Ez nem is közmunka, hanem a fizetett hobbim

Padláson talált régi gépek, húsz éve leállt, de most újraindított üzemek segítik azokat a polgármestereket, akik a közmunkával kapcsolatosan többre gondolnak, mint a sokszor haszontalan járdasöprögetés, felesleges árokpucolás. Mi pedig nem is sejtjük, hogy a házi kecskesajtunkat, nyolctojásos falusi tésztánkat, cirokseprűnket is munkanélküliek készítették.

Amikor meglátták az ismeretlen, porlepte eszközöket egy helyi padláson, még nem is sejtették a csorvási honismereti gyűjteménybe emlékeket vadászó önkéntesek, mire bukkantak. Mint kiderült, valaha cirokseprű készítéséhez használták a gépeket. Egy helyi idős férfi pedig ezen felbuzdulva jelentkezett, mondván, ő tudja, hogy kell ezekkel dolgozni.

Ma már ott tart a történet, hogy a helyi közmunkások készítik helyben a seprűket abból a cirokból, amit a település 1,7 hektáros földjén maguk termesztenek, azzal a padláson talált géppel, amit ők állítottak helyre. Öten vannak, két férfi, mert bizonyos munkafolyamatokhoz kell az erős kéz, és három nő, mert a varrótudás is elkél. "Jött a lehetőség, el kellett mennem egy tanfolyamra, azóta ezt csinálom, napi 15 seprűt készítünk" – mondta Bakos Mihály, aki előtte soha nem foglalkozott ezzel, az eredeti szakmája felszolgáló, de állattenyésztésből és takarításból élt, amíg munkanélküli nem lett.

"A cirokszálakból öt méret van, ezeket kell átválogatni, seprűből háromfélét csinálunk, ezeket 300, 450 és 600 forintért áruljuk, a kötés maga pedig tíz perc" – sorolja. "A pénz karcsú ugyan, de nem tudok ezzel mit csinálni" – mondta egykedvűen a 49 ezer forintos bérről. Szilágyi Menyhért polgármester szerint régi helyi hagyományt élesztettek újjá a nyáron elindult cirokseprű-készítéssel, és bár a kereslet meg sem közelíti az egykori szintet – régen még Olaszországba is exportáltak –, viszonylag jól veszik. Amikor a békéscsabai vásáron bemutatót tartottak, megrohamozták őket az érdeklődők, és csak megfelelő pénztárgép híján nem tudtak ott helyben eladni egy csomó seprűt.

Ha nem is ennyire regénybe illő módon, de érdekesen kezdődött a polgármesterek által egységesen csak értékteremtőnek nevezett – azaz nem csupán takarításból, söprögetésből, ároktisztításból álló – közmunkaprogram a román határ menti Pocsajon is.

Kinyittatta a húsz évvel azelőtti munkahelyét

Ott egy éppen ötvenes évei elején járó munkanélküli férfinak, Lénárt Andornak jutott eszébe, hogy egykori munkahelyén, a rendszerváltáskor megszűnt betonüzemben még ott állnak a régi gépek. Amikor megtudta, hogy közmunkaprogramot indít a kormányzat, a 97 óta munkanélküli férfi azzal kereste meg a polgármestert, hogy ő ezeket tudná kezelni, mi lenne, ha működőképes állapotba hoznák, és betonelemeket gyártanának vele, közmunkában.

A polgármester vevő volt az ötletre, ma már kilencen dolgoznak a helyi közmunkás-betonüzemben. "Gyártunk, amit éppen kell, szőlőkaróként is használható kerítésoszlopot, járdalapokat" – mondta az Origónak Lénárt. Hozzátette,hogy bár a pénz kevés ahhoz képest, amennyit és amilyen szaktudással dolgozik, a gyerekek miatti kedvezmények miatt 60 ezret kap, aminek nagyon örül.

De a Debrecen melletti településen nem ez az egyetlen értékteremtő közmunka, mondja Kecskés Gyula polgármester. Vályogot is készítenek, kerítésdrótot fonnak, szőnyeget szőnek, és van emellett egy 98 állatos kecskefarmjuk is, amit szintén közmunkások visznek, tíz asszony pedig egy fazekasműhelyben éli ki kreativitását. Igaz, a kemencébe való vezérlés híján kiégetni, így eladni még nem tudták a tárgyakat, de amint elkészül a kemence, célba veszik a piacot.

"Mindenképp olyan feladatot akartam adni, amik termelnek is" – magyarázza a polgármester. Összesen 320 embert foglalkoztattak eddig, folyamatosan vásárolják az új eszközöket, közben a kecskesajtot, tejet, sajtot, túrót a piacra viszik, a betonelemekből helyben építkeznek, a szőnyegek egy részét egy kft.-nek adják, amely cserébe nyersanyagot ad vissza nekik megmunkálásra, de a piacra is visznek belőle.

