Az államon élősködő cégek sírnak majd a három P után

Többnyire sikertelen, nem szolgálja az állam érdekeit, és leginkább arra jó, hogy magáncégek állami segítséggel jussanak biztos bevételhez - a számvevőszék szerint ilyenek az állam és a magáncégek együttműködésével létrejövő PPP beruházások, amelyeket várhatóan teljesen leállít a kormány. Az első PPP beruházást még az első Orbán-kormány indította, aztán a módszer elterjesztéséről az MSZP-kormányok döntöttek. Mi a baj a PPP-vel és miért akar véget vetni ennek a kormány?

Tervezett kollégiumi épületeket, tornatermeket, a Művészetek Palotáját, a Magyar Televízió új székházát és az M6-os autópálya üzemeltetését is érintheti az Orbán-kormány második akcióterve. Orbán Viktor miniszterelnök szerdán jelentette be, hogy a kormány felhagy az úgynevezett PPP-beruházásokkal, amelyek lényege, hogy bizonyos beruházások az állam és magáncégek együttműködésével jönnek létre.

"Ezt a valamit, amit a magyar nyelv varázslatos módon PPP-nek nevez, mi kudarcnak ítéljük" - mondta a kormányfő a múlt szerdán, és bejelentette, hogy a még meg nem kezdett beruházások szerződéseit felfüggesztik és "más jogi formában" újratárgyalják, ahogy azokat is, amelyek már hatályban vannak, új PPP-szerződéseket pedig nem köt a kormány. A röviden ismertetett tervből arra lehet következteni, hogy a kormány teljesen fel akarja számolni ezt a beruházási formát. A konkrét intézkedéseket hétfőn jelenti be Orbán Viktor a parlamentben.

Az állam és a magánszektor együttműködésére épülő PPP-beruházások megszüntetése jól illeszkedik a kormány által az áprilisi választások óta folytatott politikai irányba. Orbán szerdai bejelentésekor is szembeállította egymással a köz- és a magánérdeket, és kifejtette, hogy a modern állam feladata az, hogy a közérdeket védje a magánérdekkel szemben. A PPP-konstrukciókban elkészült beruházásokat a Fidesz már a választások előtt is támadta, a kormányalakítás után pedig a kormány első intézkedései között jelentették be, hogy felülvizsgálják az összes PPP-szerződést. "Nem arról van szó, hogy vissza akarjuk bontani ezeket, de érdemes lenne utánanézni, milyen magánvagyon-gyarapodással jártak" - mondta a választások előtt a szerződésekről Varga Mihály.

A kiemelt állami szerződéseket gondozó Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban az [origo] megkeresésére azt mondták, csak a konkrét javaslat előterjesztése után hozzák nyilvánosságra, hogy a PPP beruházások leállítása miatt pontosan milyen beruházások nem kezdődnek el és hány korábbi beruházás szerződését fogják újratárgyalni.

Az első Orbán-kormány kezdte

Pannon PPP-konstrukcióknak nevezte az előző kormányok által kötött PPP-megállapodásokat a szerződések felülvizsgálatáért felelős államtitkár, Hegmanné Nemes Sára augusztusban, a Magyar Nemzetnek adott interjúban. Az államtitkár azt mondta, addigi vizsgálataik szerint a hazai PPP-konstrukciók egyáltalán nem követték a Nyugat-Európában jól működő modelleket, mert a magánbefektetők sok esetben semmilyen kockázatot nem vállaltak, azt gyakorlatilag egyedül az államnak kellett viselnie, a beruházások mégis drágábbak voltak, mint Nyugat-Európában. Hegmanné a lapnak akkor azt mondta, hogy a minisztérium egyes fejlesztéseket leállítana. Példaként az Erkel Színház, a Nemzeti Kiválóságok Kollégiuma vagy a Magyar Nemzeti Múzeum mélygarázsának fejlesztését említette.

A PPP-konstrukciókra vonatkozó adatokat a Fidesz külön is kérte a kormányváltáskor esedékes átadás-átvételnél a minisztériumoktól. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium átadás-átvételi jelentése szerint jelenleg 12 felsőoktatási intézménynél vannak PPP-konstrukcióban épült kollégiumok vagy más épületek, egy építése folyamatban van, négy továbbinál a szerződéskötés folyik. A minisztérium összesítése szerint 2010-ben 9,3 milliárd forintot (ebből 8,5 van lekötve szerződésekkel), 2011-ben 11,5 milliárd forintot, 2012-ben 12,8 milliárd forintot költöttek volna ilyen célra.

Az átadás-átvételi dokumentumok alapján a felsőoktatási beruházásoknál is nagyobb kötelezettségvállalást jelent a Művészetek Palotájának PPP-szerződése. Ez alapján az állami költségvetésből 2006-2009 között 31,2 milliárd forintot fizettek ki, 2010-ben tervezett kifizetés 9,5 milliárd (az eredeti előirányzat 8,6 milliárd volt, a különbözetet a kormány biztosította). Az épület 2011 és 2035 közt további 166,1 milliárd forinttal fogja terhelni a költségvetést.

