Ez ellen egyetlen diák sem tüntet majd

Óriási nyomulás kezdődik majd az egyetemek között a hallgatókért, ha a kormány a jövő héten elfogadja az új felsőoktatási stratégiát. Egyetlen egyetemet és főiskolát sem zárnak majd be, de amelyik nem bírja a versenyt, az magától elsorvad. A keretszámok eltűnhetnek, akárcsak  az egy-két fős szakok. Jönnek viszont a zsúfolt előadók.

"Ez ellen egyetlen diák sem tüntet majd" - nem véletlenül mondta ezt egy vidéki egyetem rektora az új felsőoktatási stratégiáról. A kormány ugyanis az új dokumentumban - amelyről hónapokig egyeztetett a rektorokkal, a hallgatókkal és egyéb szakmai szervezetekkel - jelentősen eltér a korábbi drasztikus átalakítási terveitől.

A tervek szerint a stratégia a jövő héten kerül a kormány elé, és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szerint hosszú évekre kijelöli a magyar felsőoktatás lényeges irányait. A felsőoktatási kerekasztal által már jóváhagyott dokumentum (az Átlátszó oktatás blogon el is olvashatja) a finanszírozási és intézményi rendszer teljes átalakítását írja elő, amelyből a hallgatók annyit fognak rövid távon érzékelni, hogy szakok, karok és akár egyes intézmények is megszűnnek.

Annyi diákot vehetnek fel, amennyit bírnak

Habár a kormány tavaly eredetileg még azt tervezte, hogy drasztikusan csökkenti az ösztöndíjas helyek számát (nagyjából ötvenezerről 10 500-ra), és a bölcsész-, jogász- és gazdasági szakokon egyáltalán nem hirdet államilag finanszírozott helyet, az év végi diáktüntetések miatt gyorsan meghátrált. Erre a tanévre így végül több mint 53 ezren kaptak állami ösztöndíjat, és a legnépszerűbb 16 szakon is támogatták a legtöbb pontot elérő tíz százalékot.

A felsőoktatási stratégia az ösztöndíjas helyek számáról egy szót sem ejt (az ösztöndíjas helyekről, a legnépszerűbb szakok ponthatárairól külön állapodott meg a kormány és a HÖOK, és csak egy évre), viszont véglegesen eltöröli az egyetemi-főiskolai keretszámokat. Azt ugyan a jövőben is központilag határoznák meg, hogy az egyes képzési területeken országosan hányan kaphatnak ösztöndíjat, például hogy hány jogász vagy villamosmérnök tanulhat ingyen, de intézményekre és szakokra lebontott keretszámok nem lennének.

Új felsőoktatási stratégia az ösztöndíjas helyekről és a pontokról nem ír Fotó: Pályi Zsófia - Origo

A stratégia szerint tehát egy egyetem annyi hallgatót vehetne fel, amennyit csak bír, az egyetlen korlát az oktatók és a termek száma lenne. Vagyis például ha a kormány száz ösztöndíjas helyet hirdet meg a jogászképzésre, és mind a száz legtöbb pontot elérő, jogászképzést választó diák az ELTE-re akar menni, akkor az új rendszer szerint csak az ELTE-n indul ösztöndíjas jogászképzés, ha az intézmény tudja őket fogadni.

A hallgatók a csilláron?

Biztosan megindul az intézmények között a harc az első évesekért, a kormány ugyanis teljesen átalakítaná, és kizárólag a hallgatók számához kötné a finanszírozást. Ezt jelenti tehát Orbán Viktor kormányfő kijelentése, miszerint a jövőben "nem a falakat, hanem a hallgatókat" finanszírozza majd az állam. Eltörölnék a jelenlegi fenntartói normatívát, és "az intézmények, karok, képzési programok finanszírozása attól függene, hogy mennyire képesek elegendő számú hallgatót magukhoz vonzani". Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy amely szakokra nem mennek hallgatók, azok egyáltalán nem kapnak pénzt, vagyis gyorsan megszűnnek. Az intézmények ugyanis a jövőben csak úgy tudnak pénzt szerezni, ha sok ösztöndíjas tanulójuk van, és persze önköltséges diákok is jelentkeznek hozzájuk. Egy-két fővel nem indulhatnak el szakok a jövőben.

Habár a stratégia hangsúlyozza, hogy az intézményeknek figyelniük kell a "természetes, fizikai korlátokra", egy rektor szerint fennáll a veszély, hogy néhány szemináriumon, előadáson elviselhetetlenül nagy lesz a tömeg, és "a csilláron is lógnak majd a hallgatók". Hiszen bolond lenne az egyetem elküldeni egyetlen felvételizőt is, ha csak ebből származhat bevétele.

Körösparti Péter, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke viszont azt mondta az Origónak, hogy nem tart attól, hogy nyakra-főre felveszi az egyetem a hallgatókat, mert előzetesen fel kell majd mérniük és közzétenniük a kapacitásukat. A felsőoktatási kerekasztalon ráadásul arról is szó volt, hogy az egyetemek nem tölthetik fel szakjaikat csak ösztöndíjasokkal, a költségtérítéses hallgatóknak is helyet kell hagyniuk.