A közmunkások pedig – bár, mint mondják, sokszor téma köztük, hogy a 49 ezer forint megalázóan kevés – legalább nem kedvetlenül mennek reggelente. "Bolti eladó voltam, leépítés miatt vesztettem el a munkám, három hónapja ültem otthon, amikor szóltam a polgármesternek, hogy érdekelne a közmunkás fazekasság" – mesélte Henrietta. Azt mondja, egy gyors tanfolyam után jó társaság jött össze, házszámtáblát, kaspót, mécsest csinálnak – egyelőre csak a raktárnak. A kecskefarmon alkalmazott Deczki László korábban egy Tüzép-telepen dolgozott, most a fejés a dolga, ő is szereti csinálni. Ami pedig a pénzt illeti, panaszkodni nem igazán akar. "Szoktunk róla beszélgetni, hogy kevés, de ez van."

Azt egyik faluban sem tudták megmondani, hogy mennyit hoz vissza a ráköltött forintokból a dolog, mint mondják, még futó projektekről van szó, amik ráadásul össze is fonódnak egymással, például a kecskefarmhoz is gyártottak betonelemeket és dróthálós kerítést, így csak később lehet összegezni. A másik érv, ami elhangzott, hogy jelenleg még a segítés, a falu ellátása is cél, például gyakran osztanak ki közmunkások által készített vályogot a helyieknek építkezésre, ezért is nehéz számszerűsíteni.

Aratni is akartunk, nem csak vetni

Rábaszentmihályon csak a legklasszikusabb termelő ágazatot viszik a közmunkások: zöldséget és gyümölcsöt termesztenek, állatokat nevelnek. Már minden pénteken ott vannak a helyi piacon, ami pedig nem kel el, azt verembe teszik, és télen használják fel, adják el nagykonyháknak.

"Ahogy Kádár mondaná, a kijelölt úton haladunk" – mondja félig ironikusan a polgármester, Horváth Gábor. Az álma az volt, hogy önellátó lesz a rendszer, mármint a közmunkások által vitt farm, és kitermelje a fizetéseket. Itt még nem tartanak, de közel járnak hozzá, "hiszek benne, hogy menni fog", mondja. Eddig is gépekbe forgatták vissza a pénzt, most is arra gyűjtenek, hogy újabb gépeket vegyenek.

"Ahová néztem, minden közmunkaprogramban azt láttam, hogy csak vetnek, de nem aratnak. Pumpálták a pénzt, de nem olyan dologra, ami aztán hozott is volna. Meg akartuk mutatni, hogyan kéne elkölteni a pénzt, nem láttam a kitörési pontot az ároktisztításban" – magyarázta.

A farmon a tíz dolgozó nyolcvan százaléka nő, mind 55 évesnél idősebbek, és senki nem a mezőgazdaságból érkezett. "Függönyöket festettem, de már régóta nem kaptam állást. A polgármester megkérdezte, szeretném-e ezt csinálni, és igent mondtam" – mesélte Fehér Irén. Mint mondta, betanulni nem volt mit, "mindenkinek van kertje és állata, tudtuk, hogy megy ez". Kicsit kevés a pénz, nem ezt érdemeljük, de van ígéret, hogy önellátók leszünk, tette hozzá.

Halmajon még ennél is tovább mennének: első lépcsőben az önellátásra próbálnak berendezkedni, aztán szociális szövetkezetet és szociális boltot alapítanának. Itt is zöldség-gyümölcs termesztés és állattartás a fő irányvonal, a terményekből száraztészta, savanyúság készül, amiket a piacon árulnak. Emellett kerítésdrótot fonnak, hulladékgyűjtőket építenek. Lencsés Róbert valaha kőműves volt, most a gazdaságban a traktort vezeti, "mintha a hobbimért kapnék pénzt", mondja, és nagyon nagy segítségnek tartja a munkát.

Itt már látják, mennyit hoz vissza a költségekből a dolog: a 160 munkanélküli közmunkás bérköltsége évi 140 millió forint, ennek tizede, 14 millió jelenleg a bevétel, de ez folyamatosan nő. Tóth József polgármester úgy látja, reálisan 15-20 embert fog tudni eltartani a rendszer később, amikor majd – csakúgy, mint a többi településen – lejárnak a közmunkások határozott idejű szerződései, vagy véget ér az egész közmunkaprogram.

"Elégedett vagyok. Időnként szélmalomharcnak tűnik, de ha mindenki kitartó, jó eredményeket lehet elérni" – mondja Tóth. Szerinte egyrészt a közmunkási fizetés több, mint a 22 ezres munkanélküli-segély, másrészt nem baj, ha nem lehet tartósan berendezkedni arra, hogy ebből éljen a munkanélküli, de ami ennél is fontosabb, úgy kell rá tekinteni, mint jó motiváció. Ha valaki jól dolgozik, és kollégáival felépít egy önellátó gazdaságot, akkor később, a közmunkaprogramból kilépve többet tud majd keresni vele.