Egy pestinek a paraszt soha nem lesz több egy büdös bogárnál

Több tucat városi fiatal a héten kezdett el ismerkedni igazán a vidékkel, a kormány által milliókkal támogatott Vidék Kaland programban gazdáknál lesik el a tanyasi élet titkait. Az Origo a kónyi hagymaföldeken tesztelte, milyen élményeket kaphat egy városi a néhány napos programtól, és kiderült, hogy a kemény munka közben azért a Facebookra és a szóviccekre is jut idő.

A fotóra kattintva képriportot nézhet meg Laci két napjáról! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

- Hogy hívják a menyasszonyokkal teli állóvizet?
- Ara-tó.

- Hogy hívják a sajnálkozó állóvizet?
- Szán-tó.

Ezeket a fárasztó agrárszóvicceket a kombájn tetején ücsörögve találtam ki egy kónyi gazdaságban a hétfő délutáni tűző napsütésben. A hagymákat aznap már mind a 33 hektáron alaposan megöntöztük, a burgonyaföldre is tisztességgel ránéztünk, ezután pedig bőven maradt elég idő a telepen veszteglő gépek tetején arról ábrándozni, vajon a szerkesztőségben a többiek mit szólnának ehhez a poénhoz.

Csend és nyugalom volt a cipőgyárból átalakított telepen. Ákos gazda, a főnök éppen messze járt, nem volt tehát nagy a hajtás. Nem állítom, hogy az alkalmazottak, András, Robi vagy Karcsi bá' lazsáltak volna, de nekem megfejthetetlen volt, mit csináltak pontosan a traktorok, szedőgépek és targoncák között vonulgatva.

Csend és nyugalom - a fotóra kattintva képriportot nézhet meg Laci két napjáról! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Pár óra múlva vége lett a heverészésnek: indulás a másik hagymaföldre, a falu határába, ahol már megérett a zöldség. Bár Ákos gazda édesapja, Lajos bácsi konyhakertnek nevezte, nagyjából 100 tonnát készültünk éppen betakarítani. Lajos bácsi nyilván észrevette az arcomon a többórás hajolgatástól való félelmet, mert megnyugtatott: a hagymákért hajlongó Jóska bácsik ideje lejárt, géppel szedjük majd a hagymát, nekünk majd csak válogatni kell, kidobálni a földet, a követ, a gazokat.

33 városi vidékre szabadul

Így indult az Origo Vidék Kalandja hétfőn a Győr mellett fekvő Kónyon, ahol egy - szakszerűen fogalmazva - szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságban teszteltük a kormány által is hatmillióval támogatott, fiataloknak szóló agrárprogramot. A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége által szervezett Vidék Kaland célja, hogy a városi fiatalok minél jobban megismerjék, hogyan élnek, illetve milyen mezőgazdasági munkát végeznek az emberek vidéken, harminchárman a napokban kezdtek az egyes gazdaságokban. Akkora volt a túljelentkezés, hogy külön meghallgatásokon választották ki a szerencséseket. Állítólag még egy jobbikos parlamenti képviselő is jelentkezett a programra, de ő végül nem ment el a meghallgatásra.

Öntözőrendszer szerelése - a fotóra kattintva képriportot nézhet meg Laci két napjáról! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A kiválasztott - főként budapesti - fiataloknak először a kecskeméti egynapos képzésen kellett részt venniük júniusban. A trágyázás és a kukoricazsákolás után egy lánynak akkora élmény volt a traktor, mintha űrhajót látott volna. Most, júliusban pedig a hivatalosan kalandornak nevezett fiatalok egyénileg elvonultak az ország, illetve Székelyföld legkülönbözőbb pontjaira, hogy megismerjék a vidéki titkokat. A kalandoroknak az ingyenes ellátásért cserébe elvileg dolgozniuk kellett, illetve a Facebookon és blogokon áradozniuk az élményeikről.

Az Origo felvételi nélkül, szabad kártyával érkezett hétfőn Kónyra. Ákos gazda húsz éve foglalkozik növénytermesztéssel, a hagymán és a krumplin kívül búzát, repcét és napraforgót is termeszt több száz hektáron. A napi teendőit ne úgy képzeljük el, hogy hajnalban felkel, és kimegy a földekre a kapával meg egy szép darab szalonnával, aztán homlokáról letörölve az izzadságot este hazatér. Ákos gazda Mercedesszel autózik ide a városból, ideje nagy részét az adminisztráció, a pályázatok írása, a támogatások követése, a kereskedők felkutatása, az adásvétel nyélbe ütése viszi el. Most például az volt a legsürgetőbb feladat, hogy a helyi jegyzőnél igazolást szerezzen, hogy ne kelljen fizetnie e-útdíjat a földjeire induló traktorok után.

