Orbán Viktor "valahogy odapottyant" - interjú az alaptörvényt népszerűsítő Kerényi Imrével

Mint a franciák az Eiffel-tornyot, úgy fogják megszeretni a magyarok az új alaptörvényhez készült festményeket - mondta az [origo]-nak az új alkotmány népszerűsítéséért felelős Kerényi Imre. Kerényi néptanítónak tartja magát, szerinte a képek segítenek megérteni, hogy Horthy jobb sorsra érdemes dalia, Kádár prűd, egy életen át tisztességes ember, a lovasroham pedig vízszintes volt. Interjú és képelemzés.

- Melyik a kedvence a tizenhárom kép közül?

- Az egyik kedvencem Filep Sándor A Tanácsköztársaság 1919 című képe. Festményét a művész a nagymamája ezüstkanalával festette. Ez ősi technika, ezüstvessző, mely nyomot hagy a finoman rücskös felületen, elkezd kopni, és ott marad a vásznon, mint a grafit. A kanál fele itt van a képen. Öt-tízezer apró vonalka, azért szeretem e munkát, mert ez a művész úr tud rajzolni. Ez nem korabeli fotó. Ez rajzművészet. Nézze meg, ahogy ez a kerék a térben áll, ezt elég nehéz megcsinálni. Tetszik a narratíva, az, amit elmesél: az első világháború után tétován bóklásznak Budapesten a frontról hazatért katonák. Van Monarchia? Nincs Monarchia? Van haza? Nincs haza? Ebbe a bizonytalanságba hasít bele a vörös jelkép, Berény Róbert korabeli plakátja, a Fegyverbe! című közismert képzőművészeti idézet. Az üvöltő alak vörös mancsáról vér csepeg, a vércseppek a flaszterre hullnak, s belőlük kipattan a vörös kalapácsos ember. A vörös kalapácsos gyilkos. A Tanácsköztársaság több magyart ölt meg, mint Haynau. Többet, mint Rákosi. Többet, mint Kádár. A vörös kalapácsos ember a Népszava című napilap máig kedvelt figurája.

- A Lovasroham 2006. október 23. című kép festőjével, Korényi Jánossal készített egy interjút az [origo]. A festő azt mondta a képéről, hogy "Kerényi sem ezt várta valószínűleg, mert nem véres, hanem szellemi értelemen brutális". Jól érzi ezt?

- Ha lenne kétmillió forintom, ezt a képet megvenném, és nem adnám a kormánynak, de nem tehetem, a kép nem eladó. A mű egy tulipántos láda és egy ikon keresztezése, ettől az egésznek magyar jellege van.

- Mennyire instruálta a festőket, amikor megrendelte tőlük a képet?

- A cím kényszerén túl semennyire, magam is művész vagyok, tudom, hogy az alkotó szabad. A művésznek azt kell mondani, van munkalehetőség, óhajt-e vele élni, és ha óhajt, akkor hagyni kell, hogy kifejezhesse önmagát. Volt egy étlap, lehetett választani a felkínált korok között, úgy adtam ki a megbízást, hogy olyan művész fesse meg a témát, akinek van arról személyes mondanivalója. A másik elég kemény kérésem az volt, hogy ha a befogadó ránéz a képekre, ne kelljen elolvasnia a címet ahhoz, hogy tudja, miről szól a kép. Ugye nem kell elolvasni a címet, hogy ez miről szól?

- Rá van írva, de egyébként nem biztos, hogy első ránézésre tudnám.

Részlet Korényi János Lovasroham című képéből. Kattintson, és nézze meg a teljes képet!

- Azért van ráfestve a szöveg, hogy maga, a befogadó könnyű helyzetben legyen. Hogy olvashassa a képet. Még egy feltétel volt a megrendelésben: a vázlatot el kellett fogadnom. Van ebben gyakorlatom, egy ceruzarajzból is látom a későbbi festményt. Ha tetszett a vázlat, kiadtam a megbízást.

- Volt olyan, hogy nem fogadott el egy vázlatot, belekötött, változtatást kér?

