A szobámból nyílik Rákosi bunkere

Öreg zsidók sírnak a hátsó kertben, leköpik a házfalat - így kísérti a múlt annak a svábhegyi háznak a lakóit, ahonnan valaha Adolf Eichmann szervezte a deportálásokat. Ma is van, aki Rákosi egykori hálószobájában él, vagy akinek az ajtaja mellől vitték börtönbe Szálasit. Egy közelmúltban megjelent könyv alapján végigjártuk a múlt századi diktatúrák legsötétebb budapesti helyszíneit.

Egy kedves nő beengedett egy Karthauzi utcai ódon épület, a ma társasházként használt egykori szálloda hátsó kertjébe. Átmásztunk a gazon, leereszkedtünk a törmelékesre mállott, mozgó kő lépcsőfokokon, és kicsit borzongva nézegettünk befelé az egykori fáskamra rácsos ablakain. Foglyokat tartottak itt fogva 1944-ben, ebben az épületben rendezkedett be ugyanis a magyar zsidók deportálását koordináló Adolf Eichmann, akinek állítólag a második emeleten volt az irodája. A helyiségben ma is laknak. A világháború után ugyanis tanácsi lakásokat alakítottak itt ki, és még a kilenc négyzetméteres kis pincelakásokba is költöztek lakók.

A svábhegyi ház, az egykori Majestic Szálló nincs túl jó állapotban, az egyik lakó szerint az SS-katonák által fúrt alagutak hálózzák be alatta a földet, és több száz méterre is elnyúlnak. Ma már senki nem tudja, hol vannak a bejáratok, de volt olyan korábbi lakó, aki gyerekkorában még talált ilyen menekülőjáratot. Nemrégen megsüllyedt az egész ház, egy nő szerint részben a pincerendszer miatt. "Itt szakadt le mellettünk, beláttam az Erzsike padlója alá" - mondta.

Még áll a fáskamra, ahol a megkínzott foglyokat őrizték (a képre kattintva galéria nyílik)

A hátsó kertre nyíló egyik kis lakásban él a kilencvenedik évében járó idős asszony, akit a házbeliek Erzsike néninek hívnak. Ő a legrégebbi lakó, 1950-ben költözött ide vidékről, fiatal lányként. Akkor tudta meg, hogy néhány évvel korábban ez még SS-főhadiszállás volt. Már korábban is a közelben élt, három házzal arrébb, mert a közeli szanatóriumban dolgozott. "Akkor ez még panzió volt, volt itt konyha, hátul lampionok, és itt az udvaron táncoltak, cigányzenére" - emlékezett vissza a háborút közvetlenül követő időkre. A mulatságokat ezek szerint éppen a fáskamrák felett tartották.

Vagyis rögtön a háború után visszatért az élet a környékre, ahol a közelmúltban megjelent, Budapest a diktatúrák árnyékában című könyv (itt található a kötet honlapja) szerint a Gestapo és az SD (Sicherheitsdienst) székelt. Az egykori Majestic Szállóban az Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor által írt könyv szerint Eichmann mellett az Államvédelmi Rendészet rettegett vezetője, Hain Péter és zsidóügyekben illetékes munkatársai megtelepedtek.

A lakók mindennapjainak nem része a nyomasztó gondolat, hogy emberek százai szenvedtek az épületben hatvan évvel ezelőtt, de azért így is előtolakodik néha a nyomasztó történelem: amikor arra jár egy-egy helytörténeti sétát tevő érdeklődő, egy történész vagy egy riportfilmet készítő stáb. A BBC is forgatott itt filmet - ők derítették ki, hogy a másodikon volt Eichmann irodája -, de Friderikusz Sándor stábja is kutakodott itt - mondta az egyik lakó.

Nem nyomasztja őket a múlt - Eichmann dolgozószobájában is lakik valaki
(a képre kattintva galéria nyílik)

Erzsike nénit is kevéssé érdekli az épület sötét múltja, pedig találkozott olyannal, akit itt megkínoztak, és ő "bizony leköpte ezt a házat". Az idős nő nem kérdezte meg, hogy mi történt itt az illetővel, de úgy vélte, ha leköpte, akkor "biztos bántották itt". Miután ezt elmesélte, szabadkozva elbúcsúzott, mondván, szeretné nézni a Marichuyt, ami éppen nagyon izgalmas résznél tart, az egyik szereplőt ugyanis elrabolták.

