"Igazolva látták" a tetteiket - Így váltak egyre elszántabbá a cigánygyilkosságok vádlottjai

A kezdeti támadások visszhangjával elégedetlenek voltak, az első gyilkosságok után aztán felbátorodtak, és már nemcsak a romákat akarták megfélemlíteni, hanem a többségi lakosságot is cselekvésre akarták késztetni. Az [origo] megszerezte a pénteken elkezdődött romagyilkosság-per vádiratát, amelyből kiderül, hogy az ügyészség szerint miként váltak egyre elszántabb gyilkosokká a vádlottak.

2007-ben kezdtek el gondolkozni a két társukkal együtt a romagyilkosságok elkövetésével vádolt K. testvérek arról, hogy fegyvert kellene szerezniük, hogy szerepet vállalhassanak "a dolgok menetének megváltoztatásában". Így fogalmaz az előzményekről a vádirat, amelynek ismertetésével pénteken megkezdődött a 2008 és 2009 között történt, hat halálos áldozatot követelő támadássorozat. Az [origo] megszerezte a nem nyilvános vádiratot, amely szerint a vádlottakat az motiválta, hogy úgy érezték, a "hatalom, a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem tölti be megfelelően a feladatát a roma származású személyek által elkövetett bűncselekmények felderítésénél és megbüntetésénél". (A vádlottak részletes bemutatása ebben a cikkünkben olvasható.)

A vádirat szerint erős hatással volt rájuk a 2006-os olaszliszkai lincselés, ami "visszatérő témája volt beszélgetéseiknek". Ezzel együtt "különös figyelemmel kísérték" a médiában a "cigánybűnözés kategóriájába sorolt erőszakos cselekményeket". A K. testvérek 2007 augusztusában részt vettek az azóta betiltott Magyar Gárda első tagjainak avatásán, de nem tartották megfelelőnek a szervezetet "az általuk sérelmesnek tartott társadalmi helyzet megoldására".

Végül 2008-ban jutottak el oda, hogy fegyvereket szerezzenek, és támadásokat indítsanak romák ellen. Az [origo] a 91 oldalas vádirat alapján bemutatja, hogy mi történt az egyes helyszíneken, kezdve a 2008. márciusi esettel, amikor a négy vádlott közül három végrehajtotta azt a támadást, amelynek során a fegyvereket szerezték. A cikkben szereplő információk, értékelések mind a vádiratból származnak, az általunk tett kiegészítések zárójeles megjegyzésekben szerepelnek.

Besenyszög - A fegyverek beszerzése

Miután K. Árpád, K. István és P. Zsolt eldöntötték, hogy a romák elleni támadásokhoz fegyverre van szükségük, internetes hirdetéseket keresve próbáltak olyan embert találni, akitől fegyvereket tudnak rabolni. Így akadtak rá egy besenyszögi vadászra, akinek a házát négyen támadtak meg az éjféli órákban 2008. március 7-én. A negyedik támadó személye egyelőre ismeretlen a vádirat szerint. A támadók először rendőröknek adták ki magukat, összekötözték a vadászt, akinek a felesége és két gyereke is a házban tartózkodott. A gyors akció során összesen 1,1 millió forint értékben raboltak el két golyós és öt sörétes fegyvert. A besenyszögi rablásról bővebben itt olvashat.

A besenyszögi vadásztól elrabolt fegyvereket eleinte K. István debreceni lakásában rejtették el, de amikor lakótársa 2008 tavaszán észrevette az ágy alá rejtett fegyvereket, P. Zsolttal együtt átszállították P. Zsolt hajdúszoboszlói telkére. A fegyvereket nejlonzacskókba csomagolták, és az egyik kutyakennelbe rejtették el.