- Volt, hogy nem fogadtam el rajzot, akkor vagy mást festett a művész, vagy nem vett részt a játékban.

- És miért nem fogadta el azokat a vázlatokat?

- Volt, hogy nem tetszett a narratíva. Az, amit a későbbi kép majd elmesél. Nem fogadtam el először a Lovasroham 2006. október 23. címre adott ajánlatot egy művésztől, mert csak egy ló volt a szépen megrajzolt vázlaton. Igaz, nobilis volt a ló, a reneszánsz gyönyörű toposza, a Gattamelata lovas szobor idézése volt ez a ló, ült rajta a rendőr, fess volt, de egyedül volt. Drága művész úr - mondtam -, a kép címe Lovasroham, a lovasrohamot több ló alkotja, így nem fogadhatom el a vázlatot. Láttam a drasztikus lovasrohamot. A retinámba beégett a látvány, a lovasroham látványa, vízszintes kompozíció, sok ló megy egy irányba, ezt látta a világ több vezető tévétársasága, ezt kell ábrázolni.

- Ezen is csak egy ló van.

- Miután nem fogadtam el a Gattamelatát, egy másik művész is készített vázlatot, és én az alapján egyet kértem tőle.

Részlet Korényi János Lovasroham című képéből. Kattintson, és nézze meg a teljes képet!

- Hogy legyen rajta több ló?

- Legyen rajta egy fríz akárhol. Ez az én kérésemre került bele, így egy ló ki van emelve, alul egy fríz látható, ott száguld a sok ló.

Volt másik vázlat is, amit nem fogadtam el. Egyik barátom és szellemi társam készítette el a rajzot. A vázlaton ünnepi vonulás volt látható, a Hősök terétől az Opera felé nyomultak az elvtársak, elöl Rákosi pajtás úttörőruhában, utána egy trójai faló, rajta Sztálin gopakot táncolt, aztán a lelkes tömeg. Jobbra-balra házfal hosszan elnyúlva, az Andrássy út pazar képe, a Bernini-féle csodás rövidülés szabályai szerint ábrázolva. Tehát egy városban történt a bűnös körmenet.

Ez nekem tetszett, mert azt jelentette, hogy vannak különböző felvonulások különböző történelmi korszakokban, vonultak itt a nyilasok is, rákosik is, kádárok is, de a város közben örök. Aztán amikor a művész elkezdte festeni a művét, kértem, hogy mégse jöjjön létre a kép, mert kihagyta belőle a várost.

Volt még egy vázlat, amit nem fogadtam el, mert azt gondoltam, hogy túl elvont, és azt szerettem volna, hogy ezek könnyen megérthető és befogadható alkotások legyenek.

- A Rákosi-kort ábrázoló képet most Mindszenty portréja uralja. Ön szerint ez könnyen érhető?

Részlet László Dániel Rákosi Mátyás kora című festményéből. Kattintson, és nézze meg a teljes képet!

- E mű alkotója fiatal. A kép az aranymetszés szabályai szerint alsó harmadra és felső kétharmadra bontja az álló formátumot. Az alsó harmad a Schmidt Mária által rendbe hozott vallatócellát ábrázolja a Terror Házában, valamennyien ismerjük. Annak a falán virít Rákosi képe, a tehetséges Csáki-Maronyák József alkotása, akit annak idején az udvari festő szerepét játszani kényszerítettek. És a vesztesből lesz a győztes: fölül lebeg Mindszenty, aki üldözöttje volt ennek a kornak, és végül a helytállás szimbólumává vált. Gyönyörűen van megfestve Mindszenty portréja, a gondolat megfog, nem folyik vér, de ábrázolva van a kor.

- Volt olyan kép, amit ön szerint félreértettek?

