A kiáltványukat aláíró huszonegy egykori vezető szocialista politikusból tizennégyen nem vállalnak pozíciót az új MSZP-ben – jelentette ki az Origónak Lendvai Ildikó, a Deák-kör egyik tagja. Ellenben terveik szerint vitát generálnak, és új programot állítanak össze, amely reményeik szerint első helyre juttatná az MSZP-t a baloldali pártok versenyében.
A kiáltványban olvasható programelemek zöme ismert, ilyen például a feltétel nélküli alapjövedelem, a mélyszegénységben élők támogatása, illetve a romák integrációja. Hasonlóan ismertek a Deák-kör alapítói, a többiek között Szekeres Imre, Veres János, Kökény Mihály vagy Juhász Ferenc. „Nem ugyanazok vagyunk” – mondta Lendvai, ezzel hangsúlyozva, hogy az egykor meghatározó, vezető szocialisták nem pozícióra utaznak, hanem azt akarják, hogy „valami beinduljon” az MSZP megújulása érdekében.
Ennek érdekében azt szorgalmazzák, hogy a tisztújításon indulók pályázata ne csak a küldöttek, hanem a teljes pártközösség számára legyen nyilvános, de azt is, hogy az elnökség kétharmadát ne országgyűlési képviselők alkossák. Lendvai a Deák-kör ezt támogató fiatal politikusai között említette Márton Roland székesfehérvári, Tüttő Kata és Lendvai Anna fővárosi képviselőket.
Az MSZP július 19-én tart tisztújító kongresszust, itt kedvező fogadtatásra számít a Deák-kör, az őszi önkormányzati választásokig Lendvai nem számol szavazatokban mérhető javulásra, a végcélt pedig a "párthierarchia semmi, a mozgalom minden” mottóval határozta meg.
Szanyi Tibor visszautasításával kapcsolatban – Szanyi bejelentkezett az elnökhelyettesi tisztségre, de nem kapta meg a bizottsági tagok egyharmadának támogatását – azt mondta, hogy a képviselőnek az EP-ben van feladata, továbbra is a szocialisták meghatározó arca marad, és egyébként sincs Szanyi nélküli MSZP.
Lendvai szerint az MSZP megújulásában a jövőben nagy szerepe lesz annak, hogy milyen kapcsolatokat tartanak fenn a velük szolidáris mozgalmakkal, civilszervezetekkel, de annak is, hogy a beszűkült parlamenti politizálást ellensúlyozva jól használják fel az utcai politizálás lehetőségét, amely semmiképpen nem csúszhat át „útszéli politizálásba”.