Éppen idén volt a 25 éves évfordulója annak, hogy Göncz Árpádot 1990. augusztus 3-án köztársasági elnöknek választották. Az életének 94. évében elhunyt író, műfordító két cikluson át töltötte be a posztot.
Kétszer annyi ideig szolgált elnökként, mint amennyit elvett életéből az, hogy ’56 után bebörtönözték.
„Nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája – világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam, és fogom szolgálni” – mondta beiktatási beszédében éppen 25 éve a Parlamentben Göncz Árpád, aki azzal zárta szavait, hogy a jövő szolgálója akar lenni.
Göncz Árpád 1922-ben született Budapesten, kispolgári családban. Általános és középiskoláit a fővárosban végezte, majd 1939-ben érettségizett a Werbőczy István Reálgimnáziumban. Diplomáját a a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán szerezte 1944-ben. Még ebben az évben behívták katonának, de Németországba vezényelt egységétől megszökött. Részt vett a magyarországi fegyveres ellenállásban, a Táncsics-zászlóaljban harcolt. Az 1940-es évek közepéig az Országos Földhitelintézetben dolgozott tisztviselőként és jogászként. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol a Nemzedék című lapot is szerkesztette. Később parlamenti titkárként és főtitkárként dolgozott. 1946-ban vette el feleségül Göntér Mária Zsuzsannát, akitől négy gyereke született. Az FKGP 1947-48-as szétbomlasztását követően csak segédmunkásként és csőlakatosként sikerült elhelyezkednie.
Aktív részese volt az 1956-os forradalomnak, ezért 1957-ben letartóztatták, és a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Öt év után, 1963-ban kiszabadult az meghirdetett általános amnesztia következtében, de joggal és politikával továbbra sem foglalkozhatott.
A szabadulás után a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett, majd a Talajjavító Vállalathoz került. 1965-től szabadfoglalkozású író és műfordító lett.
Egyik legismertebb műve a Sarusok című kisregénye,
amely az 1400-as évek középkori Magyarországán játszódik, és egy eretnek sorsát mutatja be. 1980-ban jelent meg a Találkozások című novellagyűjteménye, de dolgozott az 1984-ben megjelent Bibó-emlékkönyv munkálataiban is. Utóbbi először szamizdatként jelent meg.
1988-ban alapító tagja volt a Szabad Demokraták Szövetségének,
először a párt ügyvivőjeként, majd az Országos Tanács Tagjaként segítette a szervezetet. Az Országgyűlésnek 1990 májusa és augusztusa között volt tagja, ezt követően két cikluson át volt Magyarország köztársasági elnöke.
Göncz Árpád életében számos kitüntetésben részesült, sok rangos egyetem fogadta díszdoktorává, több város díszpolgárává. 2000-ben az amerikai kormány díjat alapított a tiszteletére, amelyet évente adnak olyan magyar személynek, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt a demokrácia és az emberi jogok érvényesítésében.
Göncz Árpád számos politikai csatában vett részt a rendszerváltást követő években. Emlékezetes összeütközés volt az államfő és Antall József miniszterelnök között, amikor az akkor még monopolhelyzetben lévő Magyar Televízió és Magyar Rádió irányításáért 1991 és 1993 között vívott médiaháború során Göncz Árpád többször is megakadályozta a médiaelnökök, Hankiss Elemér és Gombár Csaba lecserélését.
„A miniszterelnök kérésének lelkiismeretem parancsára nem tehetek eleget"
– magyarázta döntését 1991 végén, amikor megtagadta az új, a kormánynak kedvesebb alelnökök kinevezését. „Úgy vélem, reménytelen, hogy alelnökök kinevezése bármit is enyhítene e két intézmény feszült belső helyzetén, sőt: megítélésem szerint olaj a tűzre" – mondta.
Bár Göncz Árpád hivatali idejében mért 70-80 százalékos népszerűsége felülmúlhatatlanul magasnak tűnik, az első ciklusban a jobboldali kormánnyal vállalt konfliktusaival sokak gyűlöletét kivívta: 1992. október 23-án nem kezdhette el beszédét, mert
kifütyülték a Kossuth téren,
szélsőjobboldali írásokban pedig máig azt terjesztik, hogy együttműködött a kommunista állambiztonsággal, és 1956 után a börtönben jelentett rabtársairól.
Elnöki jogkörénél fogva kegyelmet adhat bárki elítéltnek, de határozata csak az igazságügyi miniszter jóváhagyásával válik jogerőssé.
Az elnöknek ez a joga több további kegyelmi ügyben is az országos figyelem középpontjába került. Belovai Istvánt, az USA-nak kémkedő katonatisztet mentette fel büntetésének letöltése alól. 1991-ben
az ő javaslatára hozott törvényt az Országgyűlés a taxisblokád résztvevőinek büntethetetlenségéről,
szintén '91-ben, vezető katonatisztek akarata ellenében adott kegyelmet három tisztjeik embertelensége ellen fellázadt sorkatonának.