Miután megszerezték a fegyvereket, P. Zsolt "egyelőre fel nem derített kapcsolatai" révén valamennyi fegyverhez szerzett megfelelő kaliberű töltényeket. Ezt követően többször is tartottak lőgyakorlatokat, többek között P. Zsolt telkén. A vádirat szerint az első gyakorlások után határozta el K. Árpád, hogy egy golyós puskát éles helyzetben is használni fog. A támadás célpontjának a debreceni menekülttábort választotta ki, a vádirat szerint azért, mert tudta, hogy a táborban sok roma nemzetiségű ember lakott. K. Árpád két lövést adott le, mintegy 260 méterről, de a sajtóban korábban megjelent hírekkel ellentétben egyik golyó sem talált el senkit. Mindössze egy menekült szenvedett kisebb hámsérülést, mert társa ellökte őt, amikor meghallotta a második lövés eldördülését.

Galgagyörk - Az első célpont

A golyónyomok még most is látszanak (a fotó ezen a héten készült ehhez a riporthoz)

A vádirat szerint K. Árpád, K. István és P. Zsolt első közös akciójukról azt követően döntöttek, hogy a televízióban láttak egy olyan műsort, amely egy galgagyörki magyar család és a helyi roma kisebbség konfliktusáról szólt. A vádirat szerint azt gondolták, hogy Galgagyörk ideális célpont arra, hogy a romákkal kapcsolatos problémákat a közfigyelem középpontjába állítsák. Az akció előtt három mobiltelefont és SIM-kártyát vásároltak, mert tudták, hogy saját telefonjaikat a lebukás veszélye miatt nem használhatják. A támadás előtt egy hónappal K. Árpád és K. István Galgagyörkre utaztak, hogy a televíziós felvételek alapján megtalálják a tévében bemutatott roma család házát. A településen kocsival haladtak át a nappali órákban, de nem találták meg a házat, emiatt olyan házat kerestek célpontnak, amelyben biztosan romák laknak.

A felderítésről még aznap tájékoztatták P. Zsoltot, és elkezdték kitervelni a támadást: szétosztották a fegyvereket, terepre használatos, álcázásra alkalmas ruhákat vásároltak zömmel Debrecenben, részben Budapesten. Július 20-án a déli órákban találkozott a vádirat szerint a három férfi, átbeszélték a teendőket, étkeztek és pihentek. Éjfél felé érkeztek meg ugyanarra a dombra, ahol a két testvér eldöntötte, hogy melyik házat támadják meg. P. Zsolt és K. István gyalog közelítette meg a kiszemelt házat, K. Árpád pedig a domb tetején maradva fedezte őket. P. Zsolt és K. István bement a kiszemelt ház kertjébe, ahol a háztól tíz méterre előbb K. István adott le hat lövést egy ablakra, P. Zsolt pedig a szemközti házra kezdett lőni sörétes puskájával, majd futólépésben elindultak visszafelé. Miközben K. István és P. Zsolt visszafelé igyekezett, a dombon várakozó K. Árpád hat lövést adott le egy szomszédos házra, majd felvette társait, és elhagyták a helyszínt.

Piricse - A gyújtogatás

Rendőri helyszínelés a támadás után

A vádiratból az derül ki, hogy a három férfi a támadás után úgy vélte, akciójuk nem váltotta ki a remélt hatást, mert a sajtóban megjelent hírek a "cselekményt másmilyen kiváltó okokkal hozták összefüggésbe". Emiatt néhány napon belül arra jutottak, hogy újabb célpontot keresve folytatniuk kell a romák elleni támadásokat. Következő célpontjukat, Piricsét sajtóhírek és az interneten talált információk alapján választották ki a vádirat szerint, mert úgy vélték, a helyi romák által elkövetett bűncselekmények miatt különösen rossz a helyzet. Néhány nappal a galgagyörki támadás után ismét a K. fivérek tartottak terepszemlét Piricse romák által lakott részén. Gépkocsijukkal lassan végighajtottak a településrészen, ahol K. István több fényképet is készített a házakról. A megtámadott házakat hárman választották ki, a fényképek és a helyszíni tapasztalatok alapján.