Hasonló élményben volt része a szomszéd asszonynak is, aki 25 éve költözött ide. Izraelből jött egy házaspár, akik a kertben sétálgattak, feltűnően zaklatott állapotban. A nő megkérdezte tőlük, hogy kit keresnek, erre csak annyit mondtak, hogy senkit, csupán azért tértek vissza, mert itt kínozták meg őket. "Teljesen megdöbbentem" - mondta az asszony, aki tud olyan egykori lakóról is, aki nem engedte bevezetni a lakásába a gázt, és inkább villanytűzhellyel fűtött. Azt mondta, ez a ház és a gáz nem fér össze egymással. A nőt egy ideig nagyon érdekelte a ház története. Főként azt akarta mindenáron kideríteni, hogy a lakás, amelybe költözött, nem Eichmann irodája volt-e. "Borzasztó volt a tudat, hogy milyen ház ez, lassan tudtam csak megszokni" - mondta.

Rákosi mozitermében is lehet élni

Ez a nő volt szinte az egyetlen, aki nem maradt közömbös, amikor a lakóhelyük sötét múltjáról kérdeztük. A Budapest a diktatúrák árnyékában című kötet alapján riportereink több helyszínt is körbejártak, amelyek valaha diktátorok, tömeggyilkosok otthonai, a huszadik század legrosszabb emlékű tetteinek helyszínei voltak, de ma is lakottak. Semmilyen hatással nincs az életére a XII. kerületi Lóránt út egyik házában élő fiatal férfinak, hogy Rákosi Mátyás egykori lakhelyén él. "Belenőttem" - vonta meg a vállát.

Rákosi Mátyás villája ma társasház (a képre kattintva galéria nyílik)

A Lóránt út villájába 1949-ben költözött be Rákosi Mátyás, az MKP és az MDP első- és főtitkára, a szovjet mintájú kommunista diktatúra hazai kiépítője. Rákosi dolgozószobája az első emeleten volt, de berendeztek itt kerámiaműhelyt is a feleségének, és velük lakott a fogadott fiuk, Vologya is. A földszinten moziterem volt, sőt, két külön szobában csak a Rákosinak küldött ajándékokat gyűjtögették. A pincében óvóhely készült, az ablakok páncélüveget kaptak, az utca régebbi lakóinak nagy részét kitelepítették, és sorompóval zárták le a környéket.

Rákosi egykori villája ma egy kívülről szépen felújított épület, eléggé elhanyagolt kerttel. A kert mélyén medence, amelynek faláról jórészt már lepotyogtak a csempék - látszik, hogy évtizedek óta nem használta senki. A villát az ötvenes évek végén társasházzá alakították, úgyhogy ma valószínűleg van olyan, aki Rákosi dolgozószobájában vagy hálójában, más az egykori mozitermében alszik. Az óvóhelyet nem lehet megnézni, pedig az egyik lakásból ajtó is vezet oda. De a lakónak nincs kulcsa hozzá - magyarázta egy fiatal férfi, aki ajtót nyitott a csengetésünkre -, mert a katasztrófavédelmisek kezelik és tartják karban.

A Varázs utcai káderdűlő

A Budagyöngye mögötti elegáns, kertvárosias környék egyik utcája, a Varázs utca a szocializmus befolyásos embereinek lakóhelye volt. Valaha Horthy Miklós kormányzó lánya is itt élt, majd a háború alatt a szovjet hadsereg prominensei és titkosszolgálati emberek költöztek ide. Az 50-es évekre viszont - olvasható Ungváry és Tabajdi könyvében - magas rangú magyar BM- és pártvezetők vagy rokonaik költöztek ide. A Varázs utca egyik villájában maga Biszku Béla belügyminiszter, az 1956 utáni megtorlás egyik irányítója élt a hatvanas években.

Pepó Pál, Draskovics Tibor, Horváth Ágnes, Répássy Róbert életének közös pontja
(a képre kattintva galéria nyílik)

A Varázs utca 10-be csengettük, ahol gondnok nyitott kaput, beengedett az udvarba. Aztán megmutatta az alagsori lakrészéből nyíló egykori szenespincét, ahol egy furcsa emelvényt talált: azt gyanítja, hogy egy lefelé, valamilyen pincehelyiségbe vezető lépcső kőkorlátja lehetett. Lépcső azonban nincs a korlát mellett, mintha egyszerűen bebetonozták volna a lefelé vezető utat. Több más furcsaság is van: hiányoznak ugyanis olyan szobák, amelyeknek az alaprajzot tekintve ott kellene lenniük. A gondnok szerint elfalazott helyiségek lehetnek, nem tudja, mi lehet a falak mögött.