Göncz Árpád halálára nyilatkozatott adott ki Áder János, jelenlegi köztársasági elnök. Az államfő szerint Göncz Árpád személyében olyan honfitársunkat veszítettük el, aki
a hazafiság, a demokrácia és az emberiesség európai értékrendjéhez volt hű egész életében.
Jogászként az igazságot, hazafiként a szabadság ügyét, íróként a kimondott szó felelősségét, politikusként és államfőként az emberi tisztességet képviselte - írta.
Áder szerint Göncz Árpád történelmi időkben lett államfővé, és illő, hogy emléke történelmi személyiségként maradjon meg emlékezetünkben.
Megdöbbenéssel beszélt a volt köztársasági elnök haláláról Horn Gábor, egykori SZDSZ-es politikustársa is. "Nem szoktam elérzékenyülni, de most tényleg megrendültem. A liberálisok családjának meghatározó tagját veszítettük el, akit politikai ellenfelei is szerettek, tiszteltek. Ő volt talán közöttünk a legkevésbé megosztó személyiség" – mondta kérdésünkre Horn Gábor.
Pető Iván az Origótól értesült először Göncz Árpád haláláról. A szabaddemokrata párt alapítóját is megrázta – ahogy ő fogalmazott, mellbe vágta – a hír, annyira, hogy nem is tudott Göncz Árpáddal való barátságukról beszélni.
„A napokban olvastam egy felmérést, miszerint ő volt a rendszerváltást követően a legnépszerűbb magyar politikus. Azt hiszem, őt az emberek közvetlenül is megválasztották volna köztársasági elnöknek” – mondta az Origónak Lendvai Ildikó. „1994-ben találkoztam vele először személyesen, amikor valamilyen huzavona volt a koalíciós kormányban. Ami elsőre meglepett, hogy rögtön letegezett. Ez férfi és nő között nem feltétlenül természetes, de tőle mégis az volt. Azt hiszem, ő mindenkit tegezett a környezetében” – emlékezett a korábbi MSZP-s politikus, aki szerint Göncz Árpád elnökként soha nem akart direkten beavatkozni a konfliktusokba, inkább tájékozódott, és békített a felek között. „Olyan volt, mint egy nagybácsi, aki elsimít egy családi viszályt” – mondta Lendvai Ildikó.
„Igazán jó ember és varázslatos egyéniség volt. Tényleg mindenki Árpi bácsija volt” – emlékezett vissza Kuncze Gábor, korábbi szabaddemokrata politikus. Szerinte Göncz Árpád személye szimbolizálja mindazt, ami a rendszerváltás idején még része volt a magyar politikának, mára azonban teljesen kiveszett a hazai közéletből: az emberi problémák iránti érzékenységet, a szolidaritást, valamint a mások tiszteletét. Kuncze Gábor úgy vélte, a volt köztársasági elnök érezte és átérezte az emberek problémáit.
Családom három generációját is érintette a Göncz Árpáddal tartott barátság: nagyapámat, apámat és vele egy korosztályú nagybátyjámat is jól ismerte – én pedig a nyolcvanas évek évek elején kerültem vele közelebbi kapcsolatba – mesélt az elhunyt államférfiről az Origónak Magyar Bálint.
A volt SZDSZ-es politikust Amerikában értük utol. Visszaemlékezésében hangsúlyozta:
Göncz Árpád nyitott és emberszerető volt, jelleme formálta át elnöki hivatalát, és nem fordítva.
Sohasem urizált, hivatali szobájából mindig egy kedvenc zugába húzódtunk vissza beszélgetni, ahova csak egy fotel és egy kanapé fért be – mondta Magyar Bálint, aki kérdésünkre hozzátette: "hogyne hiányozna nagyon, nem csak nekem, hanem sokaknak."
A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöksége együttérzését fejezi ki Göncz Árpád elnök úr családjának. Tisztelettel őrizzük emlékezetünkben a volt államfőt, aki aktív és fontos politikai szereplője volt azoknak az éveknek, melyekben Magyarország a diktatúrából a demokráciába való átmenet útjára lépett – írta a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség nevében Orbán Viktor.
Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni szabad Magyarország első demokratikus úton megválasztott köztársasági elnöke tíz éven keresztül legjobb tudása szerint szolgálta az újjászülető magyar demokráciát – olvasható a kormány részvétnyilvánításában. A kabinet őszinte részvétét és együttérzését fejezte ki Göncz Árpád családjának. A kormány – a családdal egyeztetve – a későbbiekben gondoskodik a méltó temetésről – írták.
Néma felállással emlékeztek Göncz Árpád volt köztársasági elnökre az Országgyűlésben kedden délután. Az ülésteremben az elnöklő Hiller István jelentette be a volt államfő halálát. „Már életében legenda volt” – mondta Hiller István Göncz Árpádról.
„A Kereszténydemokrata Néppárt megrendüléssel fogadta a hírt az első demokratikusan megválasztott államfő, Göncz Árpád haláláról. Személye és élete összefonódott Magyarország legújabb kori történelmével, a rendszerváltás időszakával. A KDNP együttérzését fejezi ki a gyászoló családnak abban a tudatban, hogy az élők sorából eltávozott államfő emléke és munkássága nem megy feledésbe” – írta a KDNP.