Mivel a kinézett házakat K. Árpád korábban is használt gépkocsijával akarták megközelíteni, ezért K. István azt találta ki, hogy ugyanolyan típusú, színű és karosszériájú autókra kiadott rendszámokat használjanak. Ezeket a rendszámokat az interneten eladásra kínált autók között találták meg. K. István az élettársát kérte meg arra, hogy készítsen el eredetinek látszó, öntapadós matricákat a kinézett rendszámokból. Azt is elhatározták, hogy Molotov-koktélokat is bevetnek. A támadásra az augusztus 7-ről 8-ra virradó éjszakát nézték ki. Augusztus 7-én reggel találkoztak, a nap folyamán elkészítették a Molotov-koktélokat, és újra átbeszélték az akciót.

Este tíz-tizenegy óra magasságában indultak el a Debrecenhez közeli Piricsére, ahol a kiszemelt házaktól néhány száz méterre álltak meg. Átöltöztek, majd ketten gyalog kísérték a lekapcsolt világítású kocsit a faluhatár közeléig. K. Árpád ismét hátramaradt biztosítani, hogy a kocsit és a megtámadni kívánt házakat szemmel tarthassa. P. Zsolt és K. István megközelítette a két kiszemelt házat. P. Zsolt az egyik házba másodszori kísérletre behajított egy Molotov-koktélt, míg a másik házat K. István támadta, aki a Molotov-koktéljával az ablak és a tető közötti részt találta el, meggyújtva a tetőt. Ezt követően K. István látta, hogy a P. Zsolt által felgyújtott házból kilépett egy nő, és kétszer rálőtt a lábára. Ezt követően mindketten leadtak néhány lövést a két házra, majd elmenekültek a helyszínről.

Nyíradony-Tamáspuszta - A magányos akció

K. Árpád egy alkalommal Debrecenből Nyírbátor felé autózva felfigyelt arra, hogy Nyíradony-Tamáspuszta településen egy, a "főúttal párhuzamosan fekvő, többségében romák lakta házsor jó célpontot nyújtana egy újabb támadáshoz", mert a "fák takarásában észrevétlenül lehet lövéseket leadni valamelyik házra". A vádirat szerint amikor 2008. szeptember 4-én úgy alakult, hogy szabaddá vált egyik estéje munkahelyén, a Perényi 1 klubban, akkor eldöntötte, hogy újabb támadást hajt végre Nyíradony-Tamáspusztán.

Egy olyan házat választott ki célpontnak, ahol tízen laktak: egy férfi az élettársával és négy gyermekükkel, valamint a férfi édesanyja és három kiskorú testvére. K. Árpád két lövést adott le az egyik ablakra, de a golyók nem találtak el senkit. A házban lakó férfi és élettársa felébredt a lövések zajára, de "elővigyázatosságból nem kapcsolták fel a villanyt a szobában, hanem az ágyukon maradtak". A férfi nyolc-tíz perccel később kiment az udvarra körülnézni, majd felhívta a rendőröket. K. Árpád közben visszament a kocsijához, és 15-20 perc alatt visszaért Debrecenbe.

Tarnabod - A kudarcnak ítélt támadás

Helyszínelés az egyik felgyújtott háznál

A komolyabb sajtóvisszhang nélkül maradt nyíradonyi eset után a K. testvérek és P. Zsolt további akciókat terveztek. Felfigyeltek egy tévéműsorban leadott tudósításra, amely a Heves megyei Tarnabodról szólt. A tudósítás szerint a helyi romák lakhatatlanná tették az uniós támogatásból számukra épített sorházakat. Felfigyeltek egy másik tévériportra is, amely szerint roma fiatalok öltek meg egy nyugdíjast.

A felderítést K. Árpád végezte, és megtalálta azt a sorházat, amelyet a tévéműsorban mutattak. Ez után társaival együtt elhatározták, hogy 2008. szeptember 28-ról 29-re virradó éjszaka fogják végrehajtani a támadást. Végül azonban mégsem a kiszemelt sorházat támadták meg, mert nem sikerült áthatolniuk egy sűrű, tüskés, bozótos részen. Ezért más lakóépületek megtámadása mellett döntöttek. Ezeket előbb Molotov-koktélokkal megdobálták, majd P. Zsolt egy sörétes puskával, K. Árpád pedig egy golyós puskával lőni kezdte a házakat.