- Még nem történt semmi. Sem befogadás, sem félreértés. A bélyeg nagyságú, interneten terjedő ábrák alapján történő véleménynyilvánítás alulinformált és felülemocionált hapacsolás. A festészet köntösében politikai és ideológiai küzdelem folyik. A dualizmus korát Szinte Gábor festette, tudós tanár. A kiadványban, amit majd az érettségizők megkapnak, lesz ötven historikus festmény, az utolsó 1869-ben született, Pataky László munkája, címe: A király a szegedi árvíznél. Szinte Gábor festménye lesz az első az új historikus képek közül. Ez tulajdonképpen egy szentkép, a festő kiválasztott a dualizmusból négy olyan politikust, akit tisztel, ebből három miniszterelnök is volt, és nekik állít emléket. Kérdik, miért van rajta a Széll Kálmán? Mert jó politikus volt. De miért nem az Eötvös van a festményen, vagy Trefort Ágoston? Ha másik ember csinálja a képet, választhatja az említetteket is. Az étlap gazdag. Az én festőm a saját hőseit festette meg. Széll Kálmánt, Tisza Istvánt, Wekerle Sándort és Apponyi Albertet egy 1906-ban történt fikció szerint, amikor Wekerle megalakította második kormányát.

Részlet Szinte Gábor A dualizmus kora című képéből. Kattintson, és nézze meg a teljes képet!

- Az első világháború miért ilyen színes?

- Somogyi Győző festő viselettörténész is. Több könyvet írt a hadtörténeti viseletekről. A háború az ősidők óta színes volt. Miért? Azért, amiért a borz felfújja magát, s a macska meg kutya nagyobbat és félelmetesebbet mutat magából, ha ellenfelével mérkőzik. Az első világháborúban jött a fordulat, jött a csukaszürkébe öltözött magasabb fegyvernem. A gorodoki ütközet a magyar huszárság utolsó romantikus teljesítménye volt, színes ruhában nekimentek hatezren az orosz nehéztüzérségnek, és mind elpusztultak. Azóta nincs huszárság, csak hagyományőrzés.

- Hogyan választotta ki azokat a festőket, akiket felkért?

- Volt egy-két ismerősöm, barátom, velük beszélgettem, egyik ajánlotta a másikat, másik a harmadikat. Meglátogattam vagy harminc műtermet. Arra voltam kíváncsi ebben a projektben, hogy Magyarországon a festők tudnak-e még festeni, rajzolni, és nagy örömmel tapasztaltam, hogy igen, meg tudnak rajzolni egy kereket.

Részlet Somogyi Győző Az első világháború című képéből. Kattintson, és nézze meg a teljes képet!

- Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy ennek a projektnek a középpontjában az ön ízlése van, a képekkel pedig egy olyan szimbólumrendszert akar kiépíteni, ami "nem a balliberális kánon szerint van", ezért "természetes, hogy ez zavarja a balliberális kánon vitézeit".

- Így van. Nagy a tiltakozás az ellenzék részéről, mert itt minden kép, képaláírás, elem, törvényszöveg vagy szócikk szem a láncban, ebből összehorgolódik maga a láncolat, mely nem a balliberális kánon szerint van. Nem csinálok új hullámot, nem nyomtatom rózsaszínre az alaptörvényt, nem villódzik a képernyő, klasszicizáló nyugalommal viszem végbe a projektet. A tradicionális magyar külalak és a tradicionális magyar tartalom jelenik itt meg: a törvénytisztelet, a törvényismeret, a királyok, a hősök, a szentek tisztelete, a ragaszkodás a hazához. Akik engem megbíztak, az a politikai tábor, amelyhez tartozom, ezek szerint az elvek szerint gondolkodik. Nagyon sok ember a balliberális táborból rá fog jönni, hogy ez nem bántja őt.

- Miért kapcsolja össze és állítja szembe a stílusokat politikai értékrenddel? Ízlés, nem pedig politikai beállítottság kérdése, hogy kinek tetszenek ezek a képek, és kinek nem.

- Abból kell kiindulni, amit Kant nagyapánk tanított nekünk: szép az, ami érdek nélkül tetszik. Megnézünk egy képet, magának tetszik, nekem nem, minden el van intézve. Ez a normális. A probléma akkor kezdődik, amikor Kant formulájába beszűrődik az érdek, és ezért támad vita. Ez hol politikai érdek, hol esztétikai. Az izmusok is versenyeznek egymással, ez természetes állapot. Ha valaki a figurális festészetet nem szereti, el tudom fogadni, de nagyon sokan szeretik. Sok műteremben jártam mostanában, és azt vettem észre, hogy a festők nem halnak éhen. Tudja, miért? Mert tudnak festeni. Van egy másodlagos képeladási piac, komoly forgalom van tájképekből és portrékból.

