabb - megszületett. Két-három látogatás után a szülők eltűntek, az anya csak egy nem szabályos lemondó nyilatkozatot hagyott, "sajtpapíron".
Január 15-én M-et is át kellett volna adni a román hatóságoknak a kecskeméti kisfiúval együtt. A nevelőanya december 10-én tudta meg, hogy alig több mint egy hónap múlva el kellene válnia a kislánytól. "Kérem önöket, hogy szíveskedjenek a nevelőszülőt felkérni, hogy a gyermeket készítse fel az átadásra" - állt szárazon a hivatalos értesítésben, amit a gyámhivatal az SOS-gyermekfalunak küldött.
Örökbe fogadnák, ha lehetne
"Annyit tudtam, hogy nem adom és kész" - mondta az [origo]-nak a nevelőanya, és a szobában álldogáló kislányra nézett. A kislány nem tudja, hogy Romániába akarták vinni. Az asszony megtagadta a felkészítést. "Hát mit mondok egy hatéves gyereknek"? -kérdezte. Az értesítés után elmentek a magyarországi román nagykövetségre, ahol azonban kiderült: bár megértik a családot, nem tudnak segíteni. Végül a kislány betegségére hivatkozva sikerült elintézni, hogy elodázzák a repatriálást. A román gyermekvédelmi szakszolgálat beleegyezett, hogy amíg tartanak az utókezelések, és az SOS-gyermekfalu vállalja a gondoskodást a kislányról, a gyerek maradhat a családjánál.
A nevelőanya bízik a törvénymódosítási javaslat sikerében, örökbe is fogadná a kislányt, amint lehetségessé válna. Úgy érzi, most már mintha csökkent volna a családját fenyegető veszély. "De addig nem bontok pezsgőt, amíg nincs a kezemben a határozat" - mondta.
Körülbelül negyven ismeretlen állampolgárságú gyerek él ma Magyarországon, és nem csak azoknak a nevelőszülei aggódnak, akikről már megszületett a repatriálási határozat, a többieknek is bizonytalan a helyzete. Egy öt és fél éves, vietnami anyától született kislány nevelőszülei csak úgy vállalták a beszélgetést az [origo]-val, hogy kérték: se a nevüket ne írjuk le, se a települést ne nevezzük meg, ahol élnek. Aggódnak, nehogy megpróbálják tőlük elvenni a gyereket.
A kislányt születése után öt nappal, mindenféle lemondó nyilatkozat nélkül hagyta a kórházban az anyja, aki vietnami állampolgárnak mondta magát. Később, mikor a hatóságok megpróbálták felkutatni, kiderült: hamisak voltak a papírjai. A kislány gyermekotthonban nevelkedett 2005 márciusáig, ekkor magukhoz vették nevelőszülei. Ő volt az első gyerek, akit befogadott a család, ma már három fogadott testvére is van. A kislány vidám és barátságos, de kétéves korában, mikor elkerült az otthonból, még rettegett a számára ismeretlen külvilágtól, sokat sírt, nem tudott beszélni. "Apa" volt az első szó, amit kimondott az új családjánál. "El sem tudom mondani, hogy mennyire szeretem ezt a gyereket" - mondta nevelőapja.
A fotóra klikkelve még több képet nézhet!
A kislány tartózkodási engedélyét ismeretlen állampolgársága miatt évente meg kell hosszabbítani. "Törvénytelenséget nem akarunk csinálni, de nem is engedjük el. Mi már nagyon várjuk, hogy rendeződjön a státusza és végre valahára örökbe tudjuk fogadni, mert ez megnyugvás lenne mindnyájunknak" - mondták a nevelőszülők.
Az intézeti ismerkedés alatt a kislánynak hosszú időbe telt, mire közel engedte magához leendő szüleit. 'Egy hétbe telt, mire hozzáérhettem az ujjához, amivel az ellenkező irányba mutatott, közben a pszichológus ölében ült, szemével folyamatosan a menekülési útvonalat kereste. Két hónap volt, mire egyáltalán külön lehetett játszani vele" - mesélte a nevelőanya. A szülők attól félnek, hogy a kislány "érzelmileg belehalna", ha elszakítanák tőlük.
"A gyerekek érdekét szélesebben kell nézni"
"Semmiképpen sem lehet cél azon gyermekek repatriálása, akik évek óta megszokott stabil, szeretetteli környezetben nevelkednek és fejlődnek" - áll a törvényjavaslat indokolásában, amely arra is kitér, hogy a környezetváltozás a kötődési képesség, a beszélt nyelv fejlődésének és a szociális beilleszkedési hajlamnak a rovására menne.
A jól működő intézethez a gyerekek ragaszkodnak, biztonságban érzik ott magukat, rossz nekik elszakadni a gondozónőtől, félnek az ismeretlentől - mondta el az [origo]-nak Mózes Eszter gyermekpszichológus, aki ismeretlen állampolgárságú gyerekekkel is foglalkozik. Mózes megjegyezte: a kötődési képesség sérülése a gyerekek egész további életére kihat: párkapcsolatra, saját családra, munkára egyaránt.
A repatriálásokat szorgalmazó V. kerületi gyámhivatal osztályvezetője tud erről a problémáról, de szerinte "a gyerekek érdekét szélesebben kell nézni". Azt mondta: a nevelőszülőknek tisztában kellett lenniük vele, mikor befogadták a gyerekeket, hogy ideiglenes hatályú elhelyezésről van szó, a gyerekek hosszú távú érdeke pedig az, hogy legyen állampolgárságuk, okmányaik, ezt pedig jelenleg a származási országukban kaphatják meg. Bár a törvénymódosítással ez megoldódna - hiszen a gyerekek egyéves koruk után magyar állampolgárságot kapnának - , a gyámhivatalnak fenntartásai vannak a javaslattal kapcsolatban. Kunszt például túl rövidnek tartja az egyéves határidőt, szerinte ez reálisan nem elegendő idő arra, hogy fel lehessen kutatni a gyerekek vér szerinti szüleit.
A törvényjavaslatot már benyújtották a parlamentben, először az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságnak kell megtárgyalnia. A bizottság elnöke, Csiha Judit szerint ez leghamarabb március 16-án történhet meg.