E heti riportunk Tarnabodról

Az egyik házban lakó nő felébredt a lövések hangjára, és felkelt az ágyából, hogy kinézzen az ablakon. "A villanyt nem kapcsolta fel a szobában, és a rendőnyt sem húzta fel. Az ablak alatt elhelyezett heverőn ülve tekintett kifelé az ablak sarkánál a háromnegyed részig leeresztett redőny alól, amikor a háza elé érő K. Árpád a keresztben maga előtt tartott fegyverének a csövét a hálószoba ablak felé fordította és belőtt a szobába." A lövedék a falba fúródott. Egy másik házra is akkor lőttek rá, amikor az egyik felébredő lakó ki akart nézni az ablakon. A legtöbb lövés a Tarna utca 1. szám alatti házat érte, de annak lakója a ház mögött lévő nyári konyhában aludt.

"A megtámadott házakban lakó sértettek egyike sem volt roma származású" - állapítja meg a vádirat, amely szerint a Debrecenbe visszatérő támadók "másnap értékelték a történteket, és azt kudarcnak ítélték, mivel a cselekmény nem a terveik szerint alakult".

Nagycsécs - Az első gyilkosságok

Egy férfi és egy nő halt meg a támadásban

A tarnabodi akció után a helyszín kiválasztását új szempontoknak rendelték alá. "Nem törekedtek arra, hogy olyan település legyen a célpont, ahol előzőleg szélesebb figyelmet kiváltó, a roma kisebbséggel összefüggésbe hozott, negatívan értékelt esemény történt. Megelégedtek azzal, hogy biztosan roma családok lakta településrészen hajtsák végre a támadást" - áll a vádiratnak a nagycsécsi támadásról szóló részében.

A vádirat szerint 2008. november 2-án este tíz óra körül indultak el Debrecenből egy Opel Astrával. Autójukkal leálltak Nagycsécs közelében, mintegy 290 méterre a főúttól, majd magukhoz vették fegyvereiket, Molotov-koktéljaikat, rádióikat és egyéb felszereléseiket. Hárman voltak: K. Árpád, K. István és P. Zsolt. A falu szélén fekvő Dózsa György utca végén lévő házakat szemelték ki, és amikor közelebb értek, K. Árpád különvált a többiektől, és letérdelt az egyik házzal szemben, "puskáját tűzkész állapotba helyezte". A másik két férfi ekkor bement a szemközti ház hátsó udvarába, és "itt kezdték el az összehangolt támadást éjfél előtt néhány perccel".

Előbb P. Zsolt és K. István Molotov-koktélokkal felgyújtotta azt a házat, amelynek udvarába bementek, majd Molotov-koktélt dobtak az utca másik oldalán álló házra is. Lövéseket is leadtak, amelyek következtében egy nő és egy férfi életét vesztette. Amikor befejezték a tüzelést, rádión értesítették K. Árpádot, aki vadászfegyveréből két lövést még leadott az egyik házra. A három férfi aztán visszagyalogolt a kocsihoz, majd "elhelyezték a fegyvereket és a felszerelésüket az autóban, ahonnan a 35-ös főút felé elhagyták Nagycsécset és környékét".

Alsózsolca - Lövés a távolból

Rendőrök és helyiek a támadás után

"A nagycsécsi támadás végkifejlete fordulópontot jelentett a K. fivérek és P. Zsolt számára, hiszen ez a fegyveres akciójuk emberéleteket követelt" - áll a vádiratban, amely szerint a hatóságok reakciójából és a híradásokból "igazolva látták, hogy az általuk választott módszer, vagyis a roma családok ellen intézett fegyveres akciósorozat eredményes lehet a céljuk valóra váltásához, a roma kisebbség szélesebb körében a félelem felkeltéséhez".