- Tehát a közönségigényt is ki akarja szolgálni ezekkel a képekkel?

- Így van, és ez nem rossz. A holland polgár odament a mesterhez, és azt mondta: fesse meg kérem az ebédlőasztalomat meg a családomat. Feltették a gyöngytyúkot is az asztalra. E remekműveket a turisták ma sok pénzért csodálják.

- Orbán Viktor mondott már véleményt a képekről?

- A megbízóimat a döntésből kihagytam. Azt gondolom, azért bíztak meg engem, hogy én csináljam azt, amit csinálok. A képek elkészülte után a miniszterelnökkel a festményekről nem beszéltem, a házelnök kért egy sorozat fotót. Ez gyártás alatt van.

- Orbán Viktor szerepel is az egyik képen, a Nagy Imre újratemetésé-n épp ő mondja a beszédet.

Részlet Galambos Tamás Nagy Imre újratemetése című képéből. Kattintson, és nézze meg a teljes képet!

- Igen, valahogy odapottyant, pedig mondtam a festőknek, hogy tilos megfesteni Orbán Viktort, mert szerintem majd ötven-száz év múlva kell megfesteni azokat a politikusokat, akik ezt kiérdemlik. De nem zavar, mert ez egy kétcentis figura. Ez egy elragadó álnaiv kép, szarkazmus van benne, gúny. Népmesét álmodik, s közben hirdeti a kaméleonideológiát. Ami bizony drasztikus valóság.

- Mit mond ezzel a kaméleonnal? Kit, mit jelképez az a kaméleon?

- A kaméleon változtatja a színét! Ezt nemhogy tudjuk, hanem meg is éltük, meg is szenvedtük. A kaméleon azt a rengeteg beépülő embert jelképezi, akik az új pártokat szétverték és jégre vitték. A szemünk láttára verték ripityára szegény Petrasovits Annát meg a szociáldemokráciát, a kisgazdapártot is. A kaméleonok azok, akik háttérből elkezdtek művezetni, akik előkészítették a privatizációt, aztán pártról pártra vándoroltak, miniszterek lettek, megmondóemberek. Én is ott voltam az Ellenzéki Kerekasztal időszakában a parlamentben, tátott szájjal néztük, amikor bejött X. úr és azt mondta, hogy "az állam rossz gazda! Spontán privatizációt!". Addig ügyeskedtek a kaméleonok, amíg elment a nemzeti vagyon. A kaméleon-strómanok rabolták el a piacainkat. Ezt a keletnémetek vagy a csehek kevésbé engedték, nálunk mindenki tájékozatlan volt.

- A képen a koporsók mellett Orbán Viktoron kívül csak egy embernek van megfestve az arca. Ki az az ember?

- A koporsók mellett dinnyefejű alakok állnak, akik éppen most kaméleonizálódnak. Ha végiggondolja, hogy kik álltak ott a koporsók körül! Volt, akiből bankár lett, más milliárdos, megint más közjogi méltóság vagy nemzeti bohóc lett. Ez, akinek van arca, szerintem nem konkrét ember, hanem jelkép, annak a szimbóluma, hogy volt köztük rendes ember is, aki meggyászolta az ötvenhatos hőst, Nagy Imrét.

Részlet Galambos Tamás Nagy Imre újratemetése című képéből. Kattintson, és nézze meg a teljes képet!

- A rendszerváltás előtt, de még utána is, ön is közelebb volt a baloldalhoz, mint most. Sokszor emlegetik, hogy akkoriban a Demokratikus Charta rendezvényein is részt vett.