Minden egyetem annyi hallgatót vehet fel, amennyit csak bír Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Mezey Barna, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, az ELTE rektora azt mondta az Origónak, hogy az intézményeknek is fontos lesz, hogy "védjék a saját minőségüket". Szerinte azért nem lesz érdekük túlzsúfolttá tenni a szakjaikat, mert ezzel párhuzamosan a diploma minősége is romlik. Mezey szerint ráadásul a tudományos képzést folytató egyetemek pénzhez juthatnak a tudományos-kutatási támogatásból.

Ennek elosztásában a főállású, tudományos fokozattal rendelkező oktatók, a doktori iskolák és a törzstagok száma lesz a fő szempont, de sok pénz múlik majd a hallgatókon is. A kutatási támogatás tíz százalékát ugyanis az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) elért eredmények alapján osztanák szét az intézmények között. "Ha egy egyetem inkább a tudományos eredményekre koncentrál, abból valószínűleg több pénzt tud szerezni, mintha alapképzésben duzzasztaná fel a szakjait" - mondta Mezey Barna.

Mivel a jövőben csak a diákok döntésétől függene egy szak és kar életben maradása, a stratégia fontosnak tartja, hogy segítse a diákok döntését, hogy csökkentse az "információs szmogot". A dokumentum csak általánosságban fogalmazza meg, mit is jelent ez: például az azonos, vagy nagymértékben azonos tartalmú, de más elnevezésű szakok összevonását, a "cipőt a cipőboltban" elv érvényesítését (például ne lehessen agrárkaron bölcsészképzést folytatni), illetve azoknak a programoknak az azonosítását, ahol az ott végzettek nehezebben tudnak később elhelyezkedni.

Négyféle intézmény

Érzékelhető változás lesz, hogy a jövőben négy kategóriába sorolják a felsőoktatási intézményeket. Az első kategóriába a sok képzést kínáló, kiemelkedő tudományos tevékenységet folytató nemzeti tudományegyetemek tartoznának (ELTE, Szegedi, Pécsi, Debreceni Tudományegyetem). A második kategóriába a kevesebb képzést kínáló egyetemek (Corvinus, BME) jutnának, a harmadik kategória a tudományos eredményekkel is rendelkező főiskoláké lenne (például BGF), míg az utolsó csoportba az úgynevezett közösségi főiskolák tartoznának, amelyek a dokumentum szerint "elsősorban helyi és vidékfejlesztési szempontból jelentősek". Ide tartozik a kisméretű vidéki főiskolák zöme.

A legnagyobb különbség az intézmények között az lesz, hogy a közösségi főiskolák szinte kizárólag a felsőoktatási szakképzésre, a főiskolák pedig az alapképzésre koncentrálhatnának. Mester- és doktori képzés csak egyetemeken lehetne. Ez a négykategóriás megoldás éles váltás a korábbi elképzelésekhez képest, mert korábban, még Hoffmann Rózsa vezetése alatt az államtitkárság olyan koncepciót dolgozott ki, amely szerint az egyetemek fele megszűnt volna.

A kormány elé vinni sem egyszerű

Ezt a felsőoktatási stratégiát viszont már a terület élére februárban kinevezett Klinghammer István államtitkár dolgozta ki, és hónapokig egyeztetett a felsőoktatási kerekasztal tagjaival a tervezetről. Klinghammernek a sorozatos viták után a rektorokkal a kancelláriarendszer bevezetését is sikerült elfogadtatnia: a tervek szerint januártól már néhány egyetemen megjelenhetnek a gazdasági vezetőként, vezérigazgatóként működő kancellárok, akik az intézmény összes gazdasági, működési és szervezeti ügyeit átveszik a rektoroktól. Mezey Barna szerint az egyeztetéseken azt mondta az államtitkár, hogy több nagyobb egyetemen, például az ELTE-n is már januártól kineveznék a kancellárt.

Kérdeztük a felsőoktatási államtitkárságot, hogy mikor lehet kormánydöntés és törvény a stratégiából, hány intézmény vagy szak megszűnésére számítanak, választ későbbre ígértek. Azt sem tudtuk meg, hogy bár a felsőoktatási kerekasztal már szeptember végén elfogadta a dokumentumot, miért nem került eddig a kormány elé a stratégia. A csúszásnak az államtitkárságról származó nem hivatalos információnk szerint az az oka, hogy a dokumentum az elmúlt hetekben több kritikát is kapott.

A minisztériumon belül Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár bírálta, amiért Klinghammer kihagyta őt a stratégia kidolgozásából. Minisztériumon kívül pedig Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kritizálta, amiért a dokumentum nem hangsúlyozza eléggé a munkaerő-piaci igényeket és a mérnökképzés fontosságát. Parragh a felsőoktatási kerekasztalon is a stratégia ellen szavazott. A kormány mindenesetre a jövő héten dönthet a dokumentumról, és ezután derülhet ki, hogy a kormányoldal még a választások előtt mennyiben nyúl hozzá a nemzeti felsőoktatási törvényhez.