El is kezdték következő akciójuk előkészítését, és az ügyészség szerint elszántságukban szerepet játszottak K. István büntetőügyének fejleményei is. A férfit 1999 januárjában megszúrta egy biztonsági őr, akit a hosszan elhúzódó eljárásban 2008 novemberében első fokon felmentettek. Ez tovább gyengítette "K. Istvánnak és bátyjának az igazságszolgáltatás szerveinek működésébe vetett bizalmát, egyúttal erősítette azt az elhatározásukat, hogy saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást". Az ügyészség hozzáteszi: "Mivel mindannyian tisztában voltak az utolsó tettük következményeivel, és azzal, hogy ebből a helyzetből nincs visszaút, ez csak még elszántabbá tette őket a cselekvésre."

Újabb célpontnak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Alsózsolcát szemelték ki, azon belül is a Sajó folyó partjához közeli Dankó Pista utcát. Ennél a helyszínnél úgy ítélték meg, hogy "az ott lakó emberek a folyó túlpartjáról a nagy hatótávolságú távcsöves puskát használó lövésznek megfelelő célpontot nyújthatnak". Úgy ítélték meg, hogy ezt a támadást ketten is végre tudják hajtani, ezért P. Zsolt nem vett részt benne.

2008. december 15-én délután három órakor indultak el Debrecenből, az "akcióhoz terepmintás katonai ruhába öltöztek, és bakancsot vettek fel a lábukra". A folyóhoz érve egy olyan ponton helyezkedtek el, ahonnan jól ráláttak a túlparton álló házakra. K. Árpád egy olyan férfit célzott meg a fegyverrel, aki épp fát vágott, és fadarabokat rakosgatta. Nem találták el, viszont a golyó átszakította a közelében álló élettársa kabátját. A vádirat szerint a férfi először azt hitte, hogy petárda durrant el, de "mivel az utcán nem látott senkit sem, néhány másodperc múlva visszament a teraszra, leguggolva összeszedte a leejtett fahasábokat az ölébe, majd a Sajónak háttal állva felegyenesedett, hogy beforduljon velük az ajtón". K. Árpád ekkor leadott egy újabb lövést, ami csípőtájékon találta el a férfit, aki azonnal összeesett.

A K. fivérek a második lövés után elhagyták a helyszínt, a meglőtt férfit mentő vitte a miskolci kórházba. A vádirat szerint életmentő műtétet hajtottak végre rajta, de maradandó sérülést szenvedett: egyik lábára lesántult.

Tatárszentgyörgy - Egy apa és fia kivégzése

Teljesen kiégett a megtámadott ház

Az alsózsolcai támadás után "újból olyan települést választottak célpontnak, ahol korábban a roma kisebbség és a helyi lakosság közt feszülő ellentétek heves indulatokat váltottak ki". Ez Tatárszentgyörgy lett, ahol "a romáknak tulajdonított bűncselekmények miatt 2007. évben tartott demonstrációkról (...) számos tudósítás jelent meg". A K. testvérek és a támadásban ezúttal szintén részt vevő P. Zsolt "2009. február 22-én vasárnap a kora esti órákban" egyikük albérletében találkoztak, "ahol előkészítették a szokásos fegyvereket a lőszerekkel, az előzőleg elkészített Molotov-koktélos üvegeket, a katonai ruházatot és a többi felszerelésüket". Este fél kilenc, háromnegyed kilenc körül indultak el Tatárszentgyörgyre.