Facebook a hagymák között

Kónyra osztották be Lacit, a fővárosi villamosipari nagykereskedés sofőrjét is. Laci tősgyökeres budapesti, azért jelentkezett a kalandra, mert sokszor elsuhan szántóföldek és traktorok mellett, így megjött a kedve ahhoz, hogy egyszer majd maga is gazdálkodjon. Laci már az öltözetével is jelezte, hogy komolyan gondolja a dolgot: a kónyi telepre terepszínű nadrágban és pólóban érkezett, amelyen az volt a felirat: "let's connect".

Kapcsolódjunk! - a fotóra kattintva képriportot nézhet meg Laci két napjáról! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Laci munkáján érezhető volt a lelkesedés: nálam legalábbis biztosan ügyesebben szerelte össze az öntözőcsöveket, és hatékonyabban is pumpálta fel a vizet a kút 18 méteres mélységéből. Ráadásul szorgosan dokumentálta a telefonjával a termőföldeken szimmetrikusan sorakozó hagymákat, hogy aztán örömmel posztolja a képeket a Facebookra az ismerősök lájkjaira vadászva. A parasztok megmosolyogták, amikor az öntözés közben a városi különítmény az okostelefonját féltőn markolászva ugrándozott a hagymák és a vízsugarak között.

Este meg is néztem, hogy a többi blogot író kalandornak hogy telt az első napja. Egy Borsod megyébe delegált lány például arról számolt be, megkérte a gazdát, hogy ne húzza le a redőnyt a szobájában, mert könnyebben ébred, ha a szobába besüt nap. Majd megtudta, hogy hajnali 3.15-kor van az ébresztő. A lány fel is kelt, de nem bírta a kiképzést a szójaföldön, úgyhogy fél ötkor visszament aludni. Egy fiú, akit egy Pest megyei méhészetbe küldtek, azt jelentette, hogy rögtön az első napon a rostaszövet-keretek kiosztása közben kétszer is megcsípték. Egy Siófokon kalandorkodó lány pedig smiley-kkal jelezte kitörő örömét, amiért nem ugrott félre undorodva, amikor kapálás közben hernyót talált.

A pestiek később jutnak hagymához

Korábban a kecskeméti kiképzésen megtudtuk, hogy tavaly olyan izgalmak is történtek az egyik tanyán, hogy az egyik városi lány elcsábította a gazdáját a pajtában, majd három hónapig vissza is járt hozzá, aminek persze a feleség részéről ajtócsapkodós botrány lett a vége. Máshol pedig az unatkozó városi kalandor használhatatlanul részegre itta magát a kredencen hagyott házi pálinkából. Nekünk ezzel szemben a Kónyon töltött két nap alatt a legnagyobb izgalmat az okozta, amikor hagymaszedés közben eltört a gépen egy tengely. A pontos nevét nem sikerült megjegyeznem, de egy vastag könyvben 67-es alkatrészként szerepelt.

Néhány tonnát takarítottunk csak be - a fotóra kattintva képriportot nézhet meg Laci két napjáról! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Így hiába vettük fel a munkapozíciót a szedőgép tetején, a hagymák begyűjtése néhány tonna betakarítása után kényszerűen leállt, mehettünk vissza a telepre. "A pestiek később jutnak a hagymájukhoz" - jegyezte meg egy asszony olyan hangsúllyal, hogy Lacival és a fotós kollégával, Zolival meg se mertünk szólalni. Inkább amiatt aggódtunk, hogy mi történik majd a több tucat tonna földben heverő hagymával, ha őrizetlenül hagyjuk éjszakára. A helyiek azonban megnyugtattak: felesleges az őr, ha itt valaki el akarja lopni a zöldséget, ellopja akkor is, ha éppenséggel látja a tulajdonos.

Este kérdeztem Lacit, hogy így képzelte-e a Vidék Kalandot, és még mindig komolyan gondolja-e, hogy gazdálkodásra adja a fejét. "Mozgalmasabbra számítottam" - válaszolta, bár elismerte, hogy ahogy a városban, úgy nyilván vidéken is vannak zsúfoltabb és lazább napok. Majd közösen elgondolkodtunk, hogy milyen programot állítanánk össze mi a vidékieknek, ha a kormány támogatna például egy vidéki fiataloknak szóló Város Kalandot. Laci tippje: "romkocsma és girosz hajnalban a körúton".

Ez nem romkocsma - a fotóra kattintva képriportot nézhet meg Laci két napjáról! Fotó: Tuba Zoltán - Origo