Nagy elődök nyomában jár a székében maradó Schmitt Pál

Horn Gyuláról mindenki tudta, hogy pufajkás volt, Medgyessy Péter a hazát védte, Gyurcsány Ferenc pedig csak annyira hazudott, mint minden más politikus. Schmitt Pál köztársasági elnök a székükhöz ragaszkodó politikusok nyomában jár, amikor a plágiumbizottság jelentése után sem kíván lemondani a posztjáról.

Schmitt Pál köztársasági elnök nem mond le posztjáról az után sem, hogy kedden a tényfeltáró bizottság nyilvánosságra hozta az 1992-ben megvédett doktori disszertációjáról készült jelentést. A jelentés egyértelműen kimondta: Schmitt dolgoztának jelentős része más művek szöveghű másolata, amelyből hiányoznak a tudományos munkákban kötelező hivatkozások és idézőjelek. A testület ugyanakkor nem Schmittet, hanem az egyetemet tette felelőssé a hibákért.

A köztársasági elnököt az ellenzéki pártok lemondásra szólították fel, a kormánypártok viszont szűkszavű közleményekben lezártnak minősítették a plágiumbotrányt. A Dél-Koreában tárgyaló Schmitt szerdán Szöulban az MTI-Hírcentrum kiküldött tudósítójának maga is azt mondta: a vizsgálati eredmény megerősítette korábbi döntésében, így továbbra is a posztján marad. A lemondás elhárításával Schmitt azon magyar politikusok és közszereplők hosszú sorát folytatja, akik a nyilvánvaló tények vagy a jelentős bizalomvesztés ellenére is ragaszkodtak posztjukhoz. Összeszedtük közülük a legfontosabbakat.

Horn Gyuláról tudták, hogy pufajkás volt

"Az átvilágítóbizottság határozatában egyetlen olyan tény sem szerepel, ami a közvélemény számára ismeretlen lenne. Múltamat sem 1990 előtt, sem utána nem titkoltam, az állampolgárok annak ismeretében választottak meg képviselőnek, az Országgyűlés pedig miniszterelnöknek" - hárította el a lemondást Horn Gyula miniszterelnök 1997. szeptember 1-jén, miután az átvilágító bírák megállapították: a kormányfő 1956-57-ben pufajkásként szolgálta a forradalmat leverő szovjetek által hatalomra segített Kádár-rezsimet, 1985-1990 között pedig rendszeresen megkapta az állambiztonság III/III. csoportfőnökségének információit tartalmazó jelentéseket.

Hornnak abból a szempontból igaza volt, hogy az 1997-es átvilágítás alaposan megkésett, hiszen már legkésőbb az 1994-es választások előtt tudni lehetett, hogy az MSZP elnöke fegyveresen vett részt a forradalom leverése utáni rendcsinálásban, és ez sem kezdte ki a népszerűségét. Erre mondta Orbán Viktor Fidesz-elnök - jelenlegi miniszterelnök - 1994. május elején: "Ha a magyar népnek olyan ember kell miniszterelnöknek, aki pufajkás volt, akkor azt szomorúan, de tudomásul veszem."

Medgyessy mellett kiállt az SZDSZ

Alig három hete volt hivatalban a Medgyessy-kormány, amikor a Magyar Nemzet címlapon hozta: Medgyessy Péter kormányfő a rendszerváltás előtt az állambiztonság III/II-es csoportfőnökségének (kémelhárítás) szigorúan titkos tisztje volt, D-209 fedőnév alatt. Medgyessy először tagadta az adatok hitelességét. "Soha nem voltam ügynök" - jelentette ki a parlamentben, ami igaz is volt, hiszen a szigorúan titkos tisztek az ügynökök felett álltak az állambiztonság hierarchiájában.

Nem sokkal később azonban kénytelen volt elismerni a múltját, de azt állította, nincs szégyellnivalója. A miniszterelnök úgy állította be korábbi szerepvállalását, hogy az ország gazdasági érdekeinek védelme érdekében vállalt kémelhárító feladatot 1977 és 1982 között. Medgyessy egy pillanatra megingott ugyan, és azt mondta: kész akár a lemondásra is, ha a koalíciós partner SZDSZ megvonja tőle a bizalmat, de erre végül nem volt szükség, a szabad demokraták vezetése kiállt mellette.

Gyurcsány kétszer nem mondott le

"Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz" - ezek a szavak rázták meg az országot 2006. szeptember 17-én, amikor nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úgynevezett őszödi beszéde. Gyurcsány már aznap elismerte, hogy a kiszivárogtatott felvételeken ő hallható, de úgy fogalmazott: nem csupán kormánya hazugságairól, hanem "a politika alaphazugságairól" beszélt. A kormányfő többször is kijelentette, a tiltakozások ellenére nem mond le.

Másodszor 2008. március 9. után kellett volna távoznia, amikor a Fidesz által kezdeményezett népszavazások a választók többsége elutasította a kormány politikájának több szimbolikus elemét. A kormányfő jó előre jelezte, bármilyen eredménye lesz is a referendumnak, nem fog lemondani. Az eredmény azonban nem sokkal később arra kényszerítette, hogy leváltsa a népszerűtlen egészségügyi minisztert, ami a koalíció felbomlásához és kisebbségi kormány megalakulásához, közvetve pedig Gyurcsány egy évvel később bekövetkezett bukásához vezetett.

Demszky állítólag semmiről nem tudott

Bár a politikai felelősséget elismerte, lemondani nem kívánt Demszky Gábor korábbi budapesti főpolgármester-helyettes, amikor bizalmas tanácsadója, Mesterházy Ernő, illetve helyettese, a szocialista Hagyó Miklós és is gyanúsított lett az úgynevezett BKV-ügyben. A főpolgármester szerint Hagyó kézivezérléssel irányította a fővárosi cégeket, amelyek élére saját embereit helyezte. Demszky bevallása szerint azért nem szállt szembe Hagyóval, mert csak egyfős többsége volt a fővárosi közgyűlésben.

"Nem szerzek ezzel örömet politikai ellenfeleimnek" - utasította el a lemondás gondolatát a főpolgármester, aki egyrészt arra hivatkozott, hogy nem tudott helyettesének visszaéléséről, másrészt a város érdekeire: érvelése szerint 2010 elején hiába mondott volna le, a törvény szerint nem lehetett volna időközi választást kiírni, így októberig, az általános önkormányzati választásokig vezetés nélkül maradt volna Budapest.

Magyarországon is voltak, akik lemondtak

A rendszerváltás óta eltelt években akadt bőven példa önkéntes lemondásokra is. Szakmai viták miatt például Rabár Ferenc, az Antall-kormány első pénzügyminisztere már 1990 decemberében lemondott. Kovács Pál, a Horn-kormány népjóléti minisztere az úgynevezett Bokros-csomag elleni tiltakozásul távozott 1995-ben. 2000 áprilisában Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke bizalomhiányra hivatkozva ajánlotta fel lemondását, de azt Orbán Viktor nem fogadta el. Ugyanebben az évben, novemberben Nógrádi László közlekedési miniszter távozott a posztjáról, miután az ő utasítására száguldó sofőrje halálos balesetet okozott. 2008-ban a monorierdői vasúti baleset után Szabó Pál, a Gyurcsány-kormány közlekedési minisztere és Kamarás Miklós, a MÁV igazgatóságának az elnöke is lemondott.