A Művészetek Palotája volt az első nagy PPP beruházás Magyarországon, építéséről még az első Orbán-kormány állapodott meg a részben Demján Sándor üzletember tulajdonában lévő Trigránit csoporttal 2001-ben. A beruházást 2007-ben vizsgálta az Állami Számvevőszék, és azt állapították meg, hogy "a megkötött szerződések nem biztosították maradéktalanul az állami megrendelői érdekek érvényesülését". Az ÁSZ szerint nem volt megalapozott a beruházás előkészítése, és ez "a megvalósítás gazdaságosságát és hatékonyságát hátrányosan befolyásolta", a projekt 66,6 milliárd forinttal többe került a tervezettnél.

A Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája

A Trigránit elnöke, Demján Sándor csütörtökön az [origo]-nak azt mondta, hogy a Művészetek Palotája "kényszer-PPP" volt, mivel menet közben derült ki, hogy az állam nem tudja kifizetni a beruházást, ekkor fordították közös, magán- és állami beruházássá. Demján állította, hogy "ez a beruházás teljesen korrekt költségekkel valósult meg, ennél olcsóbban nem építette volna meg senki". A PPP-konstrukció szerinte leginkább az autópálya-építések miatt bírálható, de a PPP-konstrukció általános elutasítása nem helyes.

Csak a magánszektor járt jól

A PPP-beruházásokat a szocialista kormányok futtatták fel, miután a Medgyessy-kormány 2003-ban hozott határozatot arról, hogy el kell terjeszteni ezt a beruházási formát. A konstrukció legnagyobb előnyének azt tartották, hogy megoszlik az állam és a magánvállalkozók között a felelősség, a költségek pedig nem egyszerre, hanem több (általában 10-20) évre elosztva terhelik a költségvetést, így olyan beruházások is megvalósulhatnak, amelyeket az állam nem tudna egyedül finanszírozni az egyre szűkülő költségvetési forrásokból.

Az elmúlt években PPP-konstrukcióban készült el például a Budapest Sportaréna, az M5-ös autópálya első szakasza, a tiszalöki és a szombathelyi börtön és az M6-os autópálya bizonyos szakaszai. Nagyszabású programokat hirdettek felsőoktatási kollégiumok és iskolai sportlétesítmények építésére is. Magántőke bevonásával építették volna fel a már a tervezés alatt elvetett kormányzati negyedet, és így épült meg a Magyar Televízió új székháza is.

Az MTV Zrt. 2007-ben összesen 40 évre szóló bérleti és üzemeltetési szerződést az új, óbudai székházára és gyártóbázisára a Millenniumi Média Kft.-vel. A szerződéseket 2007-ben vizsgálta az Állami Számvevőszék (ÁSZ), és többek között megállapította, hogy a megkötött szerződések a köztévére nézve hátrányos feltételeket tartalmaznak. Tavaly év végén a BRFK hűtlen kezelés miatt nyomozást indított az ügyben, amelyről itt olvashat bővebben.

A megvalósult beruházások az ÁSZ jelentései szerint nem mintaszerűek, a Művészetek Palotája értékelésében megfogalmazott kritikák az elmúlt években készült elemzésekben is rendre előkerülnek. A sportlétesítményekre vonatkozó nagyszabású tervekről szóló ÁSZ-jelentésben például megállította a számvevőszék, hogy hiába akart az állam ilyen formában tornatermeket és uszodákat építeni, nem kapkodtak a lehetőségért a magánvállalkozók: a tervezett 650 tornateremből és 146 uszodából csak 18-18 épült fel, és mivel nem volt verseny, nem érvényesült a PPP-konstrukcióknak az az előnye sem, hogy olcsóbb az építés és az üzemeltetés.

Az ÁSZ 2007-ben a PPP-k tanulságait összefoglaló jelentésében az első hazai beruházásokat úgy összegezte, hogy sem a hatékonyság, sem a költségtakarékosság nem érvényesült, viszont az állam mindegyiknél abszolút profitgaranciát adott a magántőkének. "Az eddigi próbálkozások nem kis vesztességgel jártak a közszféra számára, míg a másik fél elérte ("túlteljesítette") célját, jelentős nyereséget realizált, biztos (állami) hátteret teremtett magának hosszú időszakra" - írta az ÁSZ. A nyugat-európai jól működő példákat is vizsgáló jelentés szerint a PPP-konstrukció "természetéből fakadóan magában hordozza a pazarlás és a korrupció veszélyét" ugyan, a megfelelő szabályok kialakításával, körültekintő előkészítéssel és költséghatékonysági elemzéssel, a nyilvánosság biztosításával és szemléletváltással jó megoldás lehetne a költséges beruházásokra.