„Göncz Árpád egy igazi elkötelezett liberális demokrata volt” – írta gyászközleményében az Együtt elnöksége. Göncz Árpád megtestesítette a nemzet egységét, példaszerűen látta el a feladatát, "példát mutatott emberségből, nagy szeretettel és tisztelettel gondolhatott rá minden magyar ember. És gondolhat ezután is" – fogalmazott a párt. Az Együtt közleményét azzal zárta: "politikai közösségünk sosem fogja elfelejteni" Göncz Árpádot, "nem múló nagyrabecsüléssel gondolunk rá".
„Szívből gyászolom Göncz Árpádot – írta közleményében Tóbiás József, az MSZP elnöke. – A védtelenek szolgálója volt, plebejus attitűdű, s közben végtelenül bölcs és művelt államférfi. »A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan« – mondta, és elnöki pályafutása örök mérce lesz minden politikusnak a hatalomhoz való egyedül lehetséges és tisztességes viszonyhoz. Göncz Árpád a nemzeti egység jelképe volt életútjával, gondolkodásával, minden eszméből a legérdemesebbet szintetizáló nagyszerű személyiségével. Számomra mérce, példa és jelkép. Osztozom a gyászban hitvesével, Zsuzsa asszonnyal, aki több mint fél évszázada társa volt, és gyermekeivel. Azon vagyok, hogy mi, szocialisták, méltók legyünk a népet szolgálni kívánó, érzékeny és mindig az elesettek érdekeit néző politikájához.”
Nagyon sok közös emlékünk volt, az életünk összefonódott ’56-tal. Megrendített a halálhíre, bár tudtuk, hogy beteg, de nagyon drukkoltunk, hogy minél tovább velünk maradjon, megmaradjon szimbólumként ennek a nemzetnek – mondta Mécs Imre, aki szerint Göncz Árpád minden rendszerben a jó oldalon, az emberség és tisztesség mellett állt. Ott volt a halálsoron, ott volt Vácon és ott volt akkor is, amikor át kellett venni az ország vezetését. Magyarország sokat nyert vele, jó lenne, ha a halálhíre fejbe kólintaná, felébresztené ezt az országot – emlékezett Mécs Imre.
Bár az akkor MDF-kormánnyal voltak Göncz Árpádnak súrlódásai, én kimondottan jó viszonyban voltam vele – mondta az Origónak Botos Katalin. A közgazdász, mint az Antall-kormány tárca nélküli minisztere, 1991-ben Kanadába kísérte el az államfőt. Az útra úgy emlékszik vissza, hogy mindkettőjüket meglepte, hogy az ott élő hétköznapi magyarok az anyaországtól vártak anyagi segítséget magyarságuk megtartásához. Erre egyébként utalt Göncz Árpád hazatérte után a Híradóban is.
Kovács László szocialista politikus szerint Göncz Árpád az első perctől kezdve valódi államférfi volt, aki mindig felül tudott kerekedni a politikai ügyeken. „Négy évig ellenzéki politikusként, négy évig pedig külügyminiszterként tevékenykedtem mellette, de semmi különbséget nem éreztem a magatartásában.
Egyformán viselkedett mindkét időszakban,
nem lehetett észrevenni, hogy máshogy viszonyult volna bárkihez” – tette hozzá a politikus. A volt EU-biztos arra is szívesen emlékszik vissza, Göncz Árpád mennyire nyitott volt a hétköznapi emberek iránt. Bárki megszólította az utcán, ő mindig figyelmesen meghallgatta – tette hozzá.
Kovács László – aki rendszeres vendég volt Göncz Árpád Kék Szalonjában – kiemelte, hogy a volt köztársasági elnök a nemzetközi porondon is szerényen, de magabiztosan mozgott.
„Nem a protokoll, hanem a józan ész irányította”
– mondta.
Göncz Árpád mind a II. világháború alatti antifasiszta mozgalomban, mind az 1956-os forradalom idején, majd Bibó István és társainak koncepciós perében fontos és példamutató szerepet töltött be - írta gyászközleményében az LMP.
Gyurcsány Ferenc szerint a harmadik köztársaság alapító atyáinak egyik legkiválóbbika volt Göncz Árpád. A Demokratikus Koalíció elnöke kedden Facebook-bejegyzésben emlékezett meg Göncz Árpádról. Úgy fogalmazott: az 1956-os forradalmár "nem egyszerűen alámerülve" várta a történelem jobbrafordulását, hanem a demokratikus ellenzék aktív alakjaként segítette a rendszerváltozás előkészítését.
Idézetek Göncz Árpádtól
„Fordító a börtönben lettem. Azt állítottam, hogy tudok angolul, amit nagyon jól tettem, mert meg is tanultam bent. És megtanultam egy szakmát, amiből aztán éltem. Mert én a fordításból indultam el az irodalom felé.”