Kijött a TEK, és megszámolták a fagyasztott csirkéket

Különös eset kavarta fel az alig kétezer lakosú, Nógrád megyei Jobbágyit. A múlt héten a falu negyedét lezárták a Terrorelhárítási Központ kommandósai. Két nyugdíjast és a fiukat vették őrizetbe, mert egy névtelen feljelentés szerint engedély nélküli boltjukban uzsorakamatra árultak élelmiszereket. Egy napig sem voltak bent, a falu megosztott az ügyben.

A Nógrád megyei Jobbágyi központjában lévő, italboltnak hívott kocsmában mindenki tudott valamit a B. családról, melynek három tagját néhány napja vitték el bilincsben a Nógrád megyei rendőrök és a Terrorelhárítási Központ gépkarabélyokkal kiérkező kommandósai. Az akcióról szóló rendőrségi közlemény azt írja, hogy a gyanú szerint a 64 éves B. András és a 61 éves B. Andrásné engedély nélküli vegyesboltot működtetett a házuk pincéjében, ahol hitelre is adtak el élelmiszert, majd a tartozásokat 50 százalékos uzsorakamattal hajtották be fiuk, a 42 éves B. Zoltán segítségével.

Az italbolt egyik vendége – B.-éket mindenki ismeri. Fotó: Hajdú D. András - Origo

A kocsma vendégei egytől egyig a vád igazát bizonygatták, bár aztán azt is elmondták, hogy egyikük sem vásárolt még B.-ék boltjában, és nem is tudtak olyan falusit megnevezni, akinek közvetlen tapasztalatai lehettek volna az állítólagos uzsorázásról. Azt viszont még a kocsma vendégei is már-már túlzásnak nevezték, hogy a TEK kommandósai jöttek ki leteperni két hatvanévest és a fiukat egy olyan faluba, ahová még a körzeti megbízott is csak ritkán jut el.

Kell a hitel, hogyne kéne

„Nézze, fiatalember, ennek a falunak a fele 70-80 ezer forintos fizetésből él, a másik fele meg negyvenvalahány-ezer forintos segélyből. Sokan itt csak hitelre tudnak vásárolni” – jellemezte Jobbágyit egy polgárőr a reggeli feles felhajtása után, majd a söre mögül kikukucskálva eligazított, merre találjuk B.-ék házát.

B. András családi háza. Fia, B. Zoltán két házzal arrébb él feleségével és gyerekeikkel. Fotó: Hajdú D. András - Origo

A járókelők, akikkel Jobbágyi szépen rendben tartott utcáin találkoztunk, eleinte nem akartak beszélni a B. családról. „Sokan vannak, jobb nekem, ha nem mondok maguknak semmit. Ha hármat bevisznek, akkor is kint marad tizenhárom!” – mondta egyikük. „Nem vásároltam náluk, nem tudom, hogy volt-e uzsora. Hogy hitelben is lehetett venni dolgokat, az valószínű, mert errefelé sok boltban lehet. Kell is a hitel, hogyne kéne. Itt a hónap második felében vagy hitelre vásárolnak az emberek, vagy sehogy" – állította egy fiatal férfi.

A szomszédok bepisiltek félelmükben

Ahogy a B. család házához közeledtünk, úgy csökkent a rendőrségi vádakkal egyetértő falusiak száma. B.-ék utcájában már mindenki arról beszélt, hogy a család tagjai rendes, dolgos emberek, nincs velük semmi gond. A falunak ezen a részén inkább B.-ék elfogásának módja verte ki a biztosítékot. „Elárasztották itt a fegyveresek az utcát meg az udvarokat. Le volt zárva a fél falu. Hajnalban mentem volna ki az udvar hátuljába vécére, erre ott áll géppuskával a kommandós, és kiabál, hogy menjek vissza. Mondom, vécére se mehetek? Nem, nem, menjek vissza! Hát normális dolog ez?” – értetlenkedett B.-ék egyik szomszédja. Ő és felesége is vásárolt húsokat és házi lecsót B.-ék boltjában, de nekik semmi problémájuk nem volt a családdal.

A B. családéval szemközti házból kilépő, babakocsit toló asszony is a hajnali letartóztatás miatt volt felháborodva. „Felkelek éjjel, kinézek az ablakon, és tele az utca sisakos, gépfegyveres emberekkel. Hát mit gondoljak? Kimondom maguknak, én akkor bepisiltem, annyira féltem. Miért kell így kijönni rendes emberekre? Mert elmondom én, mi errefelé dolgosak vagyunk, az Andrásék is dolgosak, rendes emberek, semmi rosszat nem csináltak. De látja, egy napig sem tudták bent tartani őket!”

