Láthatatlan légió ellen indul csatába Orbán

A miniszterelnök személyesen indított harcot a hajléktalanság felszámolására, de a fellépése nem sok jóval kecsegtet. Orbán akár az Alaptörvényt is módosítaná, hogy elfedje a problémát, ha megoldani nem is tudja. De valószínűleg alábecsülte a hajléktalanok számát, ráadásul sokkal jobban zavarják őt és a fideszes képviselőket, mint az átlagembereket.

Nemcsak az Alkotmánybíróság hajléktalanokat védő határozatának, de magának a hajléktalanságnak is hadat üzent a miniszterelnök. Orbán Viktor november végén életszerűtlennek nevezte, hogy az AB megsemmisítette azt a határozatot, amely alapján az önkormányzatok megtilthatták, hogy emberek életvitelszerűen éljenek az utcán. Úgy tűnik, a miniszterelnök nem tágít, és ha kell, kétharmados erővel kívánja megoldani a problémát, sőt még nemzeti konzultációt is indított, hogy bizonyítsa igazát.

A kormány hivatalba lépése óta több akciót indítottak fideszes politikusok a hajléktalanok ellen. Ilyen volt Tarlós István főpolgármester rendelete (a Társadalmi Megbékélés programja nevet kapta), amely kitiltotta a hajléktalanokat a legforgalmasabb aluljárókból; áprilisban pedig életbe lépett az új szabálysértési törvény, amely 150 ezer forintig terjedő bírásággal vagy elzárással sújtotta azt, akit többször az utca életvitelszerű használatán kaptak a rendőrök. A hajléktalanság elleni harc élén Kocsis Máté fideszes polgármester áll, aki egy rendelettel kitiltotta az utcán élőket a nyolcadik kerültből).

Azt sem tudjuk, kikről beszél Orbán

Orbán azt mondta, hogy azokkal az emberekkel akar konzultálni, akiknek lakhelyén "létező probléma" a hajléktalanság, ez szerinte a budapestiekre és a megyei jogú városok lakosságára igaz. A problémával foglalkozó budapesti és vidéki szociológusok, illetve szociális munkások szerint Orbán koncepciója már ezen a ponton elhibázott. A hajléktalanság ugyanis bár alapvetően városi jelenség, közel sem csak a legnagyobb vidéki városokat érinti, hanem kisebb településekre és falvakra is jellemző. Igaz, a városokban válik igazán láthatóvá. A pécsi Támasz Alapítvány egyik munkatársa szerint "nem ritka, hogy egy faluban hajléktalanná váló embert a polgármester beültet az autójába, és sok szerencsét kívánva elviszi a legközelebbi nagyvárosba".

Orbán alábecsüli a hajléktalan emberek számát

Ha Orbán tényleg csak a városokra koncentrál, azzal alábecsüli a hajléktalanok számát és a probléma súlyát is. Dósa Mariann, A Város Mindenkié csoport aktivistája szerint a hajléktalanság tág kategória, amiben nemcsak az utcán élő emberek, hanem a létbizonytalanság szélére sodródott, kilakoltatás előtt állók és azok is beletartoznak, akik olyan házban élnek, ahol nincsenek ablakok, fűtés, víz és áram. Utóbbit lakhatási szegénységnek nevezi a szaknyelv.

Tarlós nem engedi, hogy bántsák őket

A Város Mindenkié csoport kutatásai szerint (a KSH adatai alapján) ma csak Budapesten ötvenezer olyan lakás van, amelyet nem használnak, viszont a főváros vagy a kerületek tulajdonában van. Az AVM szeptember végén készített interjút Tarlós Istvánnal, aki akkor azt mondta, hogy ezeket az üresen álló lakásokat nem lehet csak úgy szétosztani, mert a fővárosnak és a kerületi önkormányzatoknak "nincsenek eszközei és forrásai" a kérdés megoldására. A főpolgármester szerint az ő feladata egyébként sem az, hogy lakhatást biztosítson a hajléktalanoknak, hanem hogy ellássa őket. Tarlós úgy fogalmazott: "egyelőre még adtam a hajléktalanoknak. Egyelőre nem engedem, hogy bántsák őket, sőt egyelőre szállást építek nekik, és munkát adok nekik".

A hajléktalanság kutatásával foglalkozó Február 3. csoport legfrissebb adatai szerint az idén 1200 ember élt Budapest utcáin, szállókon pedig ötezer. A jelentés szerint vidéken körülbelül ugyanennyi hajléktalan él, így az országban körülbelül tízezer hajléktalan lehet. Dósa szerint viszont a fővárosban és vidéken is tíz-tízezer hajléktalan él, míg a pécsi Támasz Alapítvány egyik munkatársa szerint országszerte ötvenezer regisztrált hajléktalan lehet, akik akár időszakosan, csak hetekre, hónapokra, vagy évekre kényszerülnek az utcára. Szociális munkások szerint nem meglepő, hogy nincsenek teljesen pontos adatok a hajléktalanok helyzetéről, sokféle módszertannal történnek kutatások, és a hajléktalan kategória sincs rendesen meghatározva. A legfontosabb viszont, hogy a hajléktalanok között igen magas a latencia, ugyanis sokan nem vallják be, szégyenkeznek a helyzetük miatt, és inkább letagadják vagy eltitkolják, hogy milyenek az életkörülményeik.