A szomszédoktól megtudtuk, hogy az elmúlt évtizedekben több politikus is bérelt lakást ebben a házban, ahol korábban Magyarország szovjet főrezidense lakott: Németh Miklós korábbi miniszterelnök; Pepó Pál, Orbán Viktor első kormányának környezetvédelmi minisztere, illetve egyik utóda, a kisgazda Turi-Kovács Béla; Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter; a Gyurcsány-kormány egy másik korábbi tagja, Horváth Ágnes korábbi egészségügyi miniszter; Kovács Zoltán fideszes államtitkár. Jelenleg Répássy Róbert igazságügyi államtitkár él itt.

Cikkünk korábbi verziójában azt írtuk, hogy Biszku Béla a Varázs utca 10-es számú házában élt, abban a házban, ahol ma Répássy Róbert államtitkár is lakik. Az államtitkár cikkünk megjelenése után hónapokkal jelezte, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Ugyanakkor a cikkünk alapjául szolgáló könyv első kiadásában levő szövegben a 12-es, míg a mellékelt térképen a 10-es szám van megjelölve Biszku Béla egykori lakhelyéül. Megkérdeztük a könyv egyik szerzőjét, Ungváry Krisztián történészt, aki elmondta, hogy Biszku Béla valóban a Varázs utca 12-ben, míg Répássy Róbert házában - a Varázs utca 10-ben - a szovjet főrezidens lakott. A pontatlanságért olvasóinktól és az érintettektől is elnézést kérünk.

A szomszéd ajtó mögött húzta meg magát Szálasi

Szálasi Ferenc hungarista politikus a harmincas-negyvenes években valamiért a XIII. kerület belső részét választotta lakhelyéül, amelyet hagyományosan többségében zsidó származásúak laktak. 1935-ben például a Hollán Ernő utcában vett ki lakást, itt alapította meg a Nemzet Akaratának Pártját. Éppen abban az épületben, ahol az a jegyiroda van, amely 2008-ban arról híresült el, hogy magára vonta a nemzeti radikálisok haragját, ezért szélsőjobboldali tüntetések és ellentüntetések sorozata zajlott előtte.

A jegyiroda dolgozója alaposan meglepődött, amikor megkérdeztük, tudott-e arról, hogy Szálasi egykori lakhelye van a fejük felett. A szomszédos üzletben sem hallottak erről, a házban viszont az egyik lakó nem először találkozott a kérdéssel. Az asszony azt mondta, az édesanyja itt lakott már akkor, amikor Szálasi is.

Szálasi e mögött az ajtó mögött alapított pártot (a képre kattintva galéria nyílik)

"Két és fél hónapig lakott itt, innen vitték el a Csillagba" - mondta. Az édesanyjával - aki két éve hunyt el - Szálasi köszönő viszonyban volt, de az akkori szomszédai közül ennél közelibb viszonyt senkivel sem alakított ki. Akkoriban még ismeretlen figura volt, nem jártak hozzá vendégek, nem élt nagy lábon. "Az, akinél albérletben lakott, már régen meghalt. Egyszer volt egy tüntetés az ablaka alatt 1935-ben, aztán elvitték a börtönbe" - mondta a nő az édesanyja elmondása alapján. Hozzátette, hogy az anyja nemegyszer emlegette, nem is érti, "mit keresett egy vezérkari őrnagy egy Hollán utcai félszobás albérletben".

Szálasi - Ungváry és Tabajdi könyve szerint -, miután kiszabadult a börtönből, 1940-től a szintén XIII. kerületi Visegrádi köz 6. szám alatt bérelt lakást, ahol 1944 májusáig lakott. A könyvben megjelölt Visegrádi köz azonban ma nem létezik. Megpróbáltunk a térkép szerinti jelöléshez igazodni, és a Visegrádi utca megjelölt házának emeleti lakásába csöngettünk be. Mint kiderült, a mai Röntgen utcát nevezték a hetvenes évekig Visegrádi köznek, de a rövid utcában ma csupa újabban épült ház áll, így Szálasi egykori bérlakása feltehetően már nincs meg.