Az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára a társadalmi mobilitás, a kommunikáció, és a választói magatartások neves kutatója volt. Az 1980-1990-es évek fordulóján Tardos Róberttel közösen úttörő jelentőségű eredményeket ért el a társadalmi hálózatok vizsgálata terén: a témával foglalkozó közös könyvűk, a Hálózatok, stílusok, struktúrák 1991-ben jelent meg.
Kutatásai korai időszakában a közvélemény kelet-európai sajátosságaival és kommunikációs szerkezetével foglalkozott. A kilencvenes évek közepétől Angelusz munkásságában előtérbe kerültek a társadalmi látásviszonyok, ahogyan az egyes közösségek látják egymást és amilyennek láttatják magukat. Behatóan kutatta azt a jelenséget, amikor két szembenálló fél, egy kisebbség és egy többség egyaránt többséginek észleli saját álláspontját. A kilencvenes évek második felétől mélyebben foglalkozott az új kommunikációs technikák terjedésével. Tardos Mártonnal közösen adta ki 2000-ben a Pártok között szabadon című könyvet, amelyben az 1990-es évek választói magatartásformáit vizsgálták.
Angelusz Róbert pályája a debreceni Kossuth Lajos Egyetem politikai gazdaságtan tanszékén indult, később Budapestre költözött, ahol 1969-ban a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontjának főmunkatársa lett. 1972-től az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének adjunktusa, majd docense, később a Szociológiaelmélet Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1993-ban Akadémiai, 2000-ben pedig Polányi Károly-díjjal tűntették ki.