- Én MDF-alapító voltam, a Demokratikus Charta rendezvényén egyszer voltam. Mint meghívott vendég. Nem tetszett, hogy a legnagyobb kormánypártban antiszemita hangok jelentek meg, és mint vendégszereplő, elmondtam ezt. Nem tudtam tudomásul venni Csurka István téziseit, de nem voltam baloldali. Hogy lenne baloldali egy volt bencés diák? A Kádár-rendszerben hosszan éltem és működtem a szakmámban.

A művészek a hatalom függvényei, mert a hatalom adja a megrendelést. A művészek mindig kollaborálnak valahogy a hatalommal, minden művész. Vagy lázadnak ellene, vagy kollaborálnak, de végül ahhoz, hogy megéljenek és kifejezhessék mondanivalójukat, valamilyen szinten együtt kell működniük. Most a diktatúráról beszélünk. Én is éltem azt az életet. Engem is beleerőszakoltak abba a nyomorult pártba, de távoztam onnan. Jóval a rendszerváltoztatás előtt. Az elsők között.

- Ha jól tudom, a nyolcvanas években a moszkvai nagykövet mellett dolgozott...

- Szűrös Mátyásnak hívták azt a nemzeti érzelmű nagykövetet, akit később az MSZP is kilökött a soraiból. Célfeladatot kaptam, megcsináltam. Ünnepi műsort rendeztem a Kreml kellős közepén. Ma ezt mondanánk balliberális honfitársaink: egy nacionalista műsort. Ez arról szólt, hogy a magyar nép csodálatos. Volt minden. Erkel, Bartók, Kodály, Simándy. És néptánc. E műveletben fő társam a kitűnő koreográfus és néprajztudós, Novák Ferenc volt. Az oroszok eltátották a szájukat, jé, ti ilyen derék nép vagyok? Én úgy élem meg, hogy azt magyarként csináltam, büszkén a hazámra. A műsor hatásos volt. Akkor kezdtem el először vetített képeket alkalmazni a nagyszínpadon.

- Mennyire volt hasonló az a feladat ahhoz, amit most kell csinálnia? Mind a kettő valamiféleképpen propagandatevékenység. Most is a népszerűsítés a feladata.

- Igen, és szívesen csinálom. Tudja, mi vagyok én? Egy tanító, néptanító. Megpróbálom egész népemet középiskolás fokon tanítani. A műsorom nem a high-tech értelmiségnek szól, hanem a véreimnek. A félrevezetett sokaságnak. Nem véletlenül találtak meg erre a feladatra.

- Megtalálták, vagy ön ajánlkozott?

- Megkínáltak pozíciókkal, de köszönettel elutasítottam azokat, mert nem vagyok azokra alkalmas. Én a Nemzeti Színház igazgatója szerettem volna lenni a múlt század végén. Jó is lettem volna ott. De már nem ambicionálom ezt a posztot. Komoly helyekre nálamnál fiatalabb embereket kell küldeni.

- Ha már szóba került a Nemzeti Színház, van erről is egy kép. Ez hogy került be a történelmi események közé?

- Nem én találtam ki, hanem a festő, Atlasz Gábor. Nem fogadtam el lovasrohamos vázlatát, és akkor azt mondta, hogy festene egy színházi tárgyú témát. A magyarok szeretik a színházat, a Nemzeti Színházat, igényt tartanak rá. Ez két nemzeti színházat ábrázol, mely kétszer jött létre, 1837-ben és 2002-ben, az egyik a földön fekszik, a másik lebeg. Ott van a Déryné, Blaháné, Jászai Mari, Ódry, Sinkovics, Gobbi, Bessenyei és a nagyon jellegzetes tartásával Latinovits. Elég jól megfogalmazott alakok ezek. A magyar színház a reformkor és a magyar függetlenségi mozgalmak élharcosa volt, 1848-ban főszerepelők voltak a színészek, 1956-ban és a rendszerváltozás előkészítésében is.

Részlet Atlasz Gábor Nemzeti Színház (1837-2002) című képéből. Kattintson, és nézze meg a teljes képet!

- Tetszik önnek ez a kép?

- Színházi rendező vagyok!

- De mint festmény? Ezt is kitenné ide a szobájába?