És azt sem tudjuk, hogy miről beszél

A hajléktalanokkal foglalkozó szociális munkások szerint a Fidesz retorikájának visszatérő eleme, hogy a hajléktalanszállók 50-60 százalékos kihasználtsággal működnek. Orbán februárban váratlanul meglátogatott egy hajléktalanszállót is, ahol mindent a legnagyobb rendben talált. Budapesti és vidéki szállókon dolgozók szerint azonban a kihasználtság önmagában semmit nem jelent, a szállók nem biztonságosak. Egy budapesti hajléktalan szerint "ha csak pár forint van az embernél, azt is ellopják" (azt még Tarlós István is elismerte, hogy a szállok nem biztonságosak). Ráadásul nem minden esetben igaz az sem, hogy kihasználatlanok a szállók. A Támasz Alapítvány munkatársa szerint télen bőven megtelnek a szállók a vidéki városokban, ha nincs nagyon hideg, akkor még az utcán is jobb, mint ezeken a helyeken.

Azt nem árulta el Orbán titkársága, hogy a konzultációban milyen kérdések szerepelnek majd, de az eddigi nemzeti konzultációk alapján a kormány valószínűleg megpróbál majd saját magát igazoló kérdésekkel támogatást szerezni a hajléktalanság elleni harchoz. (Korábbi nemzeti konzultációk során is úgy tették fel a kérdéseket, hogy legtöbbször a kormány által támogatott vélemények tűntek vonzónak.) Orbán november végén azt mondta, hogy ez akár alkotmánymódosítást is jelenthet. A nemzeti konzultáció azonban inkább kommunikációs húzás, nincsenek pontos szabályai, nincs meghatározva, hogy mennyi válasz esetén számít legitimnek, kényszerítő erejűnek egy konzultáció.

Több jel is utal arra ráadásul, hogy a kormány fölöslegesen költ pénzt a konzultációra. Az ELTE Módszertani Tanszéke által készített nagymintás kutatás szerint a budapestieket nem igazán zavarja a hajléktalanság (ez az eredmény Tarlós Istvánra is rácáfol, szerinte ugyanis 1 millió 700 ezer budapestit zavarnak a hajléktalanok). A kutatás során arra keresték a választ, hogy mi zavarja a lakosságot a városi létben, a listán az utcán alvás ötödik, a kéregetés kilencedik lett. A megkérdezett szociológusok többsége úgy gondolja, hogy a városi emberek ingerküszöbe már olyan magas, hogy a hajléktalanság látványa egyáltalán nem botránkoztatja meg, és az sem készteti szánakozásra őket, ha látnak egy csonka testű embert az utcán fetrengeni.

A hajléktalanokkal foglalkozó szociális munkások véleménye megoszlik arról, hogy vidéken mennyire zavarja az embereket a kérdés. Egyesek szerint vidéken elfogadóbbak, mert mondjuk egy Cegléd méretű városban hajléktalanná váló embert akár a város negyede is ismerhet, és ha nem is visznek neki ételt (bár ez is előfordul), nem köpik le és nem zavarják el. A másik álláspont szerint viszont végtelenül romanticizált elképzelés, hogy a vidéki városlakók sajátjuknak érzik a helyi hajléktalanokat. A Támasz munkatársa szerint minél kevesebb hajléktalan van a környéken, annál jobban szemet szúrnak és zavarják az embereket, de szerinte ez eléggé függ a környéktől is.

Erőszakszervezetből szeretetszolgálat

Arról az időszakról, amikor a törvények előírták, hogy meg kell bírságolni a hajléktalanokat, a legtöbbször úgy számoltak be az érintettek, hogy az éjszaka közepén, reflektorral törtek rájuk rendőrök és közterület felügyelők, és volt olyan is, aki arra panaszkodott, hogy bántalmazták. Persze, nem minden beszámoló ilyen borús, egy korábbi cikkünkben megszólaló férfi szerint kerületenként változott a hajléktalanokkal szemben tanúsított hatósági magatartás, voltak helyek, ahol szinte egyáltalán nem vegzálták őket.

Az AB határozata óta viszont a legtöbb helyen érezhetően leszálltak az utcán élőkről, sőt a rendőrség taktikát váltott. Legalábbis az elmúlt hetekben több olyan hírt is kiküldtek a sajtónak, amelyekben rendőrök segítenek hajléktalanoknak: ruhát, cipőt adnak nekik, elviszik őket egy melegebb helyre, vagy ha kell, mentőt hívnak hozzájuk.

A szociális munkások szerint Orbán rosszul gondolja, ha azt hiszi, hogy a nemzeti konzultációval, az AB döntésének esetleges felülbírálásával és a hajléktalanok közterekről történő kitiltásával politikai támogatottságát növelheti. Egyikük szerint ugyanis nem volt örömünnep, amikor tavaly kitiltották a hajléktalanokat a budapesti aluljárókból, és az emberek ugyanilyen érzelemmentesen vették tudomásul azt is, amikor visszaengedték őket.