WikiLeaks: Bejárják Európát a magyar emberkereskedők

Kis családi vállalkozások működtetik a magyarországi emberkereskedelmet, a bűnbandák főleg Nyugat- és Dél-Európába visznek prostituáltnak szánt nőket - derül ki abból a 2010-es érzékenynek minősített jelentésből, amelyet az USA budapesti nagykövetsége készített. Magyarország több emberkereskedelemmel foglalkozó amerikai jelentésben is szerepel, az egyik szerint a 2009-ben Svájcba hurcolt prostitáltak több mint kétharmada magyar roma volt.

Magyarországnak növelnie kell az emberkereskedelem áldozatainak nyújtott segítséget, akár közvetlenül, akár civil szervezeteken keresztül, és tovább kell képeznie az ezzel foglalkozó rendőröket, határőröket - áll a budapesti amerikai nagykövetség egyik tavaly februári jelentésében. A Wikileaks által közölt, Magyarországgal kapcsolatos amerikai diplomáciai iratok között megtalálható, emberkereskedéssel foglalkozó terjedelmes jelentés szerint Magyarország a szexuális célú nőkereskedelemben elsősorban kiindulópontként, illetve tranzitútként szerepel, és csak másodsorban célország. (A Magyarországgal kapcsolatos kiszivárogtatott iratokról bővebben itt olvashat.)

Az USA kiemelt figyelmet fordít az emberkereskedelemre, számos nagykövetségük ad ki éves jelentést a témában az adott országról, és egy 2009 júniusban kiadott, titkos besorolású iratban is szerepel az emberkereskedelem, mint olyan téma, amelyet kiemelten figyelemmel kell kísérnie az USA magyarországi nagykövetsége munkatársainak.

A belső emberkereskedelem a keleti országrészből Budapestre, illetve az osztrák határra irányul az érzékeny tartalmúnak, de nem titkosnak minősített irat szerint. A külországokba irányuló emberkereskedelmet a schengeni zónához való csatlakozás könnyítette az amerikaiak szerint. A célországok között Hollandia, Nagy-Britannia, Dánia, Németország, Ausztria, Olaszország, Spanyolország, Írország, Svájc és az USA szerepel.

A terjedelmes jelentés említ egy 2009 szeptemberi hollandiai sajtóhírt, amely szerint az amszterdami piroslámpás negyedben dolgozó prostituáltak 20-25 százaléka volt magyar, akik többsége Nyíregyházáról érkezett, illetve, hogy a svájci rendőrség külön magyar nyelvű alkalmazottat is foglalkoztat a magyar áldozatok, Svájc 2009 eleji schengeni zónához csatlakozása után megnövekedett száma miatt. Itt főleg berettyóújfalui, püspökladányi roma nőkről volt szó - olvasható az iratban. Egy 2010-es, a svájci amerikai nagykövetség által készített emberkereskedelemről szóló jelentésben azt írják, a 2009-ben Svájcba került 795 prostituált közül 300 volt magyar, többnyire roma nemzetiségű.

A jelentés szerint elsősorban a vidéki roma nőket, vagy az állami gondozásból, javítóintézetekből kikerülő fiatalokat veszélyeztetik az őket érzelmi zsarolással vagy gyakran erőszakkal befolyásoló futtatók, emberkereskedők. Magyarországon keresztül szlovák, román, ukrán, moldovai, lengyel, volt jugoszláv államokból és Kínából származó nőket visznek át a jelentés szerint. Egy, a pozsonyi amerikai nagykövetség által 2005-ben kiadott jelentésben pedig ismertetnek egy ügyet, amelyben szlovák és szlovén elkövetők Magyarországon keresztül vittek Szlovéniába és kényszerítettek prostitúcióra 54 nőt. Magyarországra elsősorban magyar nemzetiségű román állampolgárokat szállítanak.

Az emberkereskedők - a kormányzati tisztviselőkre és civil szervezetekre hivatkozó jelentés szerint - többnyire kisebb, családi alapon szerveződő csoportok, akiknek gyakran saját családjuk adja el pénzért a fiatal nőket, de előszeretettel toboroznak áldozatokat megtévesztő álláshirdetésekkel, vagy halásznak rájuk diszkókban.

A jelentés részletesen elemzi, hogy a magyar kormány milyen intézkedéseket hozott és mennyi pénzt áldozott az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében, mennyi pénzzel támogatta a területen tevékenykedő civil szervezeteteket, milyen az emberkereskedelem büntetőjogi háttere, és ez mennyire hatékony. Statisztikákat is közölnek a 2008-ban és 2009-ben emberkereskedelem miatt indult eljárásokról, az ezért kiszabott - rendre három év alatti börtönnel járó - büntetésekről.

Megállapítják, hogy a hatóságok nem vesznek részt az emberkereskedelemben, és Magyarországon nem jellemző a pedofil turizmus, jóllehet létezik szexturizmus. Itt a külföldiek Budapesten tartott legénybúcsúit említik, ahol a fapados repülőjeggyel érkező résztvevőket gyakran csábítják prostitúciós szolgáltatásokkal.

Külön felsorolják a témában aktív civil szervezeteket, illetve azoknak a jelenség kormányzati kezelését érintő kritikáit. A bírálatok elsősorban az emberkereskedelem áldozatainak nyújtott segítség hiányosságait érintik. Szűknek találják az áldozat jogi meghatározását, illetve az áldozatok nem kapnak időt a trauma feldolgozásához, mielőtt tanúként beidéznék őket, valamint, hogy nem rendezett és átlátható a számukra létrehozott menedékházak helyzete.

A nagykövetség összességében ugyanakkor megállapítja, hogy Magyarország az elvárható mértékben fellép az emberkereskedelemmel szemben.