Éjfél múlt néhány perccel, amikor megérkeztek az előzetes terepfelmérésen kiválasztott helyszín, a tatárszentgyörgyi Fenyves sor 3. számú ház közelébe. K. Árpád a fák takarásában maradt, "hogy onnan biztosítsa társait, akik a fák közül kilépve bementek a lakóház udvarába". A két férfi Molotov-koktélokkal felgyújtotta a házat, ahol egy fiatal házaspár lakott három gyermekükkel. Az apa a két nagyobb gyermekkel a karjában futott ki a házból, amikor a "lesben várakozó K. István megcélozta őt a már előzőleg tűzkész állapotba helyezett fegyverével". Az apa és kisfia a helyszínen életét vesztette a lövésektől, a kislányt nem találták el golyók, és ő elfutott a szomszédos házhoz, ahol a nagyszülei laktak. (A vádiratban nincs szó arról, hogy a kiérkező hatóságok pontosan hogyan jártak el, így a dokumentum nem utal azokra a kritikákra, amelyek akkoriban a rendőrségi, tűzoltói és orvosi munkát érték. Részletek erről ebben a cikkünkben.)

Tiszalök - Találkozás a rendőrséggel

Akkor lőttek, amikor a férfi kilépett az ablakon

Tatárszentgyörgy után ismét egy olyan célpontot kerestek a K. testvérek, ahol konfliktus alakult ki a helyi romák és a lakosság többi része között. Így esett a választásuk a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszalökre, ahol 2008. október 23-án demonstrációk is zajlottak romáknak tulajdonított bűncselekmények miatt. A vádirat szerint itt már azt szerették volna, hogy komolyabb következményei is legyenek a támadásnak: "Az eredetileg a félelemkeltésre irányuló elképzelésük mellett az újabb cselekménnyel már az volt a céljuk, hogy a támadás olyan felháborodást váltson ki a roma népesség egy részében, ami erőszakos cselekményre sarkallja őket, ezzel egyszersmind a lakosság többségét ráébresszék a helyzet súlyosságára. Ebből kiindulva a roma lakosság körében olyan egyéneket próbáltak célpontként felkutatni, akiknek rendezett az életvitele, mert úgy vélték, hogy így a sérelmükre véghezvitt támadás eredményeként a felháborodás és elégedetlenség tovább növekedhet."

A K. testvérek az újabb akcióba nem vonták be P. Zsoltot, Cs. Istvánt viszont igen, rá sofőrként számítottak. 2009. április 22-én kora este találkoztak a Perényi 1 nevű debreceni szórakozóhelyen, ahol mindhárman dolgoztak, és amely aznap zárva volt. A klubban lévő rejtekhelyről vették elő a K. testvérek a fegyvereket és a ruhákat, és a vádirat szerint Cs. István "ekkor már tisztában volt azzal, hogy a K. testvérek személy ellen irányuló támadásra készülnek", és K. Árpád közölte vele, hogy "az akcióból nem lehet kiszállni". A K. testvérek egy asztalon szétterített térképen és műholdas felvételeken magyarázták el társuknak, hogy milyen útvonalon kell majd haladni, és hogy melyik helyen kell majd várakozni rájuk, amikor ők végeznek a támadással.

Tiszalökön egy olyan férfit öltek meg, aki épp éjszakai műszakba készülődött a munkahelyére. A K. testvérek lesben állva vártak, majd amikor a férfi kilépett az ajtón, K. Árpád mellbe lőtte. A szívét érte a lövés, a férfi a helyszínen életét vesztette.

A K. testvérek gyalog indultak el a helyszínről a Cs. Istvánnal megbeszélt találkozási pont irányába. 23.29-kor egyikük felhívta Cs. Istvánt, őt azonban épp igazoltatták a rendőrök Polgáron. "A telefon épp akkor csörgött, amikor az igazoltatást végző rendőr a személyi okmányokat és a gépjármű papírjait ellenőrizte a szolgálati gépkocsijában ülve. A hívást észlelve (...) Cs. István azonnal felvette a telefont, észrevétlenül a szájához tartotta, és csupán annyit mondott a hívónak, hogy igazoltatják. Ezt követően azonnal megszakította a hívást" - olvasható a vádiratban.

