Katasztrofális a magyarok egészségügyi állapota

Húszéves történetének legnagyobb válságával néz szembe a magyar egészségügy - állítja egy cikk, amely a British Medical Journalban jelent meg. Néhány területet leszámítva a magyarok katasztrofális egészségügyi állapotban vannak, a kórházak leromlottak, folyamatosan zsugorodik a költségvetésük, egyenlőtlenségek és a hálapénz mérgezi a rendszert, az orvosok elvándorlása pedig megállíthatatlannak tűnik.

Bár a magyar egészségügyi rendszer problémái nem egyediek, azok nagysága mégis kiemeli őket a többi közül, a magyar egészségügyi szektor a kommunizmus bukása óta legnagyobb válságát éli - olvasható abban a cikkben, amelyet a tekintélyes brit orvosi szaklap, a British Medical Journal közölt még december 7-én. A szerzők: Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem dékánja, és Szigeti Szabolcs, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) magyarországi irodájának munkatársa.

A cikk megjelenésének apropóját az adta, hogy 2011-ben elkészült egy átfogó országtanulmány a magyar egészségügyről, amelyet a WHO támogatott, és amelyet a közelmúltban mutattunk be az egsézségügyi államtitkárságnak - mondta az egyik szerző, Gaál Péter az [origo] kérdésére. Az országtanulmányok egységes szempontrendszer alapján készülnek, mögöttük a WHO-n kívül egy európai egészségügyi intézmény, a European Observatory on Health Systems and Policies áll. A BMJ-ben megjelent cikk Gaál szerint a 2011-es országtanulmány legfontosabb megállapításait emeli ki.

Gaál úgy látja, három területen különbözik leginkább a magyar egészségügy a többi Európában működő rendszerétől, és ezek jelentik a legnagyobb kihívásokat. Az egyik a magyarok egészségügyi állapota, a másik a rendszerre jutó rendkívül kevés pénz, a harmadik az orvosok elvándorlása.

A cikk szerint Magyarország egészségügyi mutatói a legrosszabbak között vannak Európában. A születéskor várható átlagos élettartam emelkedett ugyan a rendszerváltás óta, mégis az utolsók közt van Magyarország Európában, 5,1 évvel elmaradva az átlagtól. A népességfogyás gyors, a népegészségyügyi helyzet nagyon rossz, főként a hagyományosan egészségtelen magyar étrend, a kiugróan magas alkoholfogyasztás és a dohányzás miatt. 2009-ben a 15 évesnél idősebb népesség 31,4 százaléka rendszeres dohányos volt, ez az arány Európában majd mindenütt alacsonyabb. Nem meglepő, hogy az alkoholhoz és a dohányzáshoz köthető halálozások aránya kétszerese az európai átlagnak, Magyarország emellett élen jár a rákos és a szív- és érrendszeri megbetegedések arányát tekintve is.

Aggasztóan keveset költünk

A rossz népegészségügyi helyzet ellenére a magyar egészségügyre fordított pénz régóta nem elegendő. 1994-ben Magyarország még a nemzeti össztermék 7,1 százalékát fordította az egészségügyre, 2009-ben már csak 5,2 százalékát. A Nemzeti Népegészségügyi Program költségvetése 2007-ben mindössze a harmada volt a 2003-asnak. Ezzel szemben Európában az egészségügyre fordított források növekedése a jellemző.

A betegeknek nagymértékben hozzá kell járulniuk anyagilag a saját gyógyításukhoz, hiszen a gyógyszerárak magasak, illetve a rendszer hagyományai és felépítése is ösztönzi a hálapénzfizetést. Ez a nem hivatalos bevétel az orvosok nettó fizetésének 66-250 százalékát is kiteheti, a tanulmány szerint a legtöbbet a szülészorvosok és a sebészek kapják. "Bár elvileg a hála motiválja a betegeket, valójában széles körű külső és belső nyomás hatására fizetnek" - írják a szerzők.

Gaál Péter szerint a legnagyobb csökkenés az egészségügyi közkiadásokban 2005-2006 környékén következett be. Magyarországot nemcsak az EU előzi meg a ráfordítások arányát tekintve, hanem a visegrádi országok egy része is. Gaál azt mondta, most úgy tűnik, a jelenlegi helyzetben további pénzkivonás fenyeget, ők viszont ebben rejlő veszélyeket igyekeznek kommunikálni a kormány felé. Az egészségügyi államtitkár a Semmelweis Egyetem egészségügyi menedzserképzőjét vezette - amelyet most Gaál irányít -, így a kapcsolat jó az államtitkársággal. A gond az, hogy az egészségügyi költségvetés sorsa nemcsak a Nemzeti Erőforrás Minisztériumon és az államtitkárságon múlik.

Túl kevés az egyenlőség

Területenként óriási eltérések alakultak ki az ellátás minőségében, és bár az egyenlőtlenségek némileg csökkentek a rendszerváltás óta, a helyzet nem ideális. Sok területen van orvoshiány, ami a háziorvosoknál, az intenzív ellátásban, a radiológiákon, a gyermekambulanciákon és a neurológiai területen a leglátványosabb. A betegek közti egyenlőség biztosítása kimerül a várólisták összeállításában, az ellátás minőségének mérésére pedig nem létezik hatékony rendszer, noha kísérleti jelleggel indultak ilyenek - írják a szerzők a BMJ-ben megjelent cikkben.

