Csütörtökön két törvényt is a tervezettnél hamarabb fogadott el a parlament. Az egyik a Paksról szóló nemzetközi szerződés volt, a másik a rezsicsökkentés. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár csütörtök este Algyőn tartott lakossági fórumot, az Origónak pedig sikerült interjút készítenie a politikussal Algyő és Makó között, Lázár Mercedes kisbuszában.
A frakcióvezető úr és a parlamenti frakció javaslatára az Országgyűlés döntött így, a kormánynak a jövő hét is jó lett volna. Semmilyen gyorsasági kényszerünk nem volt. A pénzügyi megállapodást csak most parafáltuk, még azt is be kell terjesztenünk, tehát a paksi ügy ugyanúgy visszakerül majd újra a parlament elé, ahogyan most is tárgyalták. Nincs még lezárva, nem volt erre semmilyen kényszer.
Igen, ez így van. Az orosz ajánlat piaci körülmények között nem létező kamattal kecsegtet. Egyszerűen nincs olyan lehetőség, hogy ez a hitelfelvétel ne érje meg az országnak. Ez nem piaci kölcsön, így nem az építkezésre terhelődnek a hitel költségei. A kölcsön az állami költségvetésbe épül be. Ráadásul az előtörlesztés lehetősége is nyitva van.
Beszéljünk világosan, ilyen garanciák nélkül nincs üzlet.
Nem. A jogi garanciákat kiköveteltük, és ki is fogjuk követelni. Eszünk ágában sincs bármit feladni a magyar pozícióból.
De az végül nem épült meg. A Roszatom magyar ajánlata viszont jobb feltételeket biztosít, mint a finn és a cseh: nemcsak a kamat, de az ár versenyképessége tekintetében is.
Ezek a cégek csak úgy tudtak volna építeni, ha az erőműre hitelt vesznek fel. Az MVM pedig végig üzleti konstrukcióban gondolkodott. A 2009-es kormányanyagban benne van, hogy az atomerőmű felét el akarták adni, tehát az építő az atomerőmű tulajdonosává is vált volna, ami most nem lehetséges. Az akkori kormány szerint az építő és az MVM közösen vették volna fel a piaci hitelt az építkezésre. Ez lett volna az üzleti alapon megvalósuló projekt.
A miniszterelnök legfontosabb döntése ebben a kérdésben az volt, hogy ha Magyarország atomerőművet épít, akkor az magyar tulajdonba is kell hogy kerüljön. Egyedül a Roszatom tudta garantálni, hogy ne az atomerőművet terhelje a hitel, hanem beépüljön a költségvetésbe.
Igen, de mikor áll be ez az állapot? Nem most hívjuk le a hitelt, és amikor elkezdjük, akkor is csak fokozatosan.
A beruházáshoz ütemezzük a lehívást, figyelve arra, hogy az államadósság csökkenő trendje hosszú távon fennmaradjon, ezzel is megfelelve az alkotmányos szabályoknak.
Ki fogja. A tőkét és a kamatot is.
Az energiaszolgáltatók piaca átrendeződőben van. Nagyon sok energetikai cég jelezte, hogy világosan szeretne látni a kérdésben. Az üzleti terveik szempontjából fontos, hogy eldönthessék, maradnak-e Magyarországon, vagy mennek, és az állam átvegye-e a cégeiket. Ez több, Magyarországon tevékenykedő szolgáltatót is érint.
Igen, ez valósul meg.
Egyelőre nem látom az alapjait, hogy más legyen, ezt majd meg kell vizsgálni. Én annak idején 30 százalékos csökkentést tartottam ésszerűnek. Addig még maradt ugyan pár százalék, de nem vészes.
Bármeddig.
Magyarországnak az EU-val nem szerelmi, hanem a közösen vallott értékeken túl, alapvetően érdekjellegű a kapcsolata. A következő ciklusra betervezett 7200 milliárd forintot szeretnénk ésszerűen felhasználni, ugyanakkor mindenben a nemzeti érdeket képviselni.
Akkor 17 országban kellene befagyasztani a fejlesztési pénzeket, mert ennyiben van hatósági árazás.
Nekünk sem tetszett sok minden. Próbáljon itt, Csongrád megyében villanyszámlát fizetni – ezt javasolnám Oettinger úrnak. Brüsszelben mindent meg fogunk tenni, amit csak lehet. Nem fog tetszeni nekik, de kénytelenek lesznek megemészteni. A brüsszeli konfliktus elmélyedésénél sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a Magyarországon tevékenykedő energetikai cégek vonulnak ki az országból.
Majd lesz, mert később elképzelhetőnek tartunk egy vitát arról, hogy az államnak mekkora szerepe lehet az energiapiacon, és hogy az állami szerepvállalás mennyire versenytorzító hatású. Az viszont a miniszterelnök hétfői bejelentése óta teljesen világos, hogy a magyar állam komoly szerepet akar vállalni az energiaszektorban.
Igen, az én véleményem szerint még bírnának többet is. Ezekben a cégekben még mindig van tartalék, csak át kell gondolniuk a működésüket. Nem biztos, hogy ezt megteszik, lehet, hogy inkább az állammal tárgyalnak majd adásvétel ügyében.
Egyszerű: a profitja annyi lehetne csak, amennyi a működtetését és a fejlesztéseket fedezné, a cégből nem lehetne kivenni pénzt.
Ez így van.
Közeli célja. A magyar államnak közeli célja, hogy olcsó áramot adjon minden embernek.
Ezeket biztonságban szeretnénk tudni, és használni szeretnénk őket.
A magyar állam nem a Molt, hanem az embereket képviseli.
Az én véleményem szerint igen. Nem biztos, hogy a fogyasztók érdekei egybeesnek a Mol kereskedelmi érdekeivel. Ha az állam a tárolókapacitások terén jelentős tulajdont szerez, azzal jelentős árbefolyásoló képességre tehet szert.
Igen, de ezzel az a cél, hogy olcsóbb legyen az áram. Az olcsó áram vállalt cél. Ehhez valóban szükség lehet olyan eszközökre, amelyek kivezetik az extraprofitot a piacról.
Ebben nyilvánvalóan lesz konfliktus a brüsszeli központ és a tagállamok között. Itt kell megtalálni egy olyan pontot, ami az EU-nak megfelel, de ahol a mi alapvető céljaink is érvényesülnek. Európa versenyképessége az olcsó energián múlik. Ha Brüsszel nem tud kompromisszumot kötni az olcsó energia és a piaci célok között, akkor a kontinens elveszíti a versenyképességét. Mi pedig nem vesztesek, hanem nyertesek akarunk lenni.
Most még nem vonatkozik rájuk. Ez a pontos kifejezés. Minden kormánynak az kell legyen a célja, hogy az ország versenyképességi előnye ne az alacsony munkabér legyen, hanem az olcsó energia. A magyar munkaadóknak ez a legfontosabb.
Szemléletváltásra van szükség, az erről szóló társadalmi vita elkerülhetetlen. Ez a bérszínvonal tarthatatlan. Magyarország 20 éve abból próbál versenyképességi előnyt kovácsolni, hogy olcsó, de jó szakemberei vannak. A cél az, hogy a versenyelőny ne ebből, hanem az olcsó energiából fakadjon.