B.-ék egyik szomszédja – Vécére sem mehetett ki. Fotó: Hajdú D. András - Origo

Egy másik járókelő szintén jó véleménnyel volt B.-ékről. „Arany emberek azok! Ha most bemennék hozzájuk, leültetnének enni, megkínálnának kávéval meg mindennel, amijük csak van. A múltkor is bementem, vettem egy csirkét, kérdezték, hogy van-e lisztem meg tojásom megcsinálni. Mondtam, hogy nincsen, erre adtak ingyen a sajátjukból” – magyarázta. A férfi hozzátette, hogy B.-ék persze hitelre is adnak el élelmiszert, de szerinte sosem fordult elő, hogy kamatot számoltak volna fel a tartozásokért.

Megszámolták a kolbászokat

Az utcán találkoztunk B. Zoltánnal is, aki meghívott bennünket a szülei házába, hogy ők is elmondhassák, hogyan élték meg a történteket. A rendezett konyhában B. Andrásné először kávéval kínált, majd mesélni kezdett. „Hajnalban jöttek ki a kommandósok, annyit hallottunk csak, hogy mondták: felemelt kézzel lépjünk ki. Kimentünk, ott le kellett hasalnunk, de én mondtam, hogy beteg vagyok, öreg vagyok, nem fogok tudni lehasalni. De, mondják, hasalni kell. Valahogy lehasaltam, erre a hátamba térdeltek. Fel is fáztam, most éjjel vitt be az uram az ügyeletre, mert három napja vért pisilek.”

B. Andrásné, B. András és B. Zoltán – Bár még eljárás folyik ellenük, hozzájárultak arcuk megjelenítéséhez, de a vonatkozó jogszabályokat tiszteletben tartva, teljes nevüket nem írjuk ki. Fotó: Hajdú D. András - Origo

Zoltán azt mondta, hogy apja, anyja és ő is tisztességes emberek, minden tevékenységüket engedéllyel végzik. Azt is mondta, hogy neki egy tűzifával foglalkozó vállalkozása van, szülei pedig őstermelői engedéllyel árulnak húskészítményeket, tojást és más házi élelmiszereket. Apja közben meg is mutatta nekünk az őstermelői engedélyét. „Ebben világosan benne van, hogy hetente ennyi és ennyi húst, tojást meg házi mindenfélét adhatunk el. Nem tudom, miért nem jöttek ki a rendőrök vagy az adóhatóság érdeklődni, én megmutattam volna nekik is ezeket a papírokat” – mondta B. András. „De hogy kommandósokat küldjenek két hatvanévesre, és hogy beleteperjék a sárba a fiamat, akinek ráadásul nincs is köze az őstermelői üzlethez, azt nem értem. Büntetett előéletű vagyok az igaz, de a kommandósokat túlzásnak érzem.”

Megkerestük a TEK-et is az ügyben, onnan a Nógrád megyei rendőrökhöz irányítottak. A rendőrségtől csütörtök délelőtti kérdéseinkre egyelőre nem érkezett válasz.

Amikor B. Andrást arról kérdeztük, milyen rendőrségi ügyei voltak korábban, csak ennyit válaszolt: „Lopás meg ilyesmi.” A férfi közben a bíróságtól kapott papírok között kotorászott. „Nem tudom, miért adták ide ezeket az iratokat, ilyet nem szoktak csinálni. Itt van az összes vallomás, meg az ügyésznek címzett névtelen feljelentés is. Annyija volt a rendőrségnek, amennyi ebben le van írva. Egy névtelen levél miatt bilincselték meg a fiamat a kommandósok a kicsi gyerekei előtt. Szép eljárás ez, mondhatom.”

A névtelen feljelentés. Fotó: Hajdú D. András - Origo

A gyors szabadulásuk a családfő szerint a bírónak köszönhető, aki, mint mondta, bizonyítékok hiányában nem rendelte el az előzetes letartóztatást. „A gyanúnak két része volt. Az egyik az engedély nélküli bolt, ez megdőlt, miután bemutattam az őstermelői igazolványt. A másik meg az uzsorakamat, ilyesmiről viszont egyik behívott tanú sem tudott, tehát ez sem állt meg" – magyarázta a férfi. "Bár attól, hogy kiengedtek, még megy az eljárás, az ételeink le vannak foglalva, nem is tudom, mit fogunk enni. Érdekes ez, hogy itt van lent a fagyasztóban kétszázvalahány csirke, a padláson meg befőttek, kolbászok, mégsem nyúlhatunk hozzájuk, mert megszámolták őket a kommandósok, és lefoglalták a készletet”.