Nyirő József nem volt háborús bűnös, nem volt fasiszta, és nem volt antiszemita - olvasható Kövér László, az Országgyűlés elnöke Elie Wieselnek írt válaszlevelében. Korábban Wiesel levélben mondott le a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjéről - amelyet 2004-ben Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vett át -, amelyet többek között azzal indokolt, hogy Kövér is részt vett május 27-én a romániai Székelyudvarhelyen "a nyilas eszméket valló erdélyi író", Nyirő József újratemetésén. Kövér válaszlevelét, és erre küldött rövid reagálását a Nobel-békedíjas amerikai író irodája juttatta el az MTI washingtoni irodájához helyi idő szerint pénteken.
Kövér a magyar származású íróhoz magyarul írt levelében azt írja, Nyirőről az amerikai, angol és szovjet tábornokokból álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság állapította meg 1945-ben és 1947-ben, hogy nem volt sem háborús bűnös, sem fasiszta, sem antiszemita. Ekkor a korabeli magyar kommunista belügyminiszter két ízben is kérte az emigrációban élő író kiadatását, de azt a szövetségesek megtagadták.
Kommunista propaganda
A június 21-ei keltezésű levélben Kövér felhívta Wiesel figyelmét arra, hogy "a magyarországi kommunista propaganda, fenntartva a vádakat, négy évtizeden keresztül próbálta meg kitörölni Nyirőt a köztudatból", miközben még a Ceausescu-rendszer is elismert íróként kezelte, mert a hetvenes években nyugdíjtámogatást folyósított özvegyének.
Nyirő "irodalmi műveiben nem lelhetők fel sem náci eszmék, sem pedig az antiszemitizmus" - idézte a házelnök egy korabeli budapesti zsidó tudományos és kritikai folyóiratot, a Libanont. "Szeretném remélni, hogy egyetért velem abban, hogy az alkotó emberek alkotásában mindig az alkotás az elsődleges, és a megítélés során nem használható kettős mérce" - írta Kövér László. "A székely származású magyar író, Nyirő József nem - bár jelentéktelen, de kétségtelenül tragikusan elhibázott - politikai tevékenysége, hanem irodalmi életműve alapján érdemel tiszteletet".
Párhuzam Lukács Györggyel
Párhuzamként hozta fel, hogy "mint ahogy a zsidó származású magyar filozófusnak, Lukács Györgynek sem az 1919-ben betöltött bolsevik komisszár tevékenysége és az 1945 utáni kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában való jelentő szerepe, hanem iskolateremtő filozófusi munkája miatt jár elismerés". Kövér László rámutatott, hogy miközben Lukácsról utca van elnevezve Budapesten, Nyirőtől még azt is elvitatják, hogy a végakarata szerint a szülőföldjében nyugodhasson.
"A megbékélés nem felejtés, hanem megbocsátó emlékezés" - írta a házelnök, és "igazságtalannak és méltánytalannak, ezért elfogadhatatlannak" nevezte Wiesel szavait, amelyek szerint "a magyar hatóságok bátorítják a múltban történt tragikus helyzetek és bűnügyek tisztásra mosását". Kövér emlékeztetett rá, hogy 2000-ben Orbán Viktor első kormánya volt az, amely bevezette a holokauszt áldozatainak emléknapját, és határozott arról, hogy Magyarországon Holokauszt Emlékközpont alakuljon.
"1944-ben a zsidó honfitársaimra mért csapás a nemzet egészén okozott nehezen gyógyuló sebeket. Ez a seb a nemzet szívén esett (...) Talán már itt az ideje, hogy a borzalom és a rettenet által kizökkentett történelem visszataláljon természetes medrébe. Talán eljött az ideje annak, hogy annyi hazugság, annyi elhallgatás, annyi egyoldalúság után, történelmünket végre egészben lássuk. Talán elmúlt már annyi idő, hogy a sokféle sorsot és szenvedést megértsük és bevalljuk" - idézte saját, a holokauszt áldozatainak emléknapján, 2011-ben elmondott szavait Kövér László, hozzátéve: "ma is így gondolom". A házelnök a levele végén megbékélést kívánt.
Nem ért egyet Kövérrel
Wiesel Kövér válaszlevelére röviden reagált június 22-én, amelyben angolul megköszönte a levelet, amelyet, mint írta, "nagyon figyelmesen" elolvasott. "Vajon egyetértek-e az Ön Nyirőről alkotott véleményével? Nem. A forrásaim mást mondanak" - írta Wiesel, és kifogásolta, hogy a házelnöki levél nem tért ki az ő Horthy Miklós "megújult csodálatával" kapcsolatos állásfoglalására. Az író reményét fejezte ki, hogy Kövér László nem bánja, ha a levelét közzéteszi az érdeklődést mutató sajtóban. Befejezésül azt írta: elégedett a házelnökkel folytatott eszmecserével.
Az Országgyűlés Hivatala csütörtökön közölte az MTI-vel, hogy a házelnök - tekintettel arra, hogy Elie Wiesel sem nyílt levélben fogalmazta meg véleményét - a címzett belátására kívánja bízni, nyilvánosságra hozza-e a válaszlevelet.