A WHO Magyarországról szóló 2011-es országtanulmánya ezen felül megállapítja azt is, hogy a kórházak és berendezésük beruházások hiányában leromlottak. A megvalósuló beruházások nem átgondoltak, inkább a helyi gazdasági érdekekhez, mintsem a rendszer vagy a népesség szükségleteihez igazodnak. 2004 óta a spórolási szándék motiválta az egészségügyi rendszerben végrehajtott változtatásokat, miközben az egymást követő kormányok képtelenek voltak létrehozni egy közös alapot, azaz egy kerettervet, amelynek mentén a rendszer stabilan és kiszámíthatóan működhetett volna, ez pedig ma kétségkívül a magyar egészségügyi rendszer legnagyobb hiányossága az országtanulmány szerint.

Az egyre zsugorodó kapacitások mellett a koordináció az egyes területek és az ellátás különböző szintjei között nem megfelelő, és ez a hatékonyság rovására megy. Nagyon nagy szükség van ösztönzőkre, hogy az egészségügyi ellátók hatékonyabban működjenek, és éppen ennyire fontos a korrupció visszaszorítása. A szerzők szerint ki kell dolgozni egy megfelelő monitoringrendszert is, hogy az egészségügyi ellátórendszer hatékonyságát mérni és javítani lehessen - nem utolsósorban azért, hogy a szakpolitikai döntéseket megkönnyítsék, megalapozzák és átláthatóvá tegyék az összegyűjtott információk. Az egészségügyi döntéseket ugyanis Magyarországon jellemzően nem adatokra és kutatásokra alapozzák - állapította meg a tanulmány.

Válságot okoz az orvosok elvándorlása

A cikk szerint az egyik legijesztőbb probléma, amellyel a magyar egészségügy szembenéz, az orvosok elvándorlása. Ez a rendszer fenntarthatóságát veszélyezteti. A költözés fő mozgatórugója a fizetések versenyképtelensége: 2009-ben az általános orvosok az átlagbér mindössze 1,4-szeresét keresték meg, és az egy-egy területre specializálódott szakorvosok is csak az 1,6-szorosát.

Nem meglepő, hogy Magyarország a Nyugat-Európába - főként Angliába, Németországba, Olaszországba és Ausztriába - vándorló orvosok egyik fontos forrásországa, a távozók aránya és száma növekszik. A Magyarországon maradó orvosok átlagéletkora nő - a fiatalok nagyobb része dönt a távozás mellett -, vagyis az utánpótlás részben hiányzik. Az egészségügyben dolgozók száma 2003-ban még 129 ezer volt, 2010-ben már csak 107 ezer.

Az elvándorlást a cikk szerint nemcsak béremelésekkel lehet megállítani vagy lassítani. Egy közelmúltben készült felmérés szerint a külföldre távozott orvosok a fizetés mértékével csaknem megegyező számban említettek olyan faktorokat, mint a munkakörülmények (a munkaszerződések feltételei, a túlmunka, az időpazarló adminisztráció), a magyar egészségügy rossz kilátásai, a karriermegfontolások és a szakmájuk társadalmi presztízse. A szerzők szerint a kormánynak konzultálnia kellene az egészségügyi dolgozók szervezeteivel arról, hogy milyen eszközökkel tehetné vonzóbbá a fiatal orvosok számára az itthoni munkavállalást. Szóba jöhet a tanulmányi szabadság, a rugalmas munkaidő, a továbbképzésekhez biztosított széles hozzáférés, rekreációs lehetőségek biztosítása és számos más eszköz is.

Gaál Péter szerint a BMJ-cikkben és az országtanulmányban szereplő megállapítások alapvetően a 2010-ig terjedő időszakról szólnak, de a felsorolt problémák azóta nem oldódtak meg: ezt jelzi például, hogy a rezidensek tömegesen helyezték letétbe a felmondóleveleiket, és az év elején kis híján felálltak (a helyzet nem oldódott meg, a rezidensek csak márciusig halasztották a döntést).

Az országtanulmány szerint a magyarok általában elégedetlenek az egészségügyi rendszerrel: annyira, hogy egy nemzetközi felmérésben ezen a téren a 27 uniós tagállam közül a 26. helyen végeztek - csak Görögországot sikerült megelőzni. Az Eurobarometer által készített 2009-es felmérés szerint a magyarok 22 százaléka nagyon rossznak értékelte az ellátás minőségét, míg további 50 százalék rossznak tartotta azt. 67 százalékuk meg volt győződve arról, hogy Magyarországon rosszabb az ellátás, mint más uniós tagállamokban.

A Semmelweis Egyetem dékánja szerint a válságos helyzet ellenére van néhány fejlesztés, amire a magyar egészségügy büszke lehet, és ezeket az újításokat nyugat-európai államokat is megelőzve vezette be. Ilyen a homogén betegcsoportokra alapuló kórházfinanszírozás modellje (ennek lényegéről például itt olvashatnak), amelyen Magyarországon már a nyolcvanas években is gondolkodtak, és csaknem tíz éves előkészítés után végül 1998-ban vezették be. A másik az úgynevezett betegút-szervezési modellkísérlet, amelyet irányított betegellátásnak is neveznek, és amely az egyedi betegazonosítóknak (TAJ) köszönhetően összegyűlt hatalmas egészségügyi adatbázisra épült (például itt tudhat meg róla részleteket). Gaál szerint ez is egyedülálló kísérlet volt, kár, hogy 2008-ban leállították.