A német, aki már másodszor dühítette fel Orbánékat

Előbb a médiatörvényt bírálta, most pedig az alaptörvényről adott ki kemény hangú nyilatkozatot Werner Hoyer német kormánytag, és mindkettővel kiváltotta a magyar kormány haragját. Mi mozgatja a német liberális politikust, aki régóta követi a magyar fejleményeket, és ott bábáskodott az ország uniós csatlakozása körül is?

"Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bármely más országból - akár Németországból is - beavatkozzanak a magyar alkotmányozási folyamatba. (...) Magyarországnak évtizedeken keresztül el kellett tűrnie, hogy más fővárosból akarták megmondani, mit tegyünk
illetve tehetünk, vagy hogy mi legyen a magyar alkotmányban. Ez az időszak véget ért" - ezt a kemény reakciót váltotta ki Werner Hoyer német külügyi államminiszter Szijjártó Péterből, a miniszterelnök szóvivőjéből szerdán.

A tunéziai látogatáson tartózkodó Hoyer közleménye dühítette fel a kormányt. A német politikus ugyanis azt írta, hogy aggódik a magyarországi események miatt. "Magyarország az elmúlt évtizedekben a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia elkötelezett védelmezőjeként elvitathatatlan helyet harcolt ki magának a történelemkönyvekben. Éppen mi, németek soha nem felejtjük el magyar barátaink támogatását. Ezért is nagy figyelemmel és nem minden aggodalom nélkül szemléljük a magyarországi fejleményeket" - írta.

Hoyer megnyilatkozásainak különös jelentőséget ad, hogy Németország hagyományosan az egyik legfontosabb külföldi partnere Magyarországnak. A jelenlegi német kormány vezető pártja, a CDU ráadásul politikai szövetségese is a Fidesznek, mindketten az Európai Néppárt tagjai.

Hoyer azt közölte, hogy aggodalomra ad okot a magyar médiatörvény után az új alkotmány is. "Az év elején életbe lépett médiatörvények az alapjogok olyan értelmezéséről tanúskodnak, ami - a végrehajtott módosítások ellenére - csak nehezen összeegyeztethető az Európai Unió értékeivel. A médiatörvényekkel összefüggésben felmerült aggodalmaink a hétfőn elfogadott alkotmánnyal erősödtek, és nem gyengültek" - fogalmazott. (A közlemény teljes szövegét - németül - itt elolvashatja.)

A külügyi államminiszter - lényegében államtitkár, de a külügyminiszter helyettesítője is - az utóbbi hónapokban nem fogalmazott kíméletesen, amikor Magyarországgal kapcsolatban nyilatkozott. Az év elején ő volt a magyar médiatörvény egyik legkeményebb kritikusa. Nyíltan kimondta például, hogy a médiatörvény körüli vihar "nem vet jó fényt a közelgő magyar EU-elnökségre", majd kijelentette, hogy át kell dolgozni azt. Később azt is mondta, hogy a német kormány ellenzi, hogy Magyarország EU-elnökként a keleti partnerországokkal médiaügyekről tárgyaljon, mert, úgymond nem tudná hitelesen képviselni az EU álláspontját a sajtószabadságról.

A magyar Külügyminisztérium ezt már nem hagyta szó nélkül: közleményben utasított el "minden olyan megnyilatkozást, amely kétségbe vonja a magyar uniós elnökség cselekvőképességét és az elnökségi feladatok korlátozásának lehetőségét veti fel".

Budapesten járt az NSZK-politikus

Pedig az idén 60 éves Hoyer nem volt mindig Magyarország nagy kritikusa. A kilencvenes években többször kapcsolatba került Magyarországgal, és az MTI archívumában fellelhető tudósítások alapján mindig pozitív tartalmú nyilatkozatokat tett. Hoyer ugyanis régóta politizál, az FDP, azaz a német liberális párt parlamenti képviselője lett már 1987-ben. Foglalkozott biztonságpolitikával, volt pártja titkára, és később hosszú időn át a külügyi szóvivője.

Az MTI archívuma alapján 1990-ben járhatott először Magyarországon. "Werner Hoyer, az NSZK Szabad Demokrata Pártja (FDP) frakciójának ügyvezetője, a Bundestag honvédelmi bizottságának tisztségviselője július 2-án látogatást tett a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) székházában. Találkozott a szövetség országgyűlési képviselőivel, külügyi bizottságának tagjaival és biztonságpolitikai szakértőkkel. Az NSZK-politikus ismertette a két német állam egyesítésének általános kérdéseit. Ezen belül részletesen elemezte az egyesülés katonai, biztonságtechnikai és gazdasági problémáit" - tudósított az MTI.

Hoyert a kilencvenes évek óta főként az európai ügyek érdeklik. 1994 és 1998 között lényegében ugyanazt a pozíciót töltötte be, mint most: az akkori koalícióban is a liberális FDP irányította a Külügyminisztériumot, és Hoyer Klaus Kinkel külügyminiszter alatt dolgozott államtitkárként. Ekkor európai ügyekért felelős államtitkár volt - éppen azokban az években, amikor teljes erővel készült a keleti bővítésre az Európai Unió, a kelet-európai államok pedig - köztük Magyarország - a csatlakozási tárgyalásokra készültek.

1995-ben Bonnban járt nála egy magyar delegáció, és az "európai egyesülési folyamatról folytattak eszmecserét". Hoyer ekkor megdicsérte Magyarországot: azt mondta, a magyarok jutottak el a legmesszebbre az Európai Unióhoz és NATO-hoz való csatlakozás előkészítésében, és még a csecsen válság megoldásában is eredményesen segítettek a diplomatáik. Egy évvel később meglátogatta Budapesten Kovács László akkori külügyminisztert, főként a NATO-csatlakozásról beszélgettek. Egy hatalmas, a bővítésre felkészülést célzó EU-csúcsot is készítettek elő akkoriban, és később is többször foglalkozott a magyarokkal és a keleti bővítéssel.

Nem keresi a konfliktusokat

A német politikus brüsszeli bennfentessé nőtte ki magát azokban az években, amikor a pártja ellenzékben volt a Bundestagban. Egy uniós politikai ügyekkel foglalkozó blog szerint meggyőződéses liberális, és igazi européer, rengeteg tapasztalattal a háta mögött, az európai integráció megingathatatlan híve. A Magyarországot bíráló legutóbbi nyilatkozataiban is szinte mindig megjegyezte, hogy az Európai Unió a "sokszínűségben megnyilvánuló egységen" alapul, és utalt rá, hogy a magyar kormánynak is ebben a szellemben kell dolgoznia.

A Europeanvocie.com hírportál szerint 2009-ben - a második Merkel-kormány megalakulásakor - többen aggódtak amiatt, hogy az új külügyminiszter, a külügyek terén addig nem sok tapasztalatot szerző, fiatal liberális politikus, Guido Westerwelle hogyan lesz képes megbirkózni a feladattal. Azt viszont megnyugtatónak tartották, hogy Westerwelle jobbkezének az évtizedes külpolitikai tapasztalattal rendelkező Hoyert bízta meg.

A politikus egyébként - a honlapján szereplő portréja szerint - nem tartja magát konfliktuskeresőnek. Azt írják róla, hogy nem kedveli a konfrontációt, és az ellenzéki politizálás sem az ő asztala. Még kevésbé pártolja a hangzatos politikai akciókat, az éles hangvételű nyilatkozatokat - olvasható a portréban.