- Boldogan. Ez egy finom biedermeier alkotás, ódivatú, ezért jó. Olyan, mint egy színezett képeslap. Ezeket a fényeket megfesteni, tudja, milyen nagy szakmai kihívás?

- A holokausztról készült képet többen dicsérték.

Részlet Gyémánt László A holokauszt (1944-1945) című képéből. Kattintson, és nézze meg a teljes képet!

- Tudja, mit jelent az izokefália? Sok fej egy magasságban. Ez is klasszikus kompozíció, aranymetszés, felső harmad, alsó kétharmad. Alsó metszés tetején végtelen sok arc, jobbra és balra kifutnak az arcok, hátrafelé is hullámzanak. A végtelen sokaság ábrázolása művészi bravúr. Gyémánt László volt az egyetlen festő, aki nem adott vázlatot, de elhittem neki, hogy meg tudja alkotni a művet. Abban reménykedtem, hogy csupa arcokból fogja a kompozíciót összeállítani, tán mondtam is neki, hiszen ő az egyik legjobb arcfestő, és tessék, itt vannak az arcok.

Mert mi érinti meg a nézőt? Mindig az ember. A Mindszenty főpap arca megérint, a ló arca és a Horthy szorongó arca a festményen megérint, itt a sok szenvedő arc is megérint. A betonkockák - a berlini holokauszt-emlékműre gondolok - nem érintenek meg, és a vaskefe - az ötvenhatos emlékmű -, az sem érint meg.

- Ha már szóba hozta Horthy lovát, elmondja, ki tartja azon a képen a kantárt?

- Lovat festeni nagyon nehéz, ez jól van megfestve. Lovat vakvágányon, ami a háború jelképe, még nehezebb. A lovas tengerész bekerül a háborús vakvágányra, a lovag a Novara cirkáló fogságában látható, még lova kantárját is titokzatos kezek kötik-fogják. Ha egy picit is odafigyelsz, megérted az ábrázolást. Íme, egy jobb sorsra érdemes, nobilis ember szép testtartással. Férfias, kisportolt. Idős korában ez a politikus az Opera díszpáholyából felrohant a kakasülőre, és kihajított onnan két hangoskodó szélsőjobboldali provokátort. Ez az ember megpróbált tenni a náci őrület ellen, de gúzsba volt kötve. Miként itt látható.

Részlet Incze Mózes Horthy Miklós kora (1919-1944) című képéből. Kattintson, és nézze meg a teljes képet!

Feleségem édesapja fehérnemű-készítő volt. Horthy tizenkét ingére új gallért és új kézelőt rendelt tőle, mielőtt Hitler Klessheimbe hívatta, mert ellenállt a magyarországi zsidóság likvidálására vonatkozó német terveknek. "A kis Chorint és a többit nem adom." Állítólag így hangzott a mondat, melyet Horthy Klessheimben mondott Hitlernek. Emiatt történt később a német megszállás.

Amikor hazajött, az apósom kvittelte a számlát. A kormányzó elmesélte neki, hogy vele életében így még nem üvöltöztek, mint ott kint, Klessheimben. És kifizette a régi ingekre varrott tizenkét gallér és a huszonnégy mandzsetta árát.

Az említett Chorin Ferenc nagyiparos Horthy zsidó származású kártyapartnere volt. Horthyt a második világháború után nem fogták perbe. Száműzetése idején gazdag zsidó családok pénzzel támogatták a volt kormányzót és családját. Kenderesi újratemetését is zsidó származású magyar családok finanszírozták. Én értem ezt a képet. Nagyon sok magyar politikus vergődött ugyanígy. Két pogány közt egy hazáért.

- Azt is mondta már, hogy ezek a festmények az elmúlt 150 évről adnak képet, meg azt is, hogy a 2011-2012-es kornak a pontos lenyomatát képezik. Miről mondanak el többet ezek a képek: a mai korról, vagy arról, amit ábrázolnak?

- Ha én most mondanék magának valamit, csalnék, lehet, hogy jól hangzana, de bennem van annyi alázat, hogy tudjam, ez most nem derülhet ki. A műalkotás utóélete folyamat. Kell az idő, mely megforgatja, s kiderül, hogy igaz-e, vagy nem. Mert lehet, hogy az fog kiderülni, hogy nincs igaza. Az is lehet, hogy kiderül valamiről, hogy politikai elfogultságok áldozata, ilyen is van.

