Miért cukorral csalnak? Mert nincs rajta gyári szám

Évtizedek óta mennek azok az adócsalások, amelyekkel Horváth András kiállt a nyilvánosság elé. Milyen trükköket vetnek be a csaló hálózatok? És miért nem lehet őket megállítani?

"Áfacsalás? Nincs új a nap alatt, a Horváth-féle történetek húsz éve folynak” – mondja egy adótanácsadó. Ezek a „módszerek a 90-es évek eleje óta ismertek” – közli egy korábbi adóhivatali középvezető.

Mindketten arról beszélnek, amivel Horváth András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) korábbi dolgozója állt elő november elején. Horváth azt állítja, hogy évente ezermilliárdos nagyságrendben éri kár az államot a rendszerszerűen folytatott áfacsalások miatt. Azt is állítja, hogy a NAV-ban ugyan tudnak erről, de nem lépnek fel ellene, sőt, az ő vizsgálódásait le is állították.

Horváth nem mondott konkrét ügyeket vagy neveket, de azt közölte, hogy az ügyészséghez eljuttatott feljelentésében vannak részletek. Az általa sugallt egyedi esetekre így egyelőre nincs nyilvános bizonyíték, az Origo által megkérdezett két – a téma érzékenysége miatt névtelenséget kérő – adószakértő azonban megerősítette a Horváth által leírt csalási mechanizmusok létezését.

„Az áfabefizetés megspórolására viszonylag egyszerű módszerek léteznek” – közölte egyikük. „Minden módszer lényege, hogy létrehoznak olyan értékesítést vagy több értékesítést tartalmazó láncolatot, ahol az egyik szereplő nem fizeti meg azt az adóösszeget, amit a másik visszaigényel a költségvetésből, vagy amellyel a másik szereplő csökkenti a befizetendő adóját. Vannak barokkosan bonyolult és minimalista megoldások, de mindegyiknek ez a lényege.”

Ezt a módszert írta le nyilatkozataiban Horváth is. „Tegyük fel, hogy egy csomag kristálycukrot egy szlovák cég legyárt, és papíron nettó 100 forintért elad egy magyar cégnek. A vásárló cég összeköttetésben áll egy fiktív számlákat kibocsátó céggel, amelytől kap egy számlát 100 forint értékben. Ezután visszaigényli az áfát, és a két összeg – a befizetett és a kifizetett 21,6 forint – kiütik egymást” – mondta Horváth az Indexnek adott interjújában, hozzátéve, hogy az áru papíron több közvetítő cégen is átmegy, de csak azért, hogy nehezebb legyen felfejteni a láncot.

A cukor ideális termék a csalásra Forrás: AFP

Nem véletlen, hogy Horváth szlovák cukorral példálózott. Az EU területéről áfamentesen lehet vásárolni, a szabály szerint ugyanis határon átnyúló tranzakciónál az áfát nem kell a vevő részére kifizetni, csak a saját – azaz a magyar – állam felé bevallani. Ez az persze, amit a csalók nem tesznek meg, magyarázta az egyik adószakértő.

És honnan lehet egyszerűen, olcsón árut behozni? Nyilván a közeli, nem túl drága Szlovákiából és Romániából, főleg, hogy még magyarul is beszélnek egyes területeken. Persze a külföldi és a belföldi szál előbb-utóbb összefésülődik: a közösségen belüli, határon túli értékesítést az eladó bejelenti, a NAV pedig megnézi, hogy a magyar vevő szólt-e a külföldi beszerzéséről. Közben azonban hónapok telnek el, és addigra felszívódhatnak a cégláncolat egyes tagjai.

Nem minden árucikk alkalmas a csalásra. Az egyik szakértő szerint sok évvel ezelőtt ezek a számítástechnikai termékek voltak, abból ugyanis százmillió forintnyi sokkal kisebb helyen elfér, és sokkal egyszerűbben lehetett utaztatni, mint mondjuk százmillió forintnyi téglát. Ma már azonban ez kevéssé divatos, a gyári számok alapján ugyanis könnyen beazonosítható az áru, így a csalók átnyergeltek inkább a búzára, olajra, cukorra. Az ellenőrök ezeknél soha nem fogják bebizonyítani, hogy az az ezer tonna gabona utazott-e, amiről a papírok szólnak, magyarázta az adószakértő.

"Csodafegyver nincs a csalások ellen. Ha lenne, már alkalmaznák" – jegyezte meg az egyik forrás. Az egyik lehetséges módszer az úgynevezett fordított áfa, amelyet az építőiparra már korábban, a gabonákra pedig 2012-ben vezették be. Ennek lényege, hogy nem az eladó, hanem a vevő fizeti az áfát az állam felé, így a vevő áfa nélküli árat fizet az eladónak.

Ennek a megoldásnak azonban komoly gyakorlati hátrányai vannak. "Az unió ezt nem nagyon szereti, felszíni kezelésnek tartja, mert ha az egyik árutermékre kiterjesztik, akkor a csalók átmennek egy másik termékre" – mondta az egyik szakértő, hozzátéve, hogy ráadásul ez csak olyan cikkekre lehet jó, amelyek jellemzően cégek közti tranzakciókban mennek, például a gabonára. Ha bejön a végfelhasználó, akkor kaotikus lehet a helyzet, nem életszerű, hogy a bevásárlóközpontok pénztáránál mindenki áfa nélkül vásároljon, aki bemond egy céges adószámot. A NAV-nak így hárommillió céget kellene hirtelen ellenőriznie, jegyezte meg a forrás.

Horváth állításai részben azért kaptak olyan nagy figyelmet, mert maffiaszerű összefonódásról beszél, és a nagy magyar élelmiszeráruház-láncok felelősségét firtatja. Szerinte ugyanis ők a fő haszonélvezői a rendszernek, és ők azok is, akiknek nem kell tartaniuk az adóhivatali ellenőrzésektől.

Az Origo által megkérdezett adószakértők szerint ennél árnyaltabb a kép. Szerintük nagyon nehéz megállapítani, hogy valóban a multicégek építik fel és irányítják ezeket a csalási hálózatokat. "Olyan nemzetközi sztenderdeknek kell megfelelniük, olyan mélységig kell az anyavállalat felé jelenteniük, nem reális, hogy bárki kockáztatná az állását egy magyar leányvállalatnál ilyennel" – mondta az egyik adószakértő.