A rendőrségi ellenőrzés után Cs. István elhajtott a parkolóhelyről, majd 23.37-kor felhívták őt a K. testvérek, és közölték vele, hogy induljon el a kocsiban lévő térképen lévő egyik megjelölt pontra. Innen K. Árpád vezette az autót vissza Debrecenbe, és közben testvére a "keze ügyében tartotta a Parabellum pisztolyt". Közben rátértek egy földútra, amely annyira sáros volt, hogy elakadtak. K. Árpád úgy döntött, hogy a Perényi 1 üzletvezetőjétől kér segítséget. A K. testvérek Cs. Istvánnak megmondták, hogy maradjon az autónál, amíg vissza nem jönnek érte. Ők visszamentek Debrecenbe az üzletvezetővel együtt, átöltöztek civil ruhába, majd visszamentek kiszabadítani az elakadt Opel Astrát. Végül egy mezőgazdasági telephelyen kértek segítséget a reggeli órákban, és egy traktorral húzták ki az autót a sárból.

Kisléta - Az utolsó támadás

Egy asszony meghalt, a lánya súlyos sebesüléseket szenvedett a támadásban

A tiszalöki eset után a "K. fivérek nagyobb szabású akciók előkészítését és megvalósítását is kivitelezhetőnek tartották", ennek érdekében további fegyverekhez akartak jutni. Kerestek internetes fegyverhirdetéseket, és felvetették azt is, hogy katonáktól vegyenek el fegyvert erőszakkal. "K. Árpád megbízására Cs. István fényképfelvételeket készített a hajdúhadházi laktanyáról és a lőtérről, majd beszámolt a társainak az általa végzett felderítés eredményéről, azonban ezt az ötletet végül elvetették."

Az ügyészség szerint a következő célpont megválasztásával már az volt a céljuk a K. testvéreknek, hogy "a közvélemény képet alkothasson a romák elleni támadások mögöttes céljáról. Ezt leginkább úgy látták elérhetőnek, ha az újabb akció során egy, a helyi romákkal kapcsolatban álló, közéleti tisztséget betöltő személy is a támadás célkeresztjébe kerül." Kislétát szemelték ki következő helyszínként, és felmerült bennük az is, hogy romák mellett a helyi polgármestert is megtámadják, aki ellen gazdasági jellegű bűncselekmény miatt folyt eljárás, erről azonban végül lemondtak.

Az újabb akció előkészítésében a vádirat szerint aktívan részt vett a csoporthoz az előző, tiszalöki támadásnál csatlakozó Cs. István is, aki "tudomással bírt arról, hogy társai a romák elleni következő támadást készítik elő, és támogatta is őket ebben".

A kislétai támadásba bevonták ismét P. Zsoltot is. A négy férfi 2009. augusztus 2-án kora este találkozott a Perényi 1 klubban, ahol összeszedték a fegyvereket, és azokat más korábbi alkalomhoz hasonlóan egy gitártokban helyezték el. Ekkor már a közlekedésüket úgy tervezték meg, hogy Cs. Istvánnak megmondták, amint kirakta őket, vigye vissza az autót Debrecenbe, és másnap reggel öt órakor menjen a Kislétától mintegy ötven kilométerre fekvő Vámospércsre, és ott várja a hívásukat.

A K. testvérek és P. Zsolt Kislétán egy olyan házra támadott rá, amelyben egy özvegyasszony lakott a kislányával. Mindkettőjükre lövéseket adtak le, az asszony a helyszínen meghalt, a kislány súlyos sebesüléseket szenvedett. A kislányhoz hajnalban a nagynénje hívott mentőt, aki korán reggel ment hozzájuk, mert előző nap megbeszélték az anyával, hogy együtt mennek dolgozni a szántóföldre.

A K. testvérek gyalog elindultak Vámospércsre, de nem értek oda a megbeszélt öt órára. K. Árpád felhívta a sofőrjüket, hogy szerezzen sok vizet, majd végül Cs. István közel háromnegyed nyolckor vette fel őket egy telefonon megbeszélt helyen. Miután beültek a kocsiba, K. Árpád azt mondta P. Zsoltnak, hogy vegye elő a pisztolyt, "hogy egy rendőrségi gépjármű-ellenőrzésnél szükség esetén használhassák azt".