Részlet Szkok Iván Új alkotmány születik című festményéből. Kattintson, és nézze meg a teljes képet!
Fotó: Neményi Márton/Hir24

- Ezt a képet, Szkok Iván Új alkotmány születik című képét visszaadtam, a festő lehagyott róla egy fontos részt, melyet a vázlaton megajánlott. A művész kicsúszott a határidőből, kap még időt, befejezi a képet. A cél, hogy olyan legyen a festmény, amilyen a vázlat. E készülő műnek is triadikus szerkezete van. Fent a szent király, a mitikus szint, középütt a történelmi hősök, lent, ellenfényben, a mai törvényhozók. A három szintet Szent István egyenes kardja fűzi egységbe. Nagyon jó narratíva, mert azt jelenti, hogy ebben az országban a csodaszarvastól máig összefügg minden. A középső és az alsó szint kidolgozása folyamatban van.

És lesz még egy kép, ami szintén nincs még készen, a Kádár János kora (1956-1989) című alkotás. Meglepő lesz. Kádár egy erdőben egyedül sakkozik, tologatja a bábukat. Az előtérben tüskék vannak, rájuk szúrva a Kádár-kor jellegzetes relikviái: egy gyermekjáték, egy futball-labda, egy úttörősíp, egy türkizkék Trabant, egy fridzsider és más kegytárgyak. Akasztófa. Szovjet rakéta. Kádár előtt felborul egy bábu, egy fehér bástya, és annak véres a talpa - ez Nagy Imre. Szerintem mélyenszántó gondolat. Kádár sakkozás közben is Nagy Imrével vesződik, töprengő arccal. Megölte elődjét, ez előfordul a magyar politikában, de ezt azért nehéz elintéznie egy embernek önmagában a másikkal. Azért volt Kádár ilyen prűd, szorongóan tiszta kezű és tisztességes egy életen keresztül, mert eredendő bűnét nem tudta feldolgozni. Nem mondhatja, hogy elődjét az oroszok ölték meg. Ő ölte meg. Shakespeare-i történet. Ennek az embernek muszáj volt széthullania az út végén, Nagy Imre újratemetésének napjaiban. Ezt Rényi Krisztina művésznő festi meg, az egyetlen hölgy a 15 festő között.

- Sok kritikát kapott az alaptörvény asztala, és most ezek a festmények is, nemcsak az ellenzéktől, de a konzervatív oldalhoz tartozók sem mind álltak ki mellette. Ön mégis rettentően magabiztosan nyilatkozott akkor is, és most is. Nem ingatják meg a kritikák?

- Most már kiállnak mellette, kezd rájönni az én oldalam, hogy rengeteg pénzt takarítottam meg ezzel - hiszen az önkormányzatban ingyen van az asztal, meg ingyen van a szék, van egy számítógép is, ami egyből a nyomdába küldi a megrendeléseket. Másrészt írtam egy tanulmányt arról, hogy mit szeretnék csinálni, megírtam a forgatókönyvet is.

Olyan ez, mint amikor a színházigazgató kihirdeti a szezon műsortervét - egyből kitör a parasztlázadás, mindenki megrémül. Aztán másnap kiírják a próbát, harmadik nap beugrik a színész, aztán megcsinálják a díszletet, elkezd működni a dolog, jönnek a bemutatók, az emberek elfelejtik a különvéleményt, és a szezon végén a társulat ezt mondja: de jó szezont csináltunk. Ilyen az emberi természetrajz.

Felépítése után az Eiffel-tornyot a felindult franciák le akarták bontani. De jó, hogy ezt nem tették meg! Szeptemberben volt az Alaptörvény asztala. Októberben az iskolai zsebfüzetek. Novemberben itt a tizenöt új festmény. És lesz még más is. Majd megszokják. Sőt: meg is szeretik. Mint a színtársulat a szezont, mint a franciák az